Want to make interactive content? It’s easy in Genially!

Minden éjjel kinyílik egy ablak. Minden ablak mögött más és más tartalom. Elgondolkodtató életképek, írások, versek, elmélkedések, játékok és imádságok. Szeretnénk, ha annyi örömöt okozna az olvasóknak is, mint amilyen örömmel készítettük!

Over 30 million people build interactive content in Genially.

Check out what others have designed:

Transcript

Dec. 1 .

Dec. 2.

Dec. 3.

Dec. 4.

Dec. 5 .

Dec. 6.

Dec. 7 .

Dec. 8.

Dec. 15.

Dec. 9 .

Dec. 12.

Dec. 11.

Dec. 10.

Dec. 13.

Dec. 14.

Dec. 16.

Dec. 17.

Dec. 18.

Dec. 19.

Dec. 20.

Dec. 21.

Dec. 22.

Dec. 23.

Dec. 24.

2024-12-02T01:55:00

2024-12-03T01:55:00

2024-12-01T01:55:00

2024-12-04T01:55:00

2024-12-05T01:55:00

2024-12-06T01:55:00

2024-12-07T01:55:00

2024-12-01T01:55:00

2024-12-22T01:55:00

2024-12-15T01:55:00

2024-12-08T01:55:00

2024-12-08T01:55:00

2024-12-09T01:55:00

2024-12-10T01:55:00

2024-12-11T01:55:00

2024-12-12T01:55:00

2024-12-13T01:55:00

2024-12-14T01:55:00

2024-12-15T01:55:00

2024-12-16T01:55:00

2024-12-18T01:55:00

2024-12-19T01:55:00

2024-12-17T01:55:00

2024-12-20T01:55:00

2024-12-21T01:55:00

2024-12-23T01:55:00

2024-12-22T01:55:00

2024-12-24T01:55:00

„Kiáltó szava hangzik a pusztában: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!"(Mt3.3)

Minden éjjel kinyílik egy ablak, és az ablakra klikkelve egy oldalra jutunk, ahol az adventi idő mélyebb megéléséhez kapcsolódó tartalmak vannak.

Szenteljen pár percet minden nap az adventi elcsendesülésre!

12

Advent 3. hete

Ok a bánatra Hittan órán a Képes Bibliát nézegetik:

  • Ezen a képen Ádám még egyedül van – magyarázza a hitoktató. – Mit gondoltok, miért ilyen szomorú?
  • Tán, mert gyanítja, hogy Éva nemsokára megjelenik! – véli Tamás

Bűnbeesés Hitoktató: Pistike, mikor történt a bűnbeesés? Pistike: Gondolom ősszel, mert akkor érik az alma.

- Tudod-e fiam, miért teremtette az Úr először Ádámot és csak azután Évát?- Igen Tiszteletes úr - válaszolja a kisfiú - mert a Jóisten is tudta, hogy nem jó egy asszonnyal kezdeni!

Barázdabillegető A Kis hittanos sorolja a parancsokat: 4. Atyádat és anyádat tiszteld! 5. Ne ölj! 6. Ne barázdálkodjál!

Az idős püspök karácsonykor az éjféli mise prédikációját Izaiás jövendölésével kezdte:

  • Gyermek született nekünk, és fiú adatott nekünk! – Majd egy kis hatásszünetet tartott. A nagy csendben valaki felkiáltott:
  • Gratulálunk, püspök úr!

  • Nos, Gabi, hogy haladtok a hittanban?
  • Nagyon jól. A jó Istennel már kész vagyunk.

Isten megteremtette a férfit, és megpihent.Majd Isten megteremtette a nőt, és azóta senki sem pihen.

A hittan órán a teremtéstörténettel foglalkoznak. Átismételték, mit teremtett Isten a hét egyes napjain.

  • És mit tett Isten a hetedik napon? – kérdezte a plébános. Erzsi kibökte:
  • Templomba ment!

A szeretet cselekedetei

  • „Éhes voltam és ennem adtatok,
  • Szomjaztam és innom adtatok,
  • Vándor voltam és befogadtatok,
  • Mezítelen voltam és felruháztatok.” – sorolja a hitoktató.
  • Nos, gyerekek, ki tudná folytatni a sort saját életéből vett példával?
Gergő jelentkezik:
  • „Kócos voltam, és fésűt adtatok”…

A pap a plébánia kerítését szögeli. Egy kisfiú áll ott és vigyorogva bámulja.- Na, kisfiam, te mire vársz itt?- Arra, hogy a pap bácsi mit fog mondani, ha az ujjára csap a kalapáccsal!

