Az 1848-as forradalom első napjának helyszínei
Lehetett volna március 19-én is
Az 1848-as márciusi eseményeket eredetileg egy forradalmi lakomával akarták elindítani. Ez a francia forradalmi hagyományokhoz kapcsolódott, ahol bankettek és teadélutánok gyakran szolgáltak politikai megmozdulások fedősztorijaként. A magyar Ellenzéki Kör ennek mintájára március 19-én, Rákos mezején tervezte megtartani saját forradalmi lakomáját a Józsefnapi országos vásáron. A bécsi forradalom kitörése után azonban már nem volt szükség efféle bevezetőre – a történelem magától is felgyorsult: a fiatalok úgy döntöttek, azonnal cselekedni kell.
Vissza
Pilvaxkávéház
Jókai a proclamatiót olvasta fel, én Nemzeti dalomat szavaltam el; mind a kettő riadó tetszéssel fogadtatott.”
A forradalom első állomása a Pilvax kávéházként ismert, a (mai nevén) Petőfi Sándor utca 7. szám alatt működő helyszín volt, a pesti ifjúság és a radikális értelmiség törzshelye. Itt alakult meg a Fiatal Magyarország mozgalom és a Tízek Társasága, és Petőfi Sándor naplója szerint itt hangoztak el először a forradalom legfontosabb gondolatai, köztük a Nemzeti dal: „Lelkesedéssel és a sors iránti bizalommal mentünk vissza a kávéházba, mely már tele volt ifjakkal.
+ Érdekesség
+ Érdekesség
Vissza
Orvosi egyetem
A kávéházi események után a felbuzdult asztaltársaság az egyetemistákhoz sietett: „Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, a mint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el.” Az orvosi egyetem nem sokkal messzebb, az akkori Egri út és az Újvilág utca (ma Kossuth Lajos és Semmelweis utca) sarkán székelt. Az XIX. század végi, XX. század eleji városrendezéskor ezt az épületet elbontották, a helyén ma a Czigler Győző által tervezett historizáló palota áll, ennek aljában található a Puskin Mozi.
Vissza
Egyetem tér
Az egyre növekvő tömeg Petőfiékkel együtt a mai Egyetem térre vonult, itt működött a Királyi Magyar Tudományegyetem jogi, bölcsész- és mérnökkara. Petőfi naplójából kiderül, az egyetem egyik professzora az épület csarnokában megpróbálta elfojtani a lázongásokat, de a felbuzdult tömeg ellen ekkor már nem volt mit tennie: „Többi szavait elnyelte a sokaság mennydörgő kiáltása, s a tisztelt tanár többé nem juthatván szóhoz, szépen elkotródott. A jogászok rohantak ki az utcára, hogy velünk egyesüljenek.”
Landerer és Heckenast nyomdája
Vissza
Mégis volt forradalmi lakoma
„Censorhoz nem megyünk, feleltem, nem ismerünk többé censort, el egyenesen a nyomdába!” – szólította fel a fiatalságot Petőfi, majd egyenesen Landerer és Heckenast nyomdájába siettek, hogy kinyomtassák a Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot. A nyomdát 1784-ben alapította a Landerer család, a nyomda akkori vezetője Landerer Lajos volt, aki 1840-ben társult Heckenast Gusztávval. A vegyes megítélésű nyomda abban az időben az ország legjobban felszerelt nyomdájának számított. A visszaemlékezések szerint Landerer Lajos már felkészülten várta a forradalmi tömeget, s bár megtévesztésképp megtagadta a fiatalok követeléseit, halkan oda súgta Petőfinek, hogy foglaljanak le egy nyomdagépet. „Mi megtettük azt a nép nevében, s a tizenkét pontot és a nemzeti dalt rögtön nyomni kezdték. Ezalatt kinn lelkesítő beszédeket tartottak Egresi Gábor, Degré, Vasvári, Jókai stb. Dél felé elkészültek a nyomtatványok, s ezrenként osztattak szét a nép között, mely azokat részeg örömmel kapkodta.”
+ info
Vissza
Nemzeti Múzeum
A tömeg délután 3 óra körül érkezett meg a nyomdától néhány percnyire lévő Nemzeti Múzeum kertjébe. A Márciusi ifjak lelkesítő beszéde után az összegyűlt tömeg közfelkiáltással fogadta el az indítványokat.
A Nemzeti dal előadásának helyszínével kapcsolatban sok tévhit kering, különösen a Nemzeti Múzeum lépcsőjét illetően. A köztudatban elterjedt az a kép, hogy Petőfi Sándor a múzeum lépcsőjén szavalta el híres versét, de a valóságban ott nem ő, hanem – kutatások szerint – egy színész adta elő a költeményt. Az elterjedt kép valószínűleg a Pesti Divatlap címlapján
szereplő illusztrációnak köszönhető, amely azt ábrázolta, hogy Petőfi a múzeum lépcsőjén szavalja a Nemzeti dalt. A költő a vers eredeti kézirat jegyzeteként a következőket írta: „E költemény buzdította március 15-kén a pesti ifjúságot. Elszavaltam először az ifjak kávéházában, azután az orvosi egyetemben, azután a Szeminárium terén (most már 15-dik martius tere), végre nyomda előtt, melyet erőszakosan elfoglaltunk a Hatvani utcában (most Szabadsajtó utca). A szabaddá lett sajtó alól ez a költemény került ki legelőször.”
+ Érdekesség
+ Érdekesség
Vissza
Városháza
A következő állomás a pesti régi városháza volt, ahol a lelkes tömeg a 12 pont elfogadását indítványozta: „Rövid tanácskozás után a polgárság nevében aláírta a polgármester a tizenkét pontot, s az alant álló sokaságnak az ablakból lemutatta. Óriási kitörése a lelkesedésnek!” – írja Petőfi. A pesti régi városháza a mai Belvárosi plébániatemplom mögött állt, melyet 1900-ban, a városfejlesztés idején bontottak le.
Vissza
Barabás Miklós: A hajóhíd a Lánchíd épülő pilléreivel
Hajóhíd
A forradalmároknak szüksége volt még a kormányzati szervek támogatására is, ehhez viszont kénytelenek voltak átmenni Budára, a Helytartótanács székhelye ugyanis a Várban volt, az Úri utca 53. szám alatt. A Lánchíd ekkoriban még nem készült el, így Pest és Buda között csak hajóhídon lehetett közlekedni. Hajóhídnak az olyan szerkezeteket nevezték, amelyek a szokásos hídszerkezetekkel ellentétben nem a szilárd talajba épített pilléreken állnak, hanem vízen úszó, többnyire fa- vagy vashajókon. Petőfiék egy ilyen, a Vigadó térről induló hajóhídon keresztül jutottak el Budára, a Várba. „A választmány legalább 20.000 ember kíséretében fölment Budára a helytartótanácshoz és előadta kívánatait. A nagyméltóságú helytartótanács sápadt vala és reszketni méltóztatott, és öt percnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett.”
Vissza
Börtön
A forradalmárok a 12 pont elfogadtatása mellett a bebörtönzött Táncsics Mihály író szabadon engedését is követelték. Az író a közelben lévő – ma a Táncsics Mihály utca 9. alatt lévő – József kaszárnyában raboskodott. Petőfi így ír a szabadulásáról: „A katonaságnak kiadatott a tétlenség iránt a rendelet, a censura eltöröltetett, Stancsics börtönajtaja megnyílt. A rab írót diadallal hozta át a töméntelen sokaság Pestre.”
Vissza
Nemzeti Színház
Helyette a Nemzeti dal, a Szózat, a Himnusz, a Rákóczi-induló, végül pedig a Hunyadi László című opera néhány éneke hangzott el.
A március 15.-i nap utolsó helyszíne a mai Astoriánál, a Kerepesi (ma Rákóczi) úton álló Nemzeti Színház volt. A forradalmi események miatt az eredetileg a Két anya egy gyermeke című darab helyett az igazgatóság Katona József Bánk Bán című művének előadását hirdette meg, de a forradalmi tömeg bevonulásával az előadás félbeszakadt.
+ Érdekesség
+ Érdekesség
Laborfalvi Róza és Jókai Mór 1873-ban.Fotó forrása: MNMKK Petőfi Irdalmi Múzeum
Forradalmi szerelem
A március 15-ei Bánk bán előadáson Jókai Mór először találkozott Laborfalvi Rózával, aki később a felesége lett. Ez a kapcsolat a korban botrányosnak számított, mivel Róza idősebb volt Jókainál nyolc évvel, valamint már volt egy törvénytelen gyermeke is. A kapcsolat még Petőfi Sándor számára is elfogadhatatlan volt. Amikor Jókai végül feleségül vette Laborfalvit, Petőfi, hogy megóvja Jókai családjának jó hírnevét, azt tanácsolta Jókai anyjának, hogy tagadja ki a fiát.
Potyaforradalmárok
Magyar Nemzeti Múzeum. A felvétel 1880-1890 között készült.Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei
A Nemzeti Múzeum monumentális, klasszikus szépségű épülete méltó hátteret biztosított a március 15-ei forradalom eseményeinek. Az ünnepélyes hangulatot azonban némileg megzavarta, hogy a múzeum kerítése akkor még félkész volt, és a vásárosok is az épület környékén hajtották az állataikat. Így a múzeumkertben, ahol a márciusi ifjak az ország polgári átalakítását sürgető 12 pontot magyarázt ák el, néhány marha is feltűnt az esős napon, amikor a tömeg összegyűlt.
Rajta magyar, hí a haza
Nem Pilvax, hanem Fillinger kávéház
A Nemzeti dal szövege máig szoros kapcsolatban áll az 1848–49-es forradalommal, és az egyik legismertebb szimbólumává vált a március 15-ei eseményeknek. Az eredeti változatban a vers kezdete így hangzott: „Rajta magyar, hí a haza”. Azonban Petőfi Sándor egy joghallgató, Szikra Ferenc tanácsára módosította a szöveget. Szikra szerint a „rajta” szó előtt a magyar nemzetnek előbb „talpra” kell állnia, hogy valóban válaszolhasson a haza hívására. Így lett a híres kezdősor: „Talpra magyar, hí a haza”.
A Pilvax Kávéház neve máig összefonódik az 1848-as forradalommal, de akkoriban Fillinger Kávéházként ismerték, mivel Fillinger János volt a bérlője. Bár a helyet korábban Pilvax Károly vezette, és a név hivatalosan megmaradt, a köznyelv már másként hivatkozott rá. A márciusi ifjak törzshelye nem véletlenül volt ez a kávéház: közel volt a városházához, sokan a környéken laktak, és a reggeli ingyen járt a kávé mellé. Később, 1895-ben, a kávéház emlékhellyé vált, és ekkor kapta vissza a Pilvax nevet. Maga Petőfi, illetve Jókai sem használta ezt az elnevezést, visszaemlékezéseikben „ifjak kávéházaként” jegyzik.
ÉS
Rákóczi (Kerepesi) út - Múzeum körút sarok, a Nemzeti Színház és a Nemzeti Színház bérháza. A felvétel 1876-1883 között készült. Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.148
Mégis volt forradalmi lakoma
Már javában nyomtatták a röplapokat, amikor Irinyi József, aki a 12 pont ötletgazdája volt, úgy döntött, hogy az éhes tömeget egy kis pihenőre küldi. Ebédidőt javasolt, így az eredetileg ötezres létszámú tömeg szétszéledt. Azonban az ebéd után a rendezvény újra felélénkült, és tízezren gyűltek össze a Nemzeti Múzeum előtt. Itt többek között Vasvári Pál és Irinyi József szónokolt, folytatódott a forradalom előkészítése.
Landerer és Heckenast könyvsajtója, melyen 1848. március 15-én a Nemzeti dalt és a 12 pontot nyomtatták. Fotó: Fortepan / Bojár Sándor
Táncsics Mihály utca 9., Táncsics Mihály egykori börtöne. Fotó: Fortepan / Otruba Ferenc és Zoltán
Az 1848-as forradalmi események egyik színhelye, a pesti Pilvax kávéház. Preiszler József színezett tollrajza
Kossuth Lajos utca 3., balra a Szép utca. Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Városrendezési és Építészeti Osztályának fényképei
Kossuth Lajos utca - Semmelweis (Újvilág) utca sarok. A felvétel 1895 körül készült. Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.079
Városház tér, "régi pesti Városháza", ma a Piarista tömb található itt. A felvétel 1880-1890 között készült. Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei
Interaktív térkép
Bezerédi Aranka
Created on January 29, 2025
Start designing with a free template
Discover more than 1500 professional designs like these:
View
Create Your Story in Spanish
View
Microcourse: Key Skills for University
View
Microcourse: Learn Spanish
View
History Timeline
View
Education Timeline
View
Body Parts Game
View
Resource Bank
Explore all templates
Transcript
Az 1848-as forradalom első napjának helyszínei
Lehetett volna március 19-én is
Az 1848-as márciusi eseményeket eredetileg egy forradalmi lakomával akarták elindítani. Ez a francia forradalmi hagyományokhoz kapcsolódott, ahol bankettek és teadélutánok gyakran szolgáltak politikai megmozdulások fedősztorijaként. A magyar Ellenzéki Kör ennek mintájára március 19-én, Rákos mezején tervezte megtartani saját forradalmi lakomáját a Józsefnapi országos vásáron. A bécsi forradalom kitörése után azonban már nem volt szükség efféle bevezetőre – a történelem magától is felgyorsult: a fiatalok úgy döntöttek, azonnal cselekedni kell.
Vissza
Pilvaxkávéház
Jókai a proclamatiót olvasta fel, én Nemzeti dalomat szavaltam el; mind a kettő riadó tetszéssel fogadtatott.”
A forradalom első állomása a Pilvax kávéházként ismert, a (mai nevén) Petőfi Sándor utca 7. szám alatt működő helyszín volt, a pesti ifjúság és a radikális értelmiség törzshelye. Itt alakult meg a Fiatal Magyarország mozgalom és a Tízek Társasága, és Petőfi Sándor naplója szerint itt hangoztak el először a forradalom legfontosabb gondolatai, köztük a Nemzeti dal: „Lelkesedéssel és a sors iránti bizalommal mentünk vissza a kávéházba, mely már tele volt ifjakkal.
+ Érdekesség
+ Érdekesség
Vissza
Orvosi egyetem
A kávéházi események után a felbuzdult asztaltársaság az egyetemistákhoz sietett: „Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, a mint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el.” Az orvosi egyetem nem sokkal messzebb, az akkori Egri út és az Újvilág utca (ma Kossuth Lajos és Semmelweis utca) sarkán székelt. Az XIX. század végi, XX. század eleji városrendezéskor ezt az épületet elbontották, a helyén ma a Czigler Győző által tervezett historizáló palota áll, ennek aljában található a Puskin Mozi.
Vissza
Egyetem tér
Az egyre növekvő tömeg Petőfiékkel együtt a mai Egyetem térre vonult, itt működött a Királyi Magyar Tudományegyetem jogi, bölcsész- és mérnökkara. Petőfi naplójából kiderül, az egyetem egyik professzora az épület csarnokában megpróbálta elfojtani a lázongásokat, de a felbuzdult tömeg ellen ekkor már nem volt mit tennie: „Többi szavait elnyelte a sokaság mennydörgő kiáltása, s a tisztelt tanár többé nem juthatván szóhoz, szépen elkotródott. A jogászok rohantak ki az utcára, hogy velünk egyesüljenek.”
Landerer és Heckenast nyomdája
Vissza
Mégis volt forradalmi lakoma
„Censorhoz nem megyünk, feleltem, nem ismerünk többé censort, el egyenesen a nyomdába!” – szólította fel a fiatalságot Petőfi, majd egyenesen Landerer és Heckenast nyomdájába siettek, hogy kinyomtassák a Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot. A nyomdát 1784-ben alapította a Landerer család, a nyomda akkori vezetője Landerer Lajos volt, aki 1840-ben társult Heckenast Gusztávval. A vegyes megítélésű nyomda abban az időben az ország legjobban felszerelt nyomdájának számított. A visszaemlékezések szerint Landerer Lajos már felkészülten várta a forradalmi tömeget, s bár megtévesztésképp megtagadta a fiatalok követeléseit, halkan oda súgta Petőfinek, hogy foglaljanak le egy nyomdagépet. „Mi megtettük azt a nép nevében, s a tizenkét pontot és a nemzeti dalt rögtön nyomni kezdték. Ezalatt kinn lelkesítő beszédeket tartottak Egresi Gábor, Degré, Vasvári, Jókai stb. Dél felé elkészültek a nyomtatványok, s ezrenként osztattak szét a nép között, mely azokat részeg örömmel kapkodta.”
+ info
Vissza
Nemzeti Múzeum
A tömeg délután 3 óra körül érkezett meg a nyomdától néhány percnyire lévő Nemzeti Múzeum kertjébe. A Márciusi ifjak lelkesítő beszéde után az összegyűlt tömeg közfelkiáltással fogadta el az indítványokat. A Nemzeti dal előadásának helyszínével kapcsolatban sok tévhit kering, különösen a Nemzeti Múzeum lépcsőjét illetően. A köztudatban elterjedt az a kép, hogy Petőfi Sándor a múzeum lépcsőjén szavalta el híres versét, de a valóságban ott nem ő, hanem – kutatások szerint – egy színész adta elő a költeményt. Az elterjedt kép valószínűleg a Pesti Divatlap címlapján
szereplő illusztrációnak köszönhető, amely azt ábrázolta, hogy Petőfi a múzeum lépcsőjén szavalja a Nemzeti dalt. A költő a vers eredeti kézirat jegyzeteként a következőket írta: „E költemény buzdította március 15-kén a pesti ifjúságot. Elszavaltam először az ifjak kávéházában, azután az orvosi egyetemben, azután a Szeminárium terén (most már 15-dik martius tere), végre nyomda előtt, melyet erőszakosan elfoglaltunk a Hatvani utcában (most Szabadsajtó utca). A szabaddá lett sajtó alól ez a költemény került ki legelőször.”
+ Érdekesség
+ Érdekesség
Vissza
Városháza
A következő állomás a pesti régi városháza volt, ahol a lelkes tömeg a 12 pont elfogadását indítványozta: „Rövid tanácskozás után a polgárság nevében aláírta a polgármester a tizenkét pontot, s az alant álló sokaságnak az ablakból lemutatta. Óriási kitörése a lelkesedésnek!” – írja Petőfi. A pesti régi városháza a mai Belvárosi plébániatemplom mögött állt, melyet 1900-ban, a városfejlesztés idején bontottak le.
Vissza
Barabás Miklós: A hajóhíd a Lánchíd épülő pilléreivel
Hajóhíd
A forradalmároknak szüksége volt még a kormányzati szervek támogatására is, ehhez viszont kénytelenek voltak átmenni Budára, a Helytartótanács székhelye ugyanis a Várban volt, az Úri utca 53. szám alatt. A Lánchíd ekkoriban még nem készült el, így Pest és Buda között csak hajóhídon lehetett közlekedni. Hajóhídnak az olyan szerkezeteket nevezték, amelyek a szokásos hídszerkezetekkel ellentétben nem a szilárd talajba épített pilléreken állnak, hanem vízen úszó, többnyire fa- vagy vashajókon. Petőfiék egy ilyen, a Vigadó térről induló hajóhídon keresztül jutottak el Budára, a Várba. „A választmány legalább 20.000 ember kíséretében fölment Budára a helytartótanácshoz és előadta kívánatait. A nagyméltóságú helytartótanács sápadt vala és reszketni méltóztatott, és öt percnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett.”
Vissza
Börtön
A forradalmárok a 12 pont elfogadtatása mellett a bebörtönzött Táncsics Mihály író szabadon engedését is követelték. Az író a közelben lévő – ma a Táncsics Mihály utca 9. alatt lévő – József kaszárnyában raboskodott. Petőfi így ír a szabadulásáról: „A katonaságnak kiadatott a tétlenség iránt a rendelet, a censura eltöröltetett, Stancsics börtönajtaja megnyílt. A rab írót diadallal hozta át a töméntelen sokaság Pestre.”
Vissza
Nemzeti Színház
Helyette a Nemzeti dal, a Szózat, a Himnusz, a Rákóczi-induló, végül pedig a Hunyadi László című opera néhány éneke hangzott el.
A március 15.-i nap utolsó helyszíne a mai Astoriánál, a Kerepesi (ma Rákóczi) úton álló Nemzeti Színház volt. A forradalmi események miatt az eredetileg a Két anya egy gyermeke című darab helyett az igazgatóság Katona József Bánk Bán című művének előadását hirdette meg, de a forradalmi tömeg bevonulásával az előadás félbeszakadt.
+ Érdekesség
+ Érdekesség
Laborfalvi Róza és Jókai Mór 1873-ban.Fotó forrása: MNMKK Petőfi Irdalmi Múzeum
Forradalmi szerelem
A március 15-ei Bánk bán előadáson Jókai Mór először találkozott Laborfalvi Rózával, aki később a felesége lett. Ez a kapcsolat a korban botrányosnak számított, mivel Róza idősebb volt Jókainál nyolc évvel, valamint már volt egy törvénytelen gyermeke is. A kapcsolat még Petőfi Sándor számára is elfogadhatatlan volt. Amikor Jókai végül feleségül vette Laborfalvit, Petőfi, hogy megóvja Jókai családjának jó hírnevét, azt tanácsolta Jókai anyjának, hogy tagadja ki a fiát.
Potyaforradalmárok
Magyar Nemzeti Múzeum. A felvétel 1880-1890 között készült.Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei
A Nemzeti Múzeum monumentális, klasszikus szépségű épülete méltó hátteret biztosított a március 15-ei forradalom eseményeinek. Az ünnepélyes hangulatot azonban némileg megzavarta, hogy a múzeum kerítése akkor még félkész volt, és a vásárosok is az épület környékén hajtották az állataikat. Így a múzeumkertben, ahol a márciusi ifjak az ország polgári átalakítását sürgető 12 pontot magyarázt ák el, néhány marha is feltűnt az esős napon, amikor a tömeg összegyűlt.
Rajta magyar, hí a haza
Nem Pilvax, hanem Fillinger kávéház
A Nemzeti dal szövege máig szoros kapcsolatban áll az 1848–49-es forradalommal, és az egyik legismertebb szimbólumává vált a március 15-ei eseményeknek. Az eredeti változatban a vers kezdete így hangzott: „Rajta magyar, hí a haza”. Azonban Petőfi Sándor egy joghallgató, Szikra Ferenc tanácsára módosította a szöveget. Szikra szerint a „rajta” szó előtt a magyar nemzetnek előbb „talpra” kell állnia, hogy valóban válaszolhasson a haza hívására. Így lett a híres kezdősor: „Talpra magyar, hí a haza”.
A Pilvax Kávéház neve máig összefonódik az 1848-as forradalommal, de akkoriban Fillinger Kávéházként ismerték, mivel Fillinger János volt a bérlője. Bár a helyet korábban Pilvax Károly vezette, és a név hivatalosan megmaradt, a köznyelv már másként hivatkozott rá. A márciusi ifjak törzshelye nem véletlenül volt ez a kávéház: közel volt a városházához, sokan a környéken laktak, és a reggeli ingyen járt a kávé mellé. Később, 1895-ben, a kávéház emlékhellyé vált, és ekkor kapta vissza a Pilvax nevet. Maga Petőfi, illetve Jókai sem használta ezt az elnevezést, visszaemlékezéseikben „ifjak kávéházaként” jegyzik.
ÉS
Rákóczi (Kerepesi) út - Múzeum körút sarok, a Nemzeti Színház és a Nemzeti Színház bérháza. A felvétel 1876-1883 között készült. Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.148
Mégis volt forradalmi lakoma
Már javában nyomtatták a röplapokat, amikor Irinyi József, aki a 12 pont ötletgazdája volt, úgy döntött, hogy az éhes tömeget egy kis pihenőre küldi. Ebédidőt javasolt, így az eredetileg ötezres létszámú tömeg szétszéledt. Azonban az ebéd után a rendezvény újra felélénkült, és tízezren gyűltek össze a Nemzeti Múzeum előtt. Itt többek között Vasvári Pál és Irinyi József szónokolt, folytatódott a forradalom előkészítése.
Landerer és Heckenast könyvsajtója, melyen 1848. március 15-én a Nemzeti dalt és a 12 pontot nyomtatták. Fotó: Fortepan / Bojár Sándor
Táncsics Mihály utca 9., Táncsics Mihály egykori börtöne. Fotó: Fortepan / Otruba Ferenc és Zoltán
Az 1848-as forradalmi események egyik színhelye, a pesti Pilvax kávéház. Preiszler József színezett tollrajza
Kossuth Lajos utca 3., balra a Szép utca. Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Városrendezési és Építészeti Osztályának fényképei
Kossuth Lajos utca - Semmelweis (Újvilág) utca sarok. A felvétel 1895 körül készült. Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.079
Városház tér, "régi pesti Városháza", ma a Piarista tömb található itt. A felvétel 1880-1890 között készült. Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei