Remembering in Eastern and Western Germany HU

The turning point in the Federal Republic's culture of remembrance

1. A szövetségi köztársaság emlékezetkultúrájának fordulópontja – Richard von Weizsäcker a háború befejezésének 40. évfordulóján, 1985. május 8-án elmondott beszéde.

Richard von Weizsäcker szövetségi elnök 1985. május 8-án, a háború befejezésének 40. évfordulóján tartott beszéde fordulópontot jelentett a Német Szövetségi Köztársaság emlékezetpolitikájában. Az NSZK történetében első alkalommal Weizsäcker azt emelte ki, hogy 1945. május 8-a a „felszabadulás napja”:

Sok nemzet emlékezik meg ma a második világháború európai befejezésének napjáról. A saját sorsától függően mindegyik nemzet más-más érzésekkel teszi ezt. Legyen az győzelem vagy vereség, az elnyomástól és idegen uralomtól való felszabadulás vagy egy új függőséghez, megosztottsághoz, új szövetségekhez, hatalmi átrendeződésekhez vezető átmenet – 1945. május 8-a döntő történelmi jelentőségű dátum Európa számára. […] Nekünk [németek számára] május 8-a mindenekelőtt egy olyan dátum, amikor az emberek szenvedéseit kell felidéznünk. Ez egyben olyan dátum is, amikor el kell gondolkodnunk történelmünk alakulásán. Minél őszintébben emlékezünk meg erről a napról, annál nagyobb a lehetőségünk arra, hogy kellő felelősségtudattal nézzünk szembe a következményekkel. Nekünk németeknek május 8-a nem az ünneplésről szól. Azok, akik ténylegesen átélték 1945 május 8-át, nagyon személyes, és ezért nagyon eltérő élményekre emlékeznek vissza. Voltak, akik hazatértek, mások elvesztették az otthonukat. Voltak, akik felszabadultak, míg mások számára ez volt a fogság kezdete. Sokan egyszerűen csak hálásak voltak azért, hogy vége az éjszakai bombázásoknak és a félelemnek, és hogy túlélték a háborút. Mások mindenekelőtt az országuk által elszenvedett totális vereséget gyászolták. Egyes németek keserűséget éreztek összetört illúzióik miatt, míg mások hálásak voltak az újrakezdés ajándékáért.

A teljes beszéd angolul: https://www.bundespraesident.de/SharedDocs/Downloads/DE/Reden/2015/02/150202-RvW-Rede-8-Mai-1985-englisch.pdf?__blob=publicationFile&v=3

Az emberek nehezen találták meg a helyüket, […] erőfeszítéseik nemcsak hiábavalónak és hasztalannak bizonyultak, hanem egy embertelen, bűnös rezsim céljait is szolgálták. A többség kimerültséget, kétségbeesést és újfajta félelmet érzett. […] Maguk mögött a múlt sötét szakadékát látták, míg maguk előtt egy bizonytalan, sötét jövőt. Ám valami minden nappal egyre világosabbá vált, és ezt ma mindannyiunk nevében ki kell mondanom: május 8. a felszabadulás napja volt. Mindannyian felszabadultunk a nemzetiszocialista rezsim embertelensége és zsarnoksága alól. Senki sem fogja elfelejteni azonban e felszabadulás okán azt a súlyos szenvedést, amely sokak számára csak május 8-án kezdődött. De nem tekinthetjük a háború végét a menekülés, az üldöztetés és a szabadságtól való megfosztás kiváltó okának. Az okok a háborút eredményező zsarnokság kezdetéig nyúlnak vissza. Nem választhatjuk el 1945. május 8-át 1933. január 30-ától.

FELADAT: 1. Milyen különböző nézőpontokat mutat be Richard von Weizsäcker 1945. május 8-ával kapcsolatban? 2. Hogyan támasztja alá Weizsäcker ezt a kijelentését: „Május 8. a felszabadulás napja volt.”? 3. Hogyan értelmezhetjük az utolsó mondatát: „Nem választhatjuk el 1945. május 8-át 1933. január 30-ától.”?

2. Az elévülésről szóló vita

május 8. mint az „Amnézia és az amnesztia napja”

A háború utáni Nyugat-Németország korai éveiben a közbeszéd jóformán nem foglalkozott május 8-ával, ami a náci múlttal való szembenézés általános kerülését tükrözte. Az „Amnézia és az amnesztia napja” kifejezés arra az időszakra utal, amikor a nyugatnémet társadalom és politika elfojtotta vagy kerülte a náci múlttal való mélyebb szembenézést, miközben olyan jogi és intézményes kereteket alakított ki, ami korlátozta a korábbi náci személyek felelősségre vonását, például az elévülési idő alkalmazásával. A nemzetiszocialista korszakban elkövetett bűncselekményekre a következő elévülési határidők vonatkoztak: 1. Azoknál a bűncselekményeknél, amelyek esetében a maximálisan kiszabható büntetési tétel meghaladta a 10 év szabadságvesztést (például emberölés vagy halált okozó testi sértés), 1960. május 8-ától számították az elévülési időt. 2. A gyilkosság elévülési ideje 20 év volt. Ezek a náci bűncselekmények tehát 1965. május 8-án elévültek volna. A döntő fordulatot az „elévülési vita” hozta el, amelyre 1965. március 10-én került sor a nyugatnémet parlament alsóházában (Bundestag).

Ennek nyomán többször meghosszabbították, majd végül 1979-ben eltörölték a náci bűncselekmények büntethetőségének elévülési idejét a gyilkosságok esetében. Azóta Németországban a következő elv érvényesül: „A gyilkosság soha nem évül el.”

Szöveg: (1) Az elévülés kizárja a bűncselekmény miatti büntetőeljárás elindítását és intézkedések alkalmazását (11. § (1) bekezdés 8. pont). (2) A 220a. § (népirtás) és a 211. § (gyilkosság) alá tartozó bűncselekményekre nem vonatkozik semmilyen elévülési idő. Német Szövetségi Parlament, 8/2653, S. 4. sz. nyomtatvány

FELADAT: 1. Vizsgáljátok meg kritikus szemmel azt a tényt, hogy számos náci bűncselekményt egyáltalán nem lehetett (vagy bizonyos idő után már nem lehetett) üldözni az elévülési idő miatt. 2. A német hatóságok még a 21. században is indítottak eljárást náci bűnösök ellen, és szükség esetén vádat is emeltek. Vitassátok meg, hogy ennek – a vádlott korára való tekintettel – volt-e még értelme 80 évvel a háború befejeződése után.

5. A Treptower parki emlékmű mint a megemlékezés központi helyszíne

Az 1949. május 8-án felavatott Treptower parki emlékmű az NDK fennállásának idején a második világháború befejezésére való megemlékezés helyszínéül szolgált. Minden évben koszorúzással egybekötött megemlékezést tartottak itt. A háborús emlékmű közepén álló felszabadító katona alakja vált május 8. kiemelt jelképévé. Széles körben, sokféle felületen megjelent: bélyegeken, fényképeken és érméken.

A Treptower parkban álló szovjet emlékmű. © SenUVK, https://www.berlin.de/sen/uvk/natur-und-gruen/stadtgruen/friedhoefe-und-begraebnisstaetten/sowjetische-ehrenmale/treptower-park/

TEVÉKENYSÉG – a berlini Treptower Parkban található szovjet háborús emlékmű virtuális felfedezése:1. Írjátok le, milyen benyomást kelt bennetek az emlékmű! Mi váltja ki ezt a benyomást? 2. Nevezd meg az emlékmű egyes részeit! 3. Mit jelképezhet a két piros emlékmű? 4. Derítsd ki a domb tetején álló központi alkotás nevét! 5. Mutasd be a központi emlékművet! Mit szimbolizálnak annak egyes részei? 6. Nézd meg a komplexum felülnézetből készített alaprajzát! Mit szimbolizálnak az emlékmű központi szobrai és maga az alaprajz? 7. Milyen gondolatot közvetít az emlékmű?

A helyszín felfedezéséhez kövessétek az alábbi linket:

Az NDK-ban május 8-a 1950-től nemzeti ünnep volt, a német nép hitleri fasizmus alól történt felszabadulásának napja. Minden évben nagyszabású megemlékezéseket szerveztek, hogy megünnepeljék a német–szovjet barátságot és kifejezzék a német nép háláját: végső soron a szovjet hadsereg nemcsak a fasiszta diktatúra alól szabadította fel Németországot – hanem az attól elválaszthatatlannak tekintett kapitalizmustól is. A Német Szocialista Egységpárt hatalmon lévő kommunistái a fasizmus elleni harc élvonalában küzdöttek a nemzetiszocialista uralom idején, és győztesként kerültek ki az „antifasiszta felszabadító harcból”. Ez azt jelentette, hogy az NDK polgárai 1945 győztesei közé sorolhatták magukat, míg a Nyugatra vesztesként tekintettek, mert az május 8-án a „legyőzöttek nézőpontját” tette magáévá, és múltba révedő, revansista szemléletet követett. 1967-ben, az ötnapos munkahét bevezetésekor az NDK-ban csökkenteni kellett a munkaszüneti napok számát, hogy a teljes munkaidő összhangban maradjon a gazdasági tervekkel. Ennek következtében május 8. sem volt már munkaszüneti nap, de a háború befejezéséről megemlékező hivatalos ünnepségeket továbbra is minden évben megtartották.

4. Május 8. mint nemzeti ünnep

2) A bélyeg fölött az 1945–1970 évszámok és a következő szöveg olvasható: A fasizmus alóli felszabadulás 25. évfordulója. A bélyeget 1970-ben adták ki 70 pfennig névértékkel. A bélyeg szélén körbefutó szöveg az úgynevezett buchenwaldi eskü parafrázisa, amelyet a túlélő foglyok tettek, miután a tábor 1945. április 11-én felszabadult.

FELADAT:1. Mennyiben tekinthetjük a háború végét az „NDK antifasiszta alapító mítoszának”? 2. Írd le és értelmezd az alábbi két, május 8-i propagandaplakátot ! 3. Vonj le következtetéseket a fenti megállapításaidból arra nézve, milyen jelentőséggel bírt május 8. az NDK önképének kialakításában!

1) A „Fasizmus alóli felszabadulás 30. évfordulója” sorozatból származó, NDK-ban nyomtatott bélyeg a berlini Treptow kerületben található szovjet háborús emlékművet ábrázolja. Nyilvánosan hozzáférhető

1. Május 8. Nyugat-Németországban

Szkepticizmus az emlékezéssel szemben

1949. május 8-án a három nyugati zóna képviselőiből álló Parlamenti Tanács elfogadta a nyugatnémet Alaptörvényt (Grundgesetz), a Német Szövetségi Köztársaság alkotmányát. Konrad Adenauer, a Parlamenti Tanács elnöke igyekezett felgyorsítani a nyugati állam megalapítását. Magával a dátummal kapcsolatban sokaknak lehettek fenntartásai. Ahogy a későbbi szövetségi elnök, Theodor Heuss (Német Szabaddemokrata Párt/FDP) fogalmazott ezen a napon: „Nem tudom, vajon érdemes-e kiemelni azt a szimbólumot, ami egy ilyen nap mögött rejtőzik. 1945. május 8-a lényegében mindannyiunk számára a történelem legtragikusabb és legvitathatóbb ellentmondása marad. Hogy miért van ez így? Mert egyszerre nyertünk megváltást és pusztultunk el.” Ennek eredményeként május 8. a háború befejezésének hivatalos megemlékezés nélküli napja maradt a Német Szövetségi Köztársaságban. A múltat elfojtották, és az egyes embereknek nem kellett szembenézniük a nemzetiszocialista korszakban betöltött szerepükkel – részben azért, mert a háború végére „vereségként” és „összeomlásként” tekintettek.

A Német Szövetségi Köztársaság Alaptörvénye Konrad Adenauer saját kezű aláírásával. Forrás: A Német Történeti Múzeum gyűjteménye, https://www.dhm.de/archiv/sammlungen/dokumente2/d2b04937.html

Csak az áldozatokat képviselő szervezetek emlékeztek meg a második világháború végéről. Ennek következtében a nyugatnémet állam tudatosan elhatárolódott az NDK emlékezetkultúrájától, és május 8-át arra használta fel, hogy a kommunizmus veszélyeire hívja fel a figyelmet. Csak 1965-től kezdődően tartottak állami megemlékezést – minden ötödik évben - ezen a napon. És ez 1985-ig nem is változott.

FELADAT: Keresd meg, milyen okok miatt hagyták nagyrészt figyelmen kívül május 8-át a Német Szövetségi Köztársaságban!