Négy szerzetes imádkozza együtt a zsolozsmát: egy bencés, egy ferences, egy domonkos és egy jezsuita. Egyszer csak kialszik a villany. Mi történik?- A bencés (merthogy tudja fejből) zavartalanul tovább mondja a zsolozsmát.- A domonkos prédikálni kezd a sötétségről és a világosságról.- A ferences imádkozni kezd, hogy legyen ismét világos.Egyszerre csak felgyullad a lámpa...- A jezsuita ugyanis közben kicserélte a biztosítékot.

Hitoktató bácsi mesél a gyerekeknek a Mennyországról. A gyerekek csillogó szemmel figyelnek. Az óra végén megkérdezi őket:

  • Nos, ki akar a Mennyországba menni?
Mindenki boldogan nyújtja a kezét. Hátul a kis Julcsa azonban a könnyeivel küzd. A hitoktató megkérdi:
  • Miért sírsz?
  • Mert a hittan óra után nekem haza kell menni! – szipogja Julcsa.

Egy prédikátor híres a szűkszavúságáról. Egyik nap azonban a szokásos negyedórás prédikációja helyett három órát beszél folyamatosan. Megkérdi az egyik híve:- Tisztelendő úr, most miért beszélt ilyen hosszan?- Sajnos reggel a feleségem műfogsorát tettem be véletlenül, azóta nem tudom befogni a szám.

  • Szeretni kell az állatokat, mert ők is Isten teremtményei – magyarázza a hitoktató néni a gyerekeknek.
  • Neked, például melyik a kedvenc állatod, Tibike?
  • Nekem a grillcsirke.

Nem a pásztorok! Karácsony előtti párbeszéd a hittanórán:

  • Nos, gyerekek, ki szerzett először tudomást Jézus születéséről?
  • Mária

Kiért és miért Kérdés az ötödik osztályban:

  • Miért tartozunk tisztelettel a papnak?
  • Mert Jézus azt mondta: Amit legkisebb szolgámmal tettetek, velem tettétek!

A falusi lelkész így kezdi az istentiszteletet:- Kedves híveim! Van egy jó és egy rossz hírem!A jó hír az, hogy van elég pénzünk arra, hogy felújítsuk templomunkat!A rossz hír az, hogy ez a pénz egyelőre még a ti zsebetekben van.

Amikor a Betlehemben született gyermekre emlékszel, hajolj meg a tulajdon szívedben élő gyermek előtt, és kövesd álmaid csillagának fényét, s tudd, Isten veled van, bárhová mész is. Hagyd, hogy az istállóban született remény megmutassa neked, hogy az Úr egy kisgyermeken át is képes megváltoztatni a világot. Karácsony szelleme egész évben melengesse lelkedet! Béke és kegyelem kísérjen utadon az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten nevében a világ végezetéig! AMEN

Add meg nekünk Urunk a belülről látás adományát! Karácsonyi Kisded, ezt a MÁSFAJTA látást kérjük, hogy ... ... a rakoncátlan gyermekben meglássam a szeretetre-éhest, a sorsa ellen tüntetőt. ... a szemtelen fiatalban az önmagát keresőt, a kiforratlant. ... a dacoló felnőttben azt, aki környezetén torolja meg elhibázott életét, balfogásait és feltétel nélküli szeretetre vágyik. ... a csipkelődőben azt, aki megszólításra vár, kapaszkodót keres. ... a tétovázóban, bizonytalankodóban, aki dicséretre, megerősítésre vár. ... a hibát hibára halmozóban, akit Isten még formál nagy türelemmel. ... a csendesen tűrőben, zokszó nélkül szenvedőben azt, aki társa lett Jézusának a világ „üdvözítésében”. ... a tüsténkedőben, minden jóra készben azt, aki megtapasztalta, hogy már nem kell félnünk szétosztani magunkat, mert mindig többet kapunk, mint amit adhatunk. IGEN, ezért a látásért kuncsorgok a betlehemi jászol előtt és hiszem, hinni akarom, hogy imám meghallgatásra talál. AMEN

Add meg kérem Atyám, hogy mindig kész legyek egy jó szót szólni. Egy beteget felvidítani. Valakinek kezet nyújtani. Megdicsérni az ételt. Nem feledkezni meg egy közeledő születésnapról. Óvatosan csukni be az ajtót. Apróságoknak örülni. Mindenért hálásnak lenni. Jótanácsot adni. Egy levél írásával örömöt szerezni. Apró tűszúrásokon nem évődni. Jogos panaszt nem emlegetni föl újra. Nem tenni szóvá, ha a másik hibázott. Nem fogni fel elutasításként, ha háttérbe szorulunk. Levert hangulatot nem venni komolyan. Nem sértődni meg egy félresikerült szó miatt. Megtalálni az elismerő, dicsérő szót a jóra, az együttérzés szavát a megalázottnak, egy tréfás szót a gyerekeknek. Meleg kézszorítással vigasztalni a szomorút. Becsületesen elismerni az elkövetett helytelenséget. Örülni a holnapi napnak. Bizonyos dolgokra aludni egyet. Időt szentelni bármire, ami hozzád vezet és elengedni mindent, ami nem. AMEN

