Virtuális kiállítás Jókai Mór születésének 200. évfordulójára
Az eredeti kiállítás 2025. június 21. és 2025. szeptember 10. között volt látogatható az ELTE Egyetemi Könyvtárban. A kiállítás kurátora: Vrabély MárkA virtuális kiállítást készítette: Vrabély Márk A virtuális kiállításban megjelenő képek az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár állományában található kötetekről készültek, amelyek elérhetők az EDIT repozitóriumban.
Gyermekkor
Lapszerkesztés
Forradalom
Barátság
Házasság(ok)
Jókai Mór első házasságát 1848-ban kötötte a nála nyolc évvel idősebb színésznővel, Laborfalvi Rózával (1817–1886). A frigy már a kezdetektől botrányosnak számított: Jókai családja és irodalmi barátai hevesen ellenezték a kapcsolatot, mivel Róza korábban már élt együtt más férfival, akitől egy törvénytelen gyermeke is született. A házasság nem volt mentes konfliktusoktól, azonban így is több mint három évtizedig tartott. Második házasságát 1899-ben, 74 éves korában kötötte a mindössze 20 éves, zsidó vallású Nagy (Grósz) Bellával (1879–1948). Ez a kapcsolat hatalmas közbotrányt váltott ki: a sajtóban és a közvéleményben heves viták zajlottak a házaspár között fennálló 54 év korkülönbségről, sokan a fiatal feleséget érdekvezéreltnek tartották. A Jókai öröksége, vagyona és írói tekintélye körüli viták miatt a házasság folyamatosan a figyelem középpontjában állt. Bár kapcsolatukat nem kísérte tartós harmónia, a házasság Jókai 1904-ben bekövetkezett haláláig fennmaradt.
Politika
Jubileum
1894-ben ünnepelték Jókai Mór írói pályájának ötvenedik évét. A Petőfi Társaság jelölte ki a jubileum szervezéséért és lebonyolításáért felelős bizottságot, amelynek fővédnöke József főherceg, elnöke pedig báró Eötvös Loránd lett. Az ünnepségsorozat szervező bizottsága a Jókai és más alkotók ereklyéinek őrzésére alapított Költők háza felépítése, az ünnepelt életútjáról szóló album szerkesztése és az ünnepi színházi díszelőadás bemutatása mellett egy, a jubiláns összes művét egy sorozatba tömörítő díszkiadás elkészítését is vállalta. A Budapesti Tudományegyetem is részt vett az írói jubileum megünneplésében, 1894. február 18-án, Jókai születésnapján az egyetemi küldöttség lakásán köszöntette fel az írófejedelmet. Schnierer Aladár rektor, Láng Lajos, a jogi kar dékánja és Beöthy Zsolt, a bölcsészkar dékánja hét hallgató kíséretében az egyetem díszdoktorai közé fogadta Jókait. Az erről szóló bejegyzés ma is olvasható az Egyetemi Levéltárban őrzött díszdoktorok könyvében (ld. balra).
Halál
Jókai Mór politikai pályája a kiegyezés utáni időszak egyik legellentmondásosabb fejezete a magyar közéletben. Bár 1869-ben Terézvárosban mandátumot szerzett, és a baloldal egyik ismert alakjává vált, politikusi tevékenységét kortársai és a sajtó, különösen a Borsszem Jankó számai gyakran inkább komédiás szerepjátékként, semmint következetes irányzati munkaként ábrázolták. A karikatúrák a politikai komolytalanság jeleként a túlzott pózvállalást és a közfigyelem keresését állították pellengérre. A „Parókai Jókai Mór” karikatúra (ld. a képen) mint metafora Jókai szerepjátszó alkatát figurázta ki: minden helyzetre másik jelmezt, másik arculatot, másik parókát vesz fel. Ez az ábrázolás egyszerre mutatott rá személyének hiúságára és arra a tudatos arculatformálásra, amellyel önmagát a közönség előtt láttatni kívánta. A Borsszem Jankó mindezek ellenére alapvetően ambivalens képet adott Jókairól: miközben gúnyolta politikai ingatagságát, gesztusainak színpadias voltát, gyakran baráti hangon bocsátotta meg hibáit.
A díszkiadás ötlete Révai Mórtól származott, aki egyben a nagybizottság titkáraként is működött, nem mellesleg 1880 óta Jókai kiadója volt. A vállalkozás szinte lehetetlennek tűnt, Jókai maga is meglehetősen szkeptikus volt ezzel kapcsolatban. Művei ugyanis nem egy kiadónál jelentek meg, azt pedig elképzelhetetlennek tartotta, hogy a kiadók lemondjanak a regények megjelentetési jogairól. Révai végül megegyezett a különböző kiadókkal, hogy azoknak nem volt szükséges lemondani a regényekhez fűződő jogaikról, hanem a díszkiadás rendelkezésére bocsátották a műveket egyszeri megjelentetés céljából. A bizottság 200 forintos előfizetést hirdetett a száz kötetesre tervezett díszkiadásra, hogy ezer előfizető esetén lehetséges legyen, hogy a szerzőt 100.000 forintos tiszteletdíjjal ajándékozza meg a nemzet. A vállalkozás egy sajtótájékoztatóval indult, a díszkiadás megvásárlására vonatkozó felhívást Rákosi Jenő szövegezte meg az alkalomra, amelyet szétosztottak a sajtó képviselői között. Ferenc József, Erzsébet királyné és József főherceg az elsők között fizettek elő a díszkiadásra. Hogy a kevésbé tehetősek számára is elérhetővé tegyék nemzetünk nagy írójának összes művét, később a havi vagy éves részletfizetés is lehetővé vált.
Petőfi Sándor és Jókai Mór 1841-ben ismerkedtek össze a pápai református kollégiumban. Amikor 1843-ban Jókai benyújtotta első, A zsidó fiú című drámáját a Magyar Tudományos Akadémia irodalmi pályázatára, a pályamű kéziratát az anonimitás megőrzése érdekében Petőfi másolta le. A barátság nagyon szoros volt: együtt dolgoztak a Tízek Társaságában, 1847–1848 között egy lakásban laktak, majd 1848 márciusában közösen álltak a forradalom élére. A kapcsolat azonban még ugyanabban az évben megromlott. Egyrészt Petőfi ellenezte Jókai házasságát Laborfalvi Rózával, másrészt a politikai ellentét is egyre élesebb lett köztük: Petőfi a radikális forradalmi irányzatot képviselte, Jókai a mérsékeltebb álláspontot. A konfliktusok végül 1848. szeptemberében vezettek nyílt szakításhoz. Petőfi augusztus 27-én Jókai tudomása nélkül jelentetett meg egy Vörösmarty Mihályt elítélő verset közösen szerkesztett folyóiratukban, az Életképekben. Jókai a szeptember 3-i számban szerkesztői nyilatkozatban elítélte Petőfi tettét, aki erre a következő számban erőteljes hangvételű ellennyilatkozatban felelt. Petőfi felmondta a lap szerkesztését, a korábbi jó barátság pedig örökre felbomlott. Ennek ellenére Petőfi halála után Jókai mindig tisztelettel emlékezett egykori barátjára.
Petőfi Sándor és Jókai Mór 1841-ben ismerkedtek össze a pápai református kollégiumban. Amikor 1843-ban Jókai benyújtotta első, A zsidó fiú című drámáját a Magyar Tudományos Akadémia irodalmi pályázatára, a pályamű kéziratát az anonimitás megőrzése érdekében Petőfi másolta le. A barátság nagyon szoros volt: együtt dolgoztak a Tízek Társaságában, 1847–1848 között egy lakásban laktak, majd 1848 márciusában közösen álltak a forradalom élére. A kapcsolat azonban még ugyanabban az évben megromlott. Egyrészt Petőfi ellenezte Jókai házasságát Laborfalvi Rózával, másrészt a politikai ellentét is egyre élesebb lett köztük: Petőfi a radikális forradalmi irányzatot képviselte, Jókai a mérsékeltebb álláspontot. A konfliktusok végül 1848. szeptemberében vezettek nyílt szakításhoz. Petőfi augusztus 27-én Jókai tudomása nélkül jelentetett meg egy Vörösmarty Mihályt elítélő verset közösen szerkesztett folyóiratukban, az Életképekben. Jókai a szeptember 3-i számban szerkesztői nyilatkozatban elítélte Petőfi tettét, aki erre a következő számban erőteljes hangvételű ellennyilatkozatban felelt. Petőfi felmondta a lap szerkesztését, a korábbi jó barátság pedig örökre felbomlott. Ennek ellenére Petőfi halála után Jókai mindig tisztelettel emlékezett egykori barátjára.
Petőfi Sándor és Jókai Mór 1841-ben ismerkedtek össze a pápai református kollégiumban. Amikor 1843-ban Jókai benyújtotta első, A zsidó fiú című drámáját a Magyar Tudományos Akadémia irodalmi pályázatára, a pályamű kéziratát az anonimitás megőrzése érdekében Petőfi másolta le. A barátság nagyon szoros volt: együtt dolgoztak a Tízek Társaságában, 1847–1848 között egy lakásban laktak, majd 1848 márciusában közösen álltak a forradalom élére. A kapcsolat azonban még ugyanabban az évben megromlott. Egyrészt Petőfi ellenezte Jókai házasságát Laborfalvi Rózával, másrészt a politikai ellentét is egyre élesebb lett köztük: Petőfi a radikális forradalmi irányzatot képviselte, Jókai a mérsékeltebb álláspontot. A konfliktusok végül 1848 szeptemberében vezettek nyílt szakításhoz. Petőfi augusztus 27-én Jókai tudomása nélkül jelentetett meg egy Vörösmarty Mihályt elítélő verset közösen szerkesztett folyóiratukban, az Életképekben. Jókai a szeptember 3-i számban szerkesztői nyilatkozatban elítélte Petőfi tettét, aki erre a következő számban erőteljes hangvételű ellennyilatkozatban felelt. Petőfi felmondta a lap szerkesztését, a korábbi jó barátság pedig visszavonhatatlanul felbomlott. Ennek ellenére Petőfi halála után Jókai mindig tisztelettel emlékezett egykori barátjára.
Jókai Mór az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején aktívan részt vett a politikai és irodalmi életben, íróként és publicistaként népszerűsítette a forradalom eszméit, szatíráival és újságcikkeivel támogatta a reformpárti mozgalmakat. Műveiben – például A kőszívű ember fiai című regényében – idealizált hősként jelenítette meg a szabadságharcosokat, erősítve a nemzeti tudatot. A szabadságharc bukása után Jókai politikai pragmatizmust tanúsított, a kiegyezés utáni Magyarországon is részt vett az irodalmi és társadalmi életben, és a realitásokhoz igazította korábbi idealizmusát. Emiatt egyes kritikusok ambivalensen ítélték meg, alkalmazkodóként vagy a radikális eszméket részben feladó értelmiségiként tekintettek rá. Ezt a kettősséget jól nyomon lehet követni az Egyetemi Könyvtár egy dokumentumában, amely Jókai Mór Forradalom alatt írt műveinek 1875-ös kiadását tartalmazza (jelzet: Rar. Hung. 252). A példány korábbi olvasói terjedelmes lapszéli jegyzetekben vitatkoznak az író valódi megítéléséről.
A Nemzeti Múzeum előcsarnokában berendezett ravatalról egy gyertyát Ferenczi Zoltán, az Egyetemi Könyvtár igazgatója kapott meg. A tárgyi emlék és a neki címzett, Jókai temetéséről szóló gyászjelentés ma az Egyetemi Könyvtár és Levéltár Egyetemtörténeti Gyűjteményében található (leltári száma: 2011.89.2.).
Jókai Mór második házassága nemcsak Magyarországon váltott ki élénk visszhangot, hanem a nemzetközi sajtó figyelmét is felkeltette. Az angol lapok általában ironikus hangnemben számoltak be a frigyről, így a The Echo 1890. augusztus 29-i és a Weekly Dispatch 1904. szeptember 11-i száma is.
Jókai művei először kilencéves korában jelentek meg nyomtatásban. Elsőként egy őrültről szóló verse július 16-án a Társalkodóban (1834/57. szám), majd nem sokkal később, augusztus 31-én egy betűrejtvénye a Regélőben (1834/70. szám).
Az 1904-es év elején Jókai és Nagy Bella nizzai útjukról érkeztek haza, ami után az író megfázott és súlyos tüdőgyulladást kapott. Május 5-én Jókai még asztalára tette a zsebóráját, hogy tudja követni az idő múlását, kikérte A lőcsei fehér asszony című regényét könyvtárából (ezt színdarabbá szerette volna átdolgozni), majd elszenderedett, és este 9 óra 20 perckor meghalt. Május 6-án vitték át Erzsébet körúti lakásából a Nemzeti Múzeumba, ahol május 8-án ravatalra helyezték. A bejárati oszlopokat feketével borították, a kiugró lépcsőpárkányokon két óriási, római stílusú kandelábert állítottak fel, közepükben gázégővel. Az egyikhez egy szakadt húrú lant volt támasztva, a másikhoz könyv, pergamen, toll. A múzeum kerek előcsarnokában rendezték be a ravatalt, feketével vonták be a falakat, és pálmákkal, babérgúlákkal és egyéb zöld növényekkel enyhítették a feketeséget. Óriási tömeg gyűlt össze Jókai búcsúztatására, még iskolás csoportok is eljöttek. A múzeumtól a Kerepesi úti temetőig is sorfalat álltak a gyászmenetnek.
Ásvai Jókay Móric 1825. február 18-án született Révkomáromban egy régi, ám ekkorra már elszegényedett nemesi család ötödik gyermekeként. Édesapja, Jókay József, jogász és művelt, közéleti ember, korán, még fia ifjúkorában elhunyt, ami jelentős érzelmi és anyagi változásokat hozott a család életében. Édesanyja, Pulay Mária, erős akaratú, határozott asszony volt, aki özvegyen is igyekezett összetartani a családot és biztosítani gyermekei nevelését. Bár az író és anyja kapcsolata nem volt minden pillanatban felhőtlen, az asszony 1856-os haláláig meghatározó szerepet játszott fia életében.
Petőfi Sándor és Jókai Mór 1841-ben ismerkedtek össze a pápai református kollégiumban. Amikor 1843-ban Jókai benyújtotta első, A zsidó fiú című drámáját a Magyar Tudományos Akadémia irodalmi pályázatára, a pályamű kéziratát az anonimitás megőrzése érdekében Petőfi másolta le. A barátság nagyon szoros volt: együtt dolgoztak a Tízek Társaságában, 1847–1848 között egy lakásban laktak, majd 1848 márciusában közösen álltak a forradalom élére. A kapcsolat azonban még ugyanabban az évben megromlott. Egyrészt Petőfi ellenezte Jókai házasságát Laborfalvi Rózával, másrészt a politikai ellentét is egyre élesebb lett köztük: Petőfi a radikális forradalmi irányzatot képviselte, Jókai a mérsékeltebb álláspontot. A konfliktusok végül 1848. szeptemberében vezettek nyílt szakításhoz. Petőfi augusztus 27-én Jókai tudomása nélkül jelentetett meg egy Vörösmarty Mihályt elítélő verset közösen szerkesztett folyóiratukban, az Életképekben. Jókai a szeptember 3-i számban szerkesztői nyilatkozatban elítélte Petőfi tettét, aki erre a következő számban erőteljes hangvételű ellennyilatkozatban felelt. Petőfi felmondta a lap szerkesztését, a korábbi jó barátság pedig örökre felbomlott. Ennek ellenére Petőfi halála után Jókai mindig tisztelettel emlékezett egykori barátjára.
Petőfi Sándor és Jókai Mór 1841-ben ismerkedtek össze a Pápai Református Kollégiumban. Amikor 1843-ban Jókai benyújtotta első, A zsidó fiú című drámáját a Magyar Tudományos Akadémia irodalmi pályázatára, a pályamű kéziratát az anonimitás megőrzése érdekében Petőfi másolta le. A barátság nagyon szoros volt: együtt dolgoztak a Tízek Társaságában, 1847–1848 között egy lakásban laktak, majd 1848 márciusában közösen álltak a forradalom élére. A kapcsolat azonban még ugyanabban az évben megromlott. Egyrészt Petőfi ellenezte Jókai házasságát Laborfalvi Rózával, másrészt a politikai ellentét is egyre élesebb lett köztük: Petőfi a radikális forradalmi irányzatot képviselte, Jókai a mérsékeltebb álláspontot. A konfliktusok végül 1848 szeptemberében vezettek nyílt szakításhoz. Petőfi augusztus 27-én Jókai tudomása nélkül jelentetett meg egy Vörösmarty Mihályt elítélő verset közösen szerkesztett folyóiratukban, az Életképekben. Jókai a szeptember 3-i számban szerkesztői nyilatkozatban elítélte Petőfi tettét, aki erre a következő számban erőteljes hangvételű ellennyilatkozatban felelt. Petőfi felmondta a lap szerkesztését, a korábbi jó barátság pedig örökre felbomlott. Ennek ellenére Petőfi halála után Jókai mindig tisztelettel emlékezett egykori barátjára.
Jókai a szabadságharc leverése után az elnyomás korában sem hagyott fel az írással, noha műveinek megjelentetését megtiltották. Ekkor álnevet vett fel, és legnépszerűbb, a szabadságharc történéseiről szóló novelláit Sajóként adta ki az 1850–1851-es években. A névről így ír A tengerszemű hölgyben: „Ha a nevem alatt nem írhatok, írok a gazdám [értsd: Szilágyi Sándor] kutyájának a neve alatt: leszek Sajó: ugatni fogunk, ha nem beszélhetünk, de el nem hallgatunk“.
Petőfi Sándor és Jókai Mór 1841-ben ismerkedtek össze a pápai református kollégiumban. Amikor 1843-ban Jókai benyújtotta első, A zsidó fiú című drámáját a Magyar Tudományos Akadémia irodalmi pályázatára, a pályamű kéziratát az anonimitás megőrzése érdekében Petőfi másolta le. A barátság nagyon szoros volt: együtt dolgoztak a Tízek Társaságában, 1847–1848 között egy lakásban laktak, majd 1848 márciusában közösen álltak a forradalom élére. A kapcsolat azonban még ugyanabban az évben megromlott. Egyrészt Petőfi ellenezte Jókai házasságát Laborfalvi Rózával, másrészt a politikai ellentét is egyre élesebb lett köztük: Petőfi a radikális forradalmi irányzatot képviselte, Jókai a mérsékeltebb álláspontot. A konfliktusok végül 1848. szeptemberében vezettek nyílt szakításhoz. Petőfi augusztus 27-én Jókai tudomása nélkül jelentetett meg egy Vörösmarty Mihályt elítélő verset közösen szerkesztett folyóiratukban, az Életképekben. Jókai a szeptember 3-i számban szerkesztői nyilatkozatban elítélte Petőfi tettét, aki erre a következő számban erőteljes hangvételű ellennyilatkozatban felelt. Petőfi felmondta a lap szerkesztését, a korábbi jó barátság pedig örökre felbomlott. Ennek ellenére Petőfi halála után Jókai mindig tisztelettel emlékezett egykori barátjára.
Jókai Mór lapszerkesztői munkássága jelentősen hozzájárult a 19. századi magyar sajtó fejlődéséhez. Már a forradalom előtt és alatt is aktívan részt vett az irodalmi és politikai lapok alakításában, így például az Életképek szerkesztésében, később pedig több újság és folyóirat munkájában is meghatározó szerepet játszott. Munkásságának egyik fontos állomása Az Üstökös élclap volt, amely szatirikus hangvételével nagy népszerűségre tett szert. Emellett közreműködött olyan lapok szerkesztésében is, mint A Hon vagy a Vasárnapi Ujság, amelyekben a politikai, társadalmi és kulturális kérdések egyaránt teret kaptak. Lapszerkesztőként Jókai egyszerre volt irodalmi közvetítő, véleményformáló és a modern magyar sajtó egyik úttörő alakja.
Petőfi Sándor és Jókai Mór 1841-ben ismerkedtek össze a pápai református kollégiumban. Amikor 1843-ban Jókai benyújtotta első, A zsidó fiú című drámáját a Magyar Tudományos Akadémia irodalmi pályázatára, a pályamű kéziratát az anonimitás megőrzése érdekében Petőfi másolta le. A barátság nagyon szoros volt: együtt dolgoztak a Tízek Társaságában, 1847–1848 között egy lakásban laktak, majd 1848 márciusában közösen álltak a forradalom élére. A kapcsolat azonban még ugyanabban az évben megromlott. Egyrészt Petőfi ellenezte Jókai házasságát Laborfalvi Rózával, másrészt a politikai ellentét is egyre élesebb lett köztük: Petőfi a radikális forradalmi irányzatot képviselte, Jókai a mérsékeltebb álláspontot. A konfliktusok végül 1848. szeptemberében vezettek nyílt szakításhoz. Petőfi augusztus 27-én Jókai tudomása nélkül jelentetett meg egy Vörösmarty Mihályt elítélő verset közösen szerkesztett folyóiratukban, az Életképekben. Jókai a szeptember 3-i számban szerkesztői nyilatkozatban elítélte Petőfi tettét, aki erre a következő számban erőteljes hangvételű ellennyilatkozatban felelt. Petőfi felmondta a lap szerkesztését, a korábbi jó barátság pedig örökre felbomlott. Ennek ellenére Petőfi halála után Jókai mindig tisztelettel emlékezett egykori barátjára.
Jókai 200
ELTE Egyetemi Könyvt
Created on July 30, 2025
Start designing with a free template
Discover more than 1500 professional designs like these:
View
Decisions and Behaviors in the Workplace
View
Tangram Game
View
Process Flow: Corporate Recruitment
View
Weekly Corporate Challenge
View
Wellbeing and Healthy Routines
View
Match the Verbs in Spanish: Present and Past
View
Planets Sorting Game
Explore all templates
Transcript
Virtuális kiállítás Jókai Mór születésének 200. évfordulójára
Az eredeti kiállítás 2025. június 21. és 2025. szeptember 10. között volt látogatható az ELTE Egyetemi Könyvtárban. A kiállítás kurátora: Vrabély MárkA virtuális kiállítást készítette: Vrabély Márk A virtuális kiállításban megjelenő képek az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár állományában található kötetekről készültek, amelyek elérhetők az EDIT repozitóriumban.
Gyermekkor
Lapszerkesztés
Forradalom
Barátság
Házasság(ok)
Jókai Mór első házasságát 1848-ban kötötte a nála nyolc évvel idősebb színésznővel, Laborfalvi Rózával (1817–1886). A frigy már a kezdetektől botrányosnak számított: Jókai családja és irodalmi barátai hevesen ellenezték a kapcsolatot, mivel Róza korábban már élt együtt más férfival, akitől egy törvénytelen gyermeke is született. A házasság nem volt mentes konfliktusoktól, azonban így is több mint három évtizedig tartott. Második házasságát 1899-ben, 74 éves korában kötötte a mindössze 20 éves, zsidó vallású Nagy (Grósz) Bellával (1879–1948). Ez a kapcsolat hatalmas közbotrányt váltott ki: a sajtóban és a közvéleményben heves viták zajlottak a házaspár között fennálló 54 év korkülönbségről, sokan a fiatal feleséget érdekvezéreltnek tartották. A Jókai öröksége, vagyona és írói tekintélye körüli viták miatt a házasság folyamatosan a figyelem középpontjában állt. Bár kapcsolatukat nem kísérte tartós harmónia, a házasság Jókai 1904-ben bekövetkezett haláláig fennmaradt.
Politika
Jubileum
1894-ben ünnepelték Jókai Mór írói pályájának ötvenedik évét. A Petőfi Társaság jelölte ki a jubileum szervezéséért és lebonyolításáért felelős bizottságot, amelynek fővédnöke József főherceg, elnöke pedig báró Eötvös Loránd lett. Az ünnepségsorozat szervező bizottsága a Jókai és más alkotók ereklyéinek őrzésére alapított Költők háza felépítése, az ünnepelt életútjáról szóló album szerkesztése és az ünnepi színházi díszelőadás bemutatása mellett egy, a jubiláns összes művét egy sorozatba tömörítő díszkiadás elkészítését is vállalta. A Budapesti Tudományegyetem is részt vett az írói jubileum megünneplésében, 1894. február 18-án, Jókai születésnapján az egyetemi küldöttség lakásán köszöntette fel az írófejedelmet. Schnierer Aladár rektor, Láng Lajos, a jogi kar dékánja és Beöthy Zsolt, a bölcsészkar dékánja hét hallgató kíséretében az egyetem díszdoktorai közé fogadta Jókait. Az erről szóló bejegyzés ma is olvasható az Egyetemi Levéltárban őrzött díszdoktorok könyvében (ld. balra).
Halál
Jókai Mór politikai pályája a kiegyezés utáni időszak egyik legellentmondásosabb fejezete a magyar közéletben. Bár 1869-ben Terézvárosban mandátumot szerzett, és a baloldal egyik ismert alakjává vált, politikusi tevékenységét kortársai és a sajtó, különösen a Borsszem Jankó számai gyakran inkább komédiás szerepjátékként, semmint következetes irányzati munkaként ábrázolták. A karikatúrák a politikai komolytalanság jeleként a túlzott pózvállalást és a közfigyelem keresését állították pellengérre. A „Parókai Jókai Mór” karikatúra (ld. a képen) mint metafora Jókai szerepjátszó alkatát figurázta ki: minden helyzetre másik jelmezt, másik arculatot, másik parókát vesz fel. Ez az ábrázolás egyszerre mutatott rá személyének hiúságára és arra a tudatos arculatformálásra, amellyel önmagát a közönség előtt láttatni kívánta. A Borsszem Jankó mindezek ellenére alapvetően ambivalens képet adott Jókairól: miközben gúnyolta politikai ingatagságát, gesztusainak színpadias voltát, gyakran baráti hangon bocsátotta meg hibáit.
A díszkiadás ötlete Révai Mórtól származott, aki egyben a nagybizottság titkáraként is működött, nem mellesleg 1880 óta Jókai kiadója volt. A vállalkozás szinte lehetetlennek tűnt, Jókai maga is meglehetősen szkeptikus volt ezzel kapcsolatban. Művei ugyanis nem egy kiadónál jelentek meg, azt pedig elképzelhetetlennek tartotta, hogy a kiadók lemondjanak a regények megjelentetési jogairól. Révai végül megegyezett a különböző kiadókkal, hogy azoknak nem volt szükséges lemondani a regényekhez fűződő jogaikról, hanem a díszkiadás rendelkezésére bocsátották a műveket egyszeri megjelentetés céljából. A bizottság 200 forintos előfizetést hirdetett a száz kötetesre tervezett díszkiadásra, hogy ezer előfizető esetén lehetséges legyen, hogy a szerzőt 100.000 forintos tiszteletdíjjal ajándékozza meg a nemzet. A vállalkozás egy sajtótájékoztatóval indult, a díszkiadás megvásárlására vonatkozó felhívást Rákosi Jenő szövegezte meg az alkalomra, amelyet szétosztottak a sajtó képviselői között. Ferenc József, Erzsébet királyné és József főherceg az elsők között fizettek elő a díszkiadásra. Hogy a kevésbé tehetősek számára is elérhetővé tegyék nemzetünk nagy írójának összes művét, később a havi vagy éves részletfizetés is lehetővé vált.
Petőfi Sándor és Jókai Mór 1841-ben ismerkedtek össze a pápai református kollégiumban. Amikor 1843-ban Jókai benyújtotta első, A zsidó fiú című drámáját a Magyar Tudományos Akadémia irodalmi pályázatára, a pályamű kéziratát az anonimitás megőrzése érdekében Petőfi másolta le. A barátság nagyon szoros volt: együtt dolgoztak a Tízek Társaságában, 1847–1848 között egy lakásban laktak, majd 1848 márciusában közösen álltak a forradalom élére. A kapcsolat azonban még ugyanabban az évben megromlott. Egyrészt Petőfi ellenezte Jókai házasságát Laborfalvi Rózával, másrészt a politikai ellentét is egyre élesebb lett köztük: Petőfi a radikális forradalmi irányzatot képviselte, Jókai a mérsékeltebb álláspontot. A konfliktusok végül 1848. szeptemberében vezettek nyílt szakításhoz. Petőfi augusztus 27-én Jókai tudomása nélkül jelentetett meg egy Vörösmarty Mihályt elítélő verset közösen szerkesztett folyóiratukban, az Életképekben. Jókai a szeptember 3-i számban szerkesztői nyilatkozatban elítélte Petőfi tettét, aki erre a következő számban erőteljes hangvételű ellennyilatkozatban felelt. Petőfi felmondta a lap szerkesztését, a korábbi jó barátság pedig örökre felbomlott. Ennek ellenére Petőfi halála után Jókai mindig tisztelettel emlékezett egykori barátjára.
Petőfi Sándor és Jókai Mór 1841-ben ismerkedtek össze a pápai református kollégiumban. Amikor 1843-ban Jókai benyújtotta első, A zsidó fiú című drámáját a Magyar Tudományos Akadémia irodalmi pályázatára, a pályamű kéziratát az anonimitás megőrzése érdekében Petőfi másolta le. A barátság nagyon szoros volt: együtt dolgoztak a Tízek Társaságában, 1847–1848 között egy lakásban laktak, majd 1848 márciusában közösen álltak a forradalom élére. A kapcsolat azonban még ugyanabban az évben megromlott. Egyrészt Petőfi ellenezte Jókai házasságát Laborfalvi Rózával, másrészt a politikai ellentét is egyre élesebb lett köztük: Petőfi a radikális forradalmi irányzatot képviselte, Jókai a mérsékeltebb álláspontot. A konfliktusok végül 1848. szeptemberében vezettek nyílt szakításhoz. Petőfi augusztus 27-én Jókai tudomása nélkül jelentetett meg egy Vörösmarty Mihályt elítélő verset közösen szerkesztett folyóiratukban, az Életképekben. Jókai a szeptember 3-i számban szerkesztői nyilatkozatban elítélte Petőfi tettét, aki erre a következő számban erőteljes hangvételű ellennyilatkozatban felelt. Petőfi felmondta a lap szerkesztését, a korábbi jó barátság pedig örökre felbomlott. Ennek ellenére Petőfi halála után Jókai mindig tisztelettel emlékezett egykori barátjára.
Petőfi Sándor és Jókai Mór 1841-ben ismerkedtek össze a pápai református kollégiumban. Amikor 1843-ban Jókai benyújtotta első, A zsidó fiú című drámáját a Magyar Tudományos Akadémia irodalmi pályázatára, a pályamű kéziratát az anonimitás megőrzése érdekében Petőfi másolta le. A barátság nagyon szoros volt: együtt dolgoztak a Tízek Társaságában, 1847–1848 között egy lakásban laktak, majd 1848 márciusában közösen álltak a forradalom élére. A kapcsolat azonban még ugyanabban az évben megromlott. Egyrészt Petőfi ellenezte Jókai házasságát Laborfalvi Rózával, másrészt a politikai ellentét is egyre élesebb lett köztük: Petőfi a radikális forradalmi irányzatot képviselte, Jókai a mérsékeltebb álláspontot. A konfliktusok végül 1848 szeptemberében vezettek nyílt szakításhoz. Petőfi augusztus 27-én Jókai tudomása nélkül jelentetett meg egy Vörösmarty Mihályt elítélő verset közösen szerkesztett folyóiratukban, az Életképekben. Jókai a szeptember 3-i számban szerkesztői nyilatkozatban elítélte Petőfi tettét, aki erre a következő számban erőteljes hangvételű ellennyilatkozatban felelt. Petőfi felmondta a lap szerkesztését, a korábbi jó barátság pedig visszavonhatatlanul felbomlott. Ennek ellenére Petőfi halála után Jókai mindig tisztelettel emlékezett egykori barátjára.
Jókai Mór az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején aktívan részt vett a politikai és irodalmi életben, íróként és publicistaként népszerűsítette a forradalom eszméit, szatíráival és újságcikkeivel támogatta a reformpárti mozgalmakat. Műveiben – például A kőszívű ember fiai című regényében – idealizált hősként jelenítette meg a szabadságharcosokat, erősítve a nemzeti tudatot. A szabadságharc bukása után Jókai politikai pragmatizmust tanúsított, a kiegyezés utáni Magyarországon is részt vett az irodalmi és társadalmi életben, és a realitásokhoz igazította korábbi idealizmusát. Emiatt egyes kritikusok ambivalensen ítélték meg, alkalmazkodóként vagy a radikális eszméket részben feladó értelmiségiként tekintettek rá. Ezt a kettősséget jól nyomon lehet követni az Egyetemi Könyvtár egy dokumentumában, amely Jókai Mór Forradalom alatt írt műveinek 1875-ös kiadását tartalmazza (jelzet: Rar. Hung. 252). A példány korábbi olvasói terjedelmes lapszéli jegyzetekben vitatkoznak az író valódi megítéléséről.
A Nemzeti Múzeum előcsarnokában berendezett ravatalról egy gyertyát Ferenczi Zoltán, az Egyetemi Könyvtár igazgatója kapott meg. A tárgyi emlék és a neki címzett, Jókai temetéséről szóló gyászjelentés ma az Egyetemi Könyvtár és Levéltár Egyetemtörténeti Gyűjteményében található (leltári száma: 2011.89.2.).
Jókai Mór második házassága nemcsak Magyarországon váltott ki élénk visszhangot, hanem a nemzetközi sajtó figyelmét is felkeltette. Az angol lapok általában ironikus hangnemben számoltak be a frigyről, így a The Echo 1890. augusztus 29-i és a Weekly Dispatch 1904. szeptember 11-i száma is.
Jókai művei először kilencéves korában jelentek meg nyomtatásban. Elsőként egy őrültről szóló verse július 16-án a Társalkodóban (1834/57. szám), majd nem sokkal később, augusztus 31-én egy betűrejtvénye a Regélőben (1834/70. szám).
Az 1904-es év elején Jókai és Nagy Bella nizzai útjukról érkeztek haza, ami után az író megfázott és súlyos tüdőgyulladást kapott. Május 5-én Jókai még asztalára tette a zsebóráját, hogy tudja követni az idő múlását, kikérte A lőcsei fehér asszony című regényét könyvtárából (ezt színdarabbá szerette volna átdolgozni), majd elszenderedett, és este 9 óra 20 perckor meghalt. Május 6-án vitték át Erzsébet körúti lakásából a Nemzeti Múzeumba, ahol május 8-án ravatalra helyezték. A bejárati oszlopokat feketével borították, a kiugró lépcsőpárkányokon két óriási, római stílusú kandelábert állítottak fel, közepükben gázégővel. Az egyikhez egy szakadt húrú lant volt támasztva, a másikhoz könyv, pergamen, toll. A múzeum kerek előcsarnokában rendezték be a ravatalt, feketével vonták be a falakat, és pálmákkal, babérgúlákkal és egyéb zöld növényekkel enyhítették a feketeséget. Óriási tömeg gyűlt össze Jókai búcsúztatására, még iskolás csoportok is eljöttek. A múzeumtól a Kerepesi úti temetőig is sorfalat álltak a gyászmenetnek.
Ásvai Jókay Móric 1825. február 18-án született Révkomáromban egy régi, ám ekkorra már elszegényedett nemesi család ötödik gyermekeként. Édesapja, Jókay József, jogász és művelt, közéleti ember, korán, még fia ifjúkorában elhunyt, ami jelentős érzelmi és anyagi változásokat hozott a család életében. Édesanyja, Pulay Mária, erős akaratú, határozott asszony volt, aki özvegyen is igyekezett összetartani a családot és biztosítani gyermekei nevelését. Bár az író és anyja kapcsolata nem volt minden pillanatban felhőtlen, az asszony 1856-os haláláig meghatározó szerepet játszott fia életében.
Petőfi Sándor és Jókai Mór 1841-ben ismerkedtek össze a pápai református kollégiumban. Amikor 1843-ban Jókai benyújtotta első, A zsidó fiú című drámáját a Magyar Tudományos Akadémia irodalmi pályázatára, a pályamű kéziratát az anonimitás megőrzése érdekében Petőfi másolta le. A barátság nagyon szoros volt: együtt dolgoztak a Tízek Társaságában, 1847–1848 között egy lakásban laktak, majd 1848 márciusában közösen álltak a forradalom élére. A kapcsolat azonban még ugyanabban az évben megromlott. Egyrészt Petőfi ellenezte Jókai házasságát Laborfalvi Rózával, másrészt a politikai ellentét is egyre élesebb lett köztük: Petőfi a radikális forradalmi irányzatot képviselte, Jókai a mérsékeltebb álláspontot. A konfliktusok végül 1848. szeptemberében vezettek nyílt szakításhoz. Petőfi augusztus 27-én Jókai tudomása nélkül jelentetett meg egy Vörösmarty Mihályt elítélő verset közösen szerkesztett folyóiratukban, az Életképekben. Jókai a szeptember 3-i számban szerkesztői nyilatkozatban elítélte Petőfi tettét, aki erre a következő számban erőteljes hangvételű ellennyilatkozatban felelt. Petőfi felmondta a lap szerkesztését, a korábbi jó barátság pedig örökre felbomlott. Ennek ellenére Petőfi halála után Jókai mindig tisztelettel emlékezett egykori barátjára.
Petőfi Sándor és Jókai Mór 1841-ben ismerkedtek össze a Pápai Református Kollégiumban. Amikor 1843-ban Jókai benyújtotta első, A zsidó fiú című drámáját a Magyar Tudományos Akadémia irodalmi pályázatára, a pályamű kéziratát az anonimitás megőrzése érdekében Petőfi másolta le. A barátság nagyon szoros volt: együtt dolgoztak a Tízek Társaságában, 1847–1848 között egy lakásban laktak, majd 1848 márciusában közösen álltak a forradalom élére. A kapcsolat azonban még ugyanabban az évben megromlott. Egyrészt Petőfi ellenezte Jókai házasságát Laborfalvi Rózával, másrészt a politikai ellentét is egyre élesebb lett köztük: Petőfi a radikális forradalmi irányzatot képviselte, Jókai a mérsékeltebb álláspontot. A konfliktusok végül 1848 szeptemberében vezettek nyílt szakításhoz. Petőfi augusztus 27-én Jókai tudomása nélkül jelentetett meg egy Vörösmarty Mihályt elítélő verset közösen szerkesztett folyóiratukban, az Életképekben. Jókai a szeptember 3-i számban szerkesztői nyilatkozatban elítélte Petőfi tettét, aki erre a következő számban erőteljes hangvételű ellennyilatkozatban felelt. Petőfi felmondta a lap szerkesztését, a korábbi jó barátság pedig örökre felbomlott. Ennek ellenére Petőfi halála után Jókai mindig tisztelettel emlékezett egykori barátjára.
Jókai a szabadságharc leverése után az elnyomás korában sem hagyott fel az írással, noha műveinek megjelentetését megtiltották. Ekkor álnevet vett fel, és legnépszerűbb, a szabadságharc történéseiről szóló novelláit Sajóként adta ki az 1850–1851-es években. A névről így ír A tengerszemű hölgyben: „Ha a nevem alatt nem írhatok, írok a gazdám [értsd: Szilágyi Sándor] kutyájának a neve alatt: leszek Sajó: ugatni fogunk, ha nem beszélhetünk, de el nem hallgatunk“.
Petőfi Sándor és Jókai Mór 1841-ben ismerkedtek össze a pápai református kollégiumban. Amikor 1843-ban Jókai benyújtotta első, A zsidó fiú című drámáját a Magyar Tudományos Akadémia irodalmi pályázatára, a pályamű kéziratát az anonimitás megőrzése érdekében Petőfi másolta le. A barátság nagyon szoros volt: együtt dolgoztak a Tízek Társaságában, 1847–1848 között egy lakásban laktak, majd 1848 márciusában közösen álltak a forradalom élére. A kapcsolat azonban még ugyanabban az évben megromlott. Egyrészt Petőfi ellenezte Jókai házasságát Laborfalvi Rózával, másrészt a politikai ellentét is egyre élesebb lett köztük: Petőfi a radikális forradalmi irányzatot képviselte, Jókai a mérsékeltebb álláspontot. A konfliktusok végül 1848. szeptemberében vezettek nyílt szakításhoz. Petőfi augusztus 27-én Jókai tudomása nélkül jelentetett meg egy Vörösmarty Mihályt elítélő verset közösen szerkesztett folyóiratukban, az Életképekben. Jókai a szeptember 3-i számban szerkesztői nyilatkozatban elítélte Petőfi tettét, aki erre a következő számban erőteljes hangvételű ellennyilatkozatban felelt. Petőfi felmondta a lap szerkesztését, a korábbi jó barátság pedig örökre felbomlott. Ennek ellenére Petőfi halála után Jókai mindig tisztelettel emlékezett egykori barátjára.
Jókai Mór lapszerkesztői munkássága jelentősen hozzájárult a 19. századi magyar sajtó fejlődéséhez. Már a forradalom előtt és alatt is aktívan részt vett az irodalmi és politikai lapok alakításában, így például az Életképek szerkesztésében, később pedig több újság és folyóirat munkájában is meghatározó szerepet játszott. Munkásságának egyik fontos állomása Az Üstökös élclap volt, amely szatirikus hangvételével nagy népszerűségre tett szert. Emellett közreműködött olyan lapok szerkesztésében is, mint A Hon vagy a Vasárnapi Ujság, amelyekben a politikai, társadalmi és kulturális kérdések egyaránt teret kaptak. Lapszerkesztőként Jókai egyszerre volt irodalmi közvetítő, véleményformáló és a modern magyar sajtó egyik úttörő alakja.
Petőfi Sándor és Jókai Mór 1841-ben ismerkedtek össze a pápai református kollégiumban. Amikor 1843-ban Jókai benyújtotta első, A zsidó fiú című drámáját a Magyar Tudományos Akadémia irodalmi pályázatára, a pályamű kéziratát az anonimitás megőrzése érdekében Petőfi másolta le. A barátság nagyon szoros volt: együtt dolgoztak a Tízek Társaságában, 1847–1848 között egy lakásban laktak, majd 1848 márciusában közösen álltak a forradalom élére. A kapcsolat azonban még ugyanabban az évben megromlott. Egyrészt Petőfi ellenezte Jókai házasságát Laborfalvi Rózával, másrészt a politikai ellentét is egyre élesebb lett köztük: Petőfi a radikális forradalmi irányzatot képviselte, Jókai a mérsékeltebb álláspontot. A konfliktusok végül 1848. szeptemberében vezettek nyílt szakításhoz. Petőfi augusztus 27-én Jókai tudomása nélkül jelentetett meg egy Vörösmarty Mihályt elítélő verset közösen szerkesztett folyóiratukban, az Életképekben. Jókai a szeptember 3-i számban szerkesztői nyilatkozatban elítélte Petőfi tettét, aki erre a következő számban erőteljes hangvételű ellennyilatkozatban felelt. Petőfi felmondta a lap szerkesztését, a korábbi jó barátság pedig örökre felbomlott. Ennek ellenére Petőfi halála után Jókai mindig tisztelettel emlékezett egykori barátjára.