Verspassió

Húsvéti történet versekben

Mélyedj el a feltámadás ünnepében egy lírazarándoklattal!

Húsvét vasárnap

Nagypéntek

Nagyszombat

Nagycsütörtök

Főcze Kornélia: A megfeszített

A rajzolt ábra megkövült a porban. A szó igaz és vérízű a bor. Csak gyermekarcok glóriája sorban. S bár vesztett esély színhelye a kor, mely élni hívott, bűnben istenülni s megtagadni önnön lényegem: mégis szép volt Júdás mellett ülni. Látni, mint osztozik hitvány lényemen, Aki voltam: önnön vérétől borzadó, kínoktól meggyötört torz manó egy durva és óriás kereszten. Az öröklétnek bizonyosba tévedt bírája vagyok. Megfáradt, révedt Isten, ki ítélek és emlékezem.

Dsida Jenő: Nagycsütörtök

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek és a fullatag sötétben hat órát üldögéltem a kocsárdi váróteremben, nagycsütörtökön. Testem törött volt és nehéz a lelkem, mint ki sötétben titkos útnak indult, végzetes földön csillagok szavára, sors elől szökve, mégis szembe sorssal s finom ideggel érzi messziről nyomán lopódzó ellenségeit. Az ablakon túl mozdonyok zörögtek, a sűrű füst, mint roppant denevérszárny, legyintett arcul. Tompa borzalom fogott el, mély állati félelem. Körülnéztem: szerettem volna néhány szót váltani jó, meghitt emberekkel, de nyirkos éj volt és hideg sötét volt, Péter aludt, János aludt, Jakab aludt, Máté aludt és mind aludtak... Kövér csöppek indultak homlokomról s végigcsurogtak gyűrött arcomon.

Babits Mihály: Csillag után

"Aranyad tilos kivinni!" szólna ott a vámos rám. "Tömjéned meg, ami csak van, az mind kell, az itteni hazai hatalmak fényét méltón dicsőíteni." Százszor megállítanának - örülnék, ha átcsuszom: arany nélkül, tömjén nélkül érnék hozzád, Jézusom! Jaj és mire odaérnék, hova a csillag vezet, te már függnél a kereszten és a lábad csupa seb, s ahelyett hogy bölcsőd köré szórjak tömjént, aranyat, megmaradt szegény mirrhámmal keserüszagu mirrhámmal kenném véres lábadat.

Ülök életunt szobámban, hideg teát kavarok... Körülöttem fájás-félés ködhálója kavarog. Kikelek tikkadt helyemből, kinyitom az ablakot s megpillantok odakint egy igéretes csillagot. Ó ha most mindent itthagynék, mennék a csillag után, mint rég a három királyok betlehemi éjszakán! Gépkocsin, vagy teveháton - olyan mindegy, hogy hogyan! Aranyat, tömjént és mirrhát vinnék, vinnék boldogan. Mennék száz országon át, mígutamat szelné a vám.

Ady Endre - A szép Húsvét

Odukat és kriptákat pattant S bús árkokig leér a szava: Ilyen a Húsvét szent tavasza S ilyen marad. Miért tudjon Ő az embervérrül, Mikor künn, a Tavaszban Minden csoda csodát csinál S minden drága fizetség megtérül? Óh, Tavasz, óh, Húsvét, Emberek ősi biztatója, Csak azt szórd szét köztünk: Állandó a tavaszi óra S ilyen marad. Krisztus támad és eszmél, Odukat és kriptákat pattant. Van-e gyönyörűbb ennél?