Urunk, most karácsonykor kérünk Téged, önmagunkért és minden keresztény testvérünkért, minden jóakaratú emberért, mindazért, aki nyugtalan és aki keres. Adj nekünk szemet, hogy a Gyermekben fölismerjük Isten mosolyát. Adj új szívet nekünk, hogy befogadjuk Őt, hogy megértsük üzenetét. Végül adj erős, élő lelket, hogy elkísérhessük az Urat, hogy nyomába léphessünk mindennap, az elkövetkező év során, amely előttünk áll. AMEN

Mint amikor vastag takaróba burkolózol téli éjszakákon - Isten jósága úgy takarjon be téged. Mint amikor belefeledkezel egy kisgyermek mosolyába - Isten jósága úgy áradjon át szíveden. Mint amikor nekidőlsz háttal a meleg kályha falának - Isten jósága úgy járjon át téged. Mint amikor a vacsoraillat betölti a házat - Isten jósága úgy hasson át. Mint amikor önfeledten táncolsz valakivel, akit szeretsz - Isten jósága úgy ragadja meg lelkedet. Mint amikor nagyot kortyolsz nyári délutánon a hideg bodzaszörpből - Isten jósága úgy üdítsen fel. Mint amikor a hegytetőre érve magával ragad a tágas tér látványa - Isten jósága úgy nyűgözzön le. Mint amikor a hunyorgó csillagok alatt úszol a tó vízén - Isten jósága úgy vegyen körül. Mint amikor a fűben fekve magadba szippantod a rét illatát - Isten jósága úgy töltsön el téged. Mint amikor arcodat a szél simogatja - Isten jósága úgy érintse meg egész lényedet. Mint amikor bátorításul megszorítja valaki a kezedet - Isten jósága úgy legyen számodra valóságos! AMEN

Isten karácsonyán áldjon meg téged a Magasságos, aki mélységeinkbe szállt, hogy mindig érezd és tudd: nem vagy soha egyedül. Isten karácsonyán áldjon meg téged az Irgalmas, aki fölemel és magához von, hogy teljes szíveddel hidd: életedet szeretetében őrzi. Isten karácsonyán áldjon meg téged az Igaz, aki igaz emberré formál téged is, hogy megismerhesd felelős szabadságod ajándékait. Isten karácsonyán áldjon meg téged a Szent, aki hatalmasan cselekszik benned és általad is, hogy ámulva csodálkozhass, és életed teljes lehessen az Ő örömével! AMEN

Krisztus az út az igazság és az élet! Nem tudom véka alá rejteni, amit a Szentírás úgy fogalmazott meg, hogy megismertük az igazságot és elteltünk vele. Az igazság ismerete boldoggá tesz minket keresztényeket, nem azért, mert a másik orra alá dörgölhetjük és gőgösen megmondhatjuk mindenkinek, hogy mi aztán jobban tudjuk ám! Ennek sokkal mélyebb jelentése van számunkra, amit nem takargatunk, hanem örömmel adjuk mindenki tudtára szavakkal és tetteinkkel egyaránt: Isten szeret mindenkit! Nem mások véleményére támaszkodva szeret, hanem önmagunkért, ahogyan vagyunk! Nyilván ez a felismerés ösztönöz bennünket, akik felismertük az igazságot, hogy neki tetsző módon éljünk az igazság szerint, ne a múlékony vélemények viharaiban. Mert a véleményeket vázként tartja az igazság melyben így a jogunkat (vélemény) megtartja a kötelesség (igazság). A karácsony számunkra az igazság győzedelmes világossága, mely mindenkinek lehetőséget ad a személyes Istennel való találkozásra. Feltételek nélkül! Isten közénk jön és bemutatkozik. Hogyan válaszolunk neki? Véleménynek nézzük, vagy igazságnak? Kap egy lájkot, vagy arra törekszünk, hogy megismerjük őt? Most karácsonykor dönts felelősen!

Charles de Foucauld: A ráhagyatkozás imája Atyám, rád hagyatkozom, tedd velem azt, ami neked tetszik. Bármit teszel is velem, megköszönöm. Kész vagyok mindenre, csak akaratod teljesedjék bennem és minden teremtményedben. Semmi mást nem óhajtok, Istenem! Kezedbe ajánlom lelkemet, neked adom, Istenem, szívem egész szeretetével, mert szeretlek téged, és a szeretet sürget, hogy egészen neked adjam magam, hogy fenntartás nélkül kezedbe helyezzem életemet, határtalan bizalommal, mert te vagy az én Atyám!

Elutasított kegyelem Egy fiatalember, aki életében először volt részeg, a kocsmában verekedés közben embert ölt. Letartóztatták és halálra ítélték. Az egész falu nagyon sajnálta ezt a fiút, hisz addig nagyon rendes életet élt. Egy kérvényt írtak az uralkodóhoz és az egész falu aláírta. Leírták, hogy ez a fiú mindig nagyon rendes volt, soha nem tett semmi rosszat, most történt vele először ilyen. Kérték a királyt, ha lehet, adjon neki kegyelmet. A király, amikor kezébe vette ezt a kérvényt, nagyon elcsodálkozott. „Milyen lehet az az ember, akinek az érdekében az egész falu összefog, és annyi ember kéri neki a kegyelmet?” Azt mondta: „Kegyelmet adok neki, de én magam fogom elvinni, hadd lássam azt az embert!” Abban az országban a bírók fekete talárban jártak és ebben az öltözékben ment be az uralkodó is az elítélt cellájába. A fiú felemelte a fejét és ránézett arra, aki bejött. Azt gondolta: itt a pap. Persze holnap meghalok, küldik a papot. Az uralkodó azt mondta: „Fiatalember, jó hírt hoztam magának.” – „Köszönöm, nem kell a maguk jó híre, holnap úgyis meghalok. Nem érdekel a jó hír.” – „De fiatalember! Az életéről van szó, a kegyelmet hoztam.” – „Nem kell a kegyelmük. Tartsák meg maguknak!” A király tanácstalanul állt ott, és kérte: „Legalább hallgasson meg engem!” – „Senkit nem hallgatok meg, és ha azonnal el nem hagyja a cellámat, hívom az őrt és kidobatom.” A király megrántotta a vállát és elment. Ezután rögtön jött a börtönőr és kíváncsiskodva kérdezte: „Na, itt volt a király, mit hozott, kegyelmet?” – „Jaj, nem tudtam, hát a király volt itt? Azonnal adjanak papírt, ceruzát, írni akarok a királynak!” És írta: Felség, bocsánat, nem tudtam, kell a kegyelem! Gyorsfutár vitte a levelet. A király egyetlen mozdulattal széttépte. – „Ez az ügy nem érdekel tovább.” A következő hajnalon kivégezték a fiút. Ahogy ott állt a bitófa alatt, kérte, hagyják szólni, az utolsó szó jogán mondani akar valamit. Aztán belekiáltott a tömegbe: „Emberek, nem azért halok meg, mert öltem, én nem a bűneimért halok meg. Azért halok meg, mert visszautasítottam a kegyelmet. Elszalasztottam az utolsó lehetőséget.” Senki sem fog azért elkárhozni, mert vétkezett, hanem azért, mert Isten felajánlotta a kegyelmét, de neki nem kellett! Jézus Krisztus semmivé akarja tenni az egész múltadat, eltörölni minden bűnödet ingyen. De ha neked nem kell, több szava nincs.

Hippói Szent Ágostontól (a IV. századból) Ébredj fel, ember, mert Isten érted lett ember. Ébredj, aki alszol, támadj fel a halálból, és Krisztus rád ragyog! (Ef 5, 14) Ismétlem, Isten érted lett ember. Örökre halott lennél, ha ő bele nem születik az időbe. Sohasem szabadultál volna meg a bűnös testtől, ha ő fel nem ölti a bűnös test hasonlóságát. Örökre hatalmában tartana a nyomorúság, ha ő nem lett volna irgalmas. Nem éledhettél volna újra, ha ő meg nem segítene. Elvesznél, ha ő el nem jött volna. Örvendezve ünnepeljük meg tehát üdvösségünk és megváltásunk eljövetelét. Ezt az ünnepnapot ünnepeljük meg, amelyen a nagy és örök napból nagy és örök nap jött el erre a mi annyira gyorsan múló napunkra. Ő megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett. Így teljesül a Szentírás szava: Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék! (1 Kor 1, 30-31) Igazság sarjad a földből (Zsolt 84, 12): Krisztus, aki mondta: Én vagyok az igazság (Jn 14, 2), a Szűztől született. És igazságosság tekint le az égből (Zsolt 84): mivel az az ember, aki hisz abban, aki megszületett, nem önmagából, hanem Istentől kapta a megigazulást. Igazság sarjad a földből: mert az Ige testté lett (Jn 1, 14). És igazságosság tekint le az égből: mert minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van (Jak 1, 17). Igazság sarjad a földből: a test Máriától. És igazságosság tekint le az égből: mert az ember semmit sem vallhat magáénak, hacsak nem a mennyből kapta (Jn 3, 27). A hit révén megigazultunk, békében élünk az Istennel (Róm 5, 1), mert csókot vált az igazságosság és a béke (Zsolt 84 ). A mi Urunk, Jézus Krisztus által: mert Igazság sarjad a földből. Általa jutottunk hozzá a hitben a kegyelemhez, amelyben élünk, és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk (Róm 5, 2). Nem azt mondja: hogy „a mi dicsőségünknek”, hanem az isteni dicsőségnek a reménységével, mert az igazságosság nem belőlünk származik, hanem az égből tekint le. Tehát aki dicsekszik, az ne önmagában, hanem az Úrban dicsekedjék. Ezért aztán, amikor megszületett az Úr a Szent Szűztől, angyali dicsőítő ének zengett: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek! (Lk 2, 14) A földön honnan volna béke, ha nem onnan, hogy igazság sarjad a földből, vagyis, hogy Krisztus testből született? Ő a mi békességünk, aki a kettőt eggyé forrasztotta (Ef 2, 14): hogy jóakaratú emberek legyünk, akiket az egység édes köteléke köt össze. Ebben a kegyelemben örvendezzünk tehát, hogy a mi dicsekvésünk a lelkiismeretünk tanúsága legyen; ne magunkban, hanem az Úrban dicsekedjünk. Azért mondatott: Dicsőségem, aki fejemet fölemeled (Zsolt 3, 4). Vajon ragyoghat-e fel számunkra Istennek ennél nagyobb kegyelme, mint az, hogy egyszülött Fiát, aki csak az övé volt, Emberfiává tette; és fordítva: az ember gyermekét Isten gyermekévé? Keresd az érdemet, keresd az okot, keresd az igazságosságot – és meglátod, nem találsz mást, csak azt, hogy mindez kegyelem.

Az egész Biblia, arról a küzdelemről szól, amit az ember vív, hogy visszakerüljön abba az édeni állapotba, ahol nincsen, halál, se gyász se fájdalom, se jajjkiáltás. Isten egy olyan világot alkotott, "amit szem nem lát, fül nem hall, és emberi szív föl nem fog". Teremtettségünk okán teljesen érthető, hogy maradéktalanul nem elégíthet ki minket semmi olyan, ami emberi alkotás. Az Isten soha nem hagyta el a saját képére teremtett "nagyon jó" teremtményét, az embert. Az ember a saját döntései mentén választja el önmagát az Istentől. Mindig ezt teszi, amikor megfeledkezik róla, hogy az Isten lehelete élteti. Isten, már ott, az Édenben megígéri, hogy az asszony gyermeke szét fogja tiporni a kígyó - a hazug, a kísértő, a halált okozó - fejét. Karácsonykor ennek a gyermeknek a születését ünnepeljük.

Csodára várva Oly rég nem gyúlt már szívemben fény, kihunyt a karácsonyi várakozás, mikor fordult velem a világ, rám talált egy egészen új, reményteli vágyakozás. Belém költözött, és sehogy sem akar elhagyni egy érzés, egy vágy: bárcsak karácsony szentestén Isten egy angyalt küldene le hozzánk! Rongyosra koptatott, összetört imáim hiszem, ott vannak Isten előtt, s mint meglévőt, előhozza mind, mi öröktől fogva atyai szívében eldőlt. Eljön, mikor már nem fordítja el fájdalmában könnyáztatta arcát, angyala áthatol a sötét égen, elhozva a várva várt csodát.Ó, bárcsak mint régen Betlehemben, karácsony szentestén az ég ismét megnyílna, s minden megtört szívűnek egy angyal vigasztalást hozna!

Volt már úgy, hogy egy férfi, vagy egy nő környezetében kényelmetlenül érezte magát? Az illető jelenléte miatt, saját belső életével került konfliktusba? Ennek talán két oka is lehet: Ez a személy egy olyan tükröt tartott, amibe nem akart belenézni, vagy az illető ön elé élt valamit, ami önben is ott van, legbelül mint megfogalmazhatatlan vágy, végső célként értékelhető fundamentum, amit nem lehet kiérdemelni, birtokolni, vagy megvenni. Ez a vonzódás, ami végső soron az önmagunkkal folytatott belső párbeszédünk központi témája, szintén teremtettségünk okán van bennünk. Ágoston, korának lángeszű filozófusa, miután megtért így fogalmazta ezt meg: "Magadért teremtettél Urunk minket, és nyugtalan a szívünk, míg meg nem nyugszik Tebenned." Nehéz szöveg. Ki fogja ezt fel? Igen, valóban. Azzal, hogy mi magunk, a teremtett dolgokban keressük a boldogságunkat, olyan kényszerpályára kerültünk, ahol az önigazolásaink kifinomult módszerei miatt, már nem tudunk érdekmentesen közelíteni se egymás, sem Isten felé. Sajnos nem ismerjük fel, hogy a teremtett dolgok Isten ajándékai, a mi örömünkre és rendelkezésünkre állnak, de múlandóságuk miatt, nem lehetnek életünk értelmei.

Szabó T. AnnaAz ünnep azé aki várja Aki magot szór ablakába és gyertya vár az asztalán. A várók nem várnak hiába. Egy angyal kopogott talán? Szárnysuhogás az ablakon túl – vigyázz! Kinézni nem szabad! Künn az angyalhad térül-fordul, egy pillanatra látszanak. A karácsonyfát hozzák – hallod? – egy koppanás, és leteszik. Fényben úszik az üvegajtód, s megint suhogás. Mi ez itt? Zöld angyaltoll: egy kis fenyőág, karácsonyszagú és meleg.“Gyújtsd meg a legutolsó gyertyát!” Ez az angyali üzenet. És be is mehetsz – vár az ünnep, és minden zárt ajtót kitár. A fa alatt angyalok ülnek – az ünnep azé, aki vár.

Már időszámításunk előtt 700 évvel Izajás próféta is beszélt arról, hogy az ember nem tud, a maga alkotta szabályaival, vallásos szokásaival, törvényeivel, szeretetlen szívvel hozott áldozataival az Istenhez közelebb kerülni. Talán igaz a mondás, hogy azok, akik távol tartják magukat a kereszténységtől alapvetően két okból teszik: 1. Már láttak keresztényt. 2. Még nem láttak keresztényt. Láttak magukat kereszténynek, vallásosnak mondó embereket, akiknek az életük, a szeretetük, a hűségük, az igazságosságuk, azaz a cselekedeteik általában nem voltak szinkronban azzal, amit vallottak. Másfelől viszont nem találkoztak még, olyanokkal, akik már valóban az Isteni szeretetnek adták át magukat, mindenféle különösebb formaság nélkül. Ők, az Istennel való misztikus kapcsolatuk miatt, a szövegelést, ítélkezést, kioktatást, erőlködést teljesen kizárva az életükből, 0-24-ben élik azt a szeretetet, ami mindenkinek örömöt okoz, akivel csak találkoznak. Pedig ma is, most is élnek ilyenek köztünk!

„Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” (Mt 16,17) – így írja le Jézus az emberek követhetetlen elvárásait, miközben saját példájával tanít minket arra, hogy „boldogok, akik harmóniában vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz” (Gyökössy Endre). Nehéz mindenkinek a kedvére tenni, sőt szinte lehetetlen. Így van ez a papoknál is, akik bármit csinálnak, valakinek biztosan nem felel meg. Ugyanis… …ha a szokottnál tíz perccel hosszabban prédikál – akkor bőbeszédű. …ha hangosabban prédikál – akkor ordibál. …ha saját autója van – akkor világias beállítottságú. …ha viszont nincs autója – akkor nem halad a korral. …ha az egyházközség tagjait látogatja – akkor szimatol. …ha családtagokat látogat – akkor sosincs otthon. …ha otthon van – akkor nem látogat családot. …ha pénzről beszél – akkor pénzsóvár. …ha a templom javára gyűjt – akkor kihúzza az emberek zsebéből a pénzt. …ha nem rendez ünnepséget – akkor semmi sem történik. …ha ünnepséget szervez – akkor nem tud nyugton maradni. …ha gyorsan gyóntat – akkor nem jó pap. …ha a szentmisét pontosan kezdi – akkor siet az órája. …ha később kezd valamit – akkor feltartja a híveket. …ha a templomot renováltatja – akkor feleslegesen szórja a pénzt. …ha nem építkezik – akkor hagy mindent tönkremenni. …ha fiatal – akkor nincs tapasztalata. …ha idős – akkor menjen már nyugdíjba. …ha meghal – akkor nincs aki pótolja.

MENTOVICS ÉVA; AZ ÜNNEPI ASZTALNÁL Imbolyog a gyertya lángja, Fénylik, mint a Napsugár. Ünnepváró asztalunkról fodros füstje tovaszáll. ű Karácsonyfán aranycsillag, és számtalan szép csoda: csillagszóró, szaloncukor, omlós, mézes figura. Kint a kertben pelyhek ringnak, belesnek az ablakon. Csodálják a gyertyák fényét az ünnepi asztalon.

Túrmezei Erzsébet: Ha nem teszek semmit sem Most nem sietek, most nem rohanok, most nem tervezek, most nem akarok, most nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten. Most megnyugoszom, most elpihenek békén, szabadon, mint gyenge gyerek, és nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten. S míg ölel a fény és ölel a csend, és árad belém, és újjáteremt, míg nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten, új gyümölcs terem, másoknak terem, érik csendesen erő, győzelem… ha nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Mindenki írja le egy lapra a nevét és egy számot, hogy becslése szerint hány kockacukrot tud egymásra rakni bekötött szemmel. A lapokat összehajtva takarjuk le! Valaki kihúz egyet, és, akinek a neve rajta van, ő kezdi a játékot, neki kell bekötni a szemét! Az nyer, aki a legpontosabban tippelt.

MINDEN ERŐBŐL Az édesapa csendesen figyelte gyermekét, aki azzal bajlódott, hogy egy nagyon nehéz virágcserepet odébb húzzon. Az apró emberke nagyokat nyögött, dühösen csapkodott és mérgelődött, de a nagy erőlködés ellenére sem sikerült a hatalmas edényt megmozdítania. - Szegény gyermekem, hát tényleg megpróbáltad minden erőddel tovább tolni a virágcserepet? - kérdezte az apja. - Hát persze - válaszolt a fiúcska. - Nagyot tévedsz - szólt az apa -, nem próbáltál meg mindent, mert nekem nem szóltál! Nem egyedül kell megoldani a feladatainkat, Isten mindig velünk van, csak bizalommal kérjük a segítségét.

Uram! Mai napom a köszöneté! Megköszönöm a teremtett világot. Megköszönöm a szentmise lehetőségét, hogy soha nem szűnsz meg várni rám! Köszönöm a ködös, rideg hajnalt. Köszönöm, hogy néha átszűrődik a napfénye a felhőkön, mosolyt csalva az emberek arcára. Köszönöm az útszélen még mindig zöldellő fűszálakat. Köszönöm a munkatársaimat! Köszönöm, ha vidámak és nekem is jókedvem támad tőlük. Köszönöm, hogy adsz lehetőséget, hogy észrevegyem gondjaikat, fájdalmukat. Ne csak magamnak akarjak tőlük megértést, de én is legyek örömforrás a számukra. Köszönöm az időt, amit kaptam örömszerzésre, fájdalmak enyhítésére, mosoly-ajándékozásra. Köszönöm, hogy szereteted fénye minden bánaton és szükségen átsejlik, add, hogy tükörként sugározzam szét embertársaimra! Ámen

Az emberben lévő vágyakozás vissza az eredeti istenkapcsolathoz - a teljes boldogság keresése - a történelem során abban nyilvánult meg, hogy felismerte környezetében a lélekből fakadó jóság megnyilvánulásait és erre törvényeket alkotott. A szívből jövő jóság cselekedeteit elvárásként fogalmazta meg önmaga és közösségei védelmére. Ezzel nincs is baj! Hiszen segít a keresőnek abban, hogy rátaláljon azokra a biztos jelekre, amik Isten jelenlétére utalnak: Az önzetlen, érdekmentes jótettekre, a másik emberrel való szeretetkapcsolatra. Van viszont egy fontos tényező is, amiről csak ritkán beszélünk, pedig már Szent Pál apostol is nagyon egyértelműen utalt rá: Közben azonban adatott a törvény és vele szaporodott a bűn. Amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem, hogy amint halált hozóan uralkodott a bűn, úgy uralkodjék az örök életre szóló megigazulással a kegyelem is, Urunk, Jézus Krisztus által.(Róm5) Ha a törvények betartása válik céllá, attól kezdve az istenkapcsolat mértéke is a törvény lesz. Azaz a végtelent valamiféle értelmezhető szabály mentén ragadjuk meg. Ha pedig az ember egy meghatározott viselkedéselváráshoz kezd igazodni, elveszíti a kapcsolatát azzal a misztikus valósággal, amire a benne lakó és nem anyagi természetű Lélek indítja. Ezért megint megvalósul a bűn, hiszen a szeretet belső törvénye szerint, ami képtelen a tudatos rosszra, újra és újra emberi konstrukciók mentén keresi az Istent. "Ha nem vétek a Tízparancsolat ellen, akkor minden rendben van." Halkan kérdezem. Vajon van-e bárki, aki az első két parancs ellen nem vét minden nap? Jézus pedig pont ezt a kettőt emelte ki, mikor azt kérdezték tőle, hogy melyik a legfontosabb parancsolat. Mire gondolt Jézus, amikor azt mondta: "Új parancsot adok nektek. Szeressétek egymást, ahogy én szeretlek benneteket"? (Jn13,34)

Mi, gyerekek, nagyon vártuk az első havat. Karácsonytájt érkeztek meg nyugat felől a szürke fellegek, s letették terhüket a hegyek koszorúja övezte völgyben, de nem olyan városias, hosszú szállingózás módján, hanem vastag bunda alá került a táj, a falu. Az iskolának akkor egyszeribe vége szakadt, a szünidő kezdetét nem a kalendárium betűi, hanem az első hó jelentette. Mi már december eleje óta a reggeli felkelés után azonnal az ablakhoz siettünk, hogy ledörzsölve a jégvirágokat, megláthassuk az első havat, szabadságunk kezdetét. Idén sem kellett csalódnunk. Már november végén megjelentek a fellegek, András-napra már hósipka borította a Kömöge tetejét, s december közepén egy éjszaka két arasznyi hó hullott, beterített mindent, s mesevilágot varázsolt a környékre. Hurrá! - rohantunk vissza az ablaktól, s sarokba dobva az iskolatáskát, lázasan kezdtük szőni a szünidei terveket. Kertünk vége a hegyek lábáig nyúlott, s kukoricacsutkát cipőnkre kötve vígan siklottunk a havon. Csúszkálással, ródlizással telt az idő, s este, mikor a konyhában egybegyűlt a család, hallgattuk az öregek szavát, apám, Márton tréfálkozásait, a világ gondját, s körülfogott bennünket anyám szerető gondoskodása. Kezdetét vette a sütés-főzés, a készülődés. Hamarosan itt a karácsony. S mikor apánk egy este azt mondta, hogy másnap levágjuk a disznót, tudtuk, már csak napok vannak hátra, s esténként leszakítva a leveles naptár lapjait, mi, gyerekek, lestük azt az egyre közelebb kerülő piros betűs számot. Már a szánkózás sem volt az igazi, s amíg a férfiak az udvarban tettek-vettek az állatok körül, mi néztük a konyhaasztal köré kuporodva az anyám keze alól kikerülő mézes figurákat, cukordíszeket, apró meglepetéseket. Titkolózni nemigen lehetett, nem is volt rá szükség. Őszinte világ volt a miénk, tiszta szándékú, egyszerű szavú. Úgy mondták otthon: karácsonykor Jézust várjuk, hogy eljöjjön hozzánk, készülünk, hogy méltónak találjon minket. S az igazi ajándékok ezek az esték voltak, amikor a család összehajolva, gyerekek és szülők közös izgalmával, tréfálkozással az eljövendő nap örömében készülgetett. Egy este, hogy apám elfújta a lámpást, Dorka húgom odasúgta anyjának: Anya, ugye a Mennyországban is így telnek az esték? Anyám igenére már tudtuk, eljön ő hozzánk, mint tavaly, tavalyelőtt, s amióta csak az eszemet tudom. Aznap szépet álmodtam, angyalok seperték a havat a behavazott utcán. Egy meglepetés azonban mindig volt. A fa. Ezt mindig apám hozta, de oly észrevétlen, hogy mi, gyerekek sehogy sem értettük, hogyan kerül oda az asztalra, csak lenyűgözve álltuk körül este a gyertyafényben alakot öltő karácsonyfát. A várt reggelen apám szokás szerint fogta a fejszéjét, felvette hótaposó csizmáját, s mikorra mi előkászálódtunk a meleg dunyhák alól, már csak imbolygó alakját láttuk a hegynek tartva a fehér hómezőben. A fát még az ősszel kinézte. Igaz, kicsit messze kellett mennie fel a hegyekbe, de ezt az utat minden évben megtette, talán neki is le kellett tenni a gondokat, kóborolni a csendes, behavazott tájon. A hó érintetlen volt, nehezen haladt előre. Itt-ott állatnyomokat látott. A fagy megdermesztette a fákat, bokrokat, s tündérvirággá varázsolta az erdőt. A Kömöge alatt vitt az útja, aztán fel egy dombtetőre, majd végig a gerincen. Megismerte a helyet. Az ősszel itt kaszáltak egy réten, s már akkor látott egy kis fenyőfát. Arányos termete, dús ágai, tömött levelei, szürkészöld színe rögtön feltűnt neki, s képzeletében már látta is felöltöztetve a szoba sarkában. Ott is volt a fa egy kis beszögellésben, évszázados fenyők oltalmában. Két csapásra kivágta, majd kicsit megpihenve belakmározott tarisznyájából, amelyet anyám varrt neki, s elindult visszafelé. A megindult hóesés betemette a nyomokat, s bizony iparkodnia kellett, hogy sötétedésre visszaérjen. Baljós zúgással feltámadt a szél. Hóna alatt a fenyőfával ugyancsak különös látvány lehetett. De ismerte a tájat, hiszen itt gyerekeskedett, s a falut is alig hagyta el. S mikor arról beszélt az unszolásunkra, hogy volt egyszer Pesten is, teljes bizonyossággal gondoltuk, hogy apánk világlátott ember. Leért a völgybe, s már erőst szürkült az idő, mikor elérte a falu első házait. A hegyek alatt, a forrásnál - hova együtt jártunk a nyáron a többi gyerekkel vízért -, kis ház állott. Egy öreg juhászé volt, kit, mivel nem csizmában járt, hanem bakancsban - mindenki Bakancsos Pista bácsinak szólított. Rossz érzés fogta el apámat a behavazott udvar, a setét ablakok láttán. Megnyitotta a kertajtót, letámasztotta a fát a tornácra és benyitott a házba. Pista bácsi az ágyban feküdt. Mi van magával? - kérdé apám, ahogy meggyújtotta a világot. Beteg vagyok, Márton - mondta az öreg. A kályha hideg volt. - Mindjárt befűtök. Zsófi majd holnap hoz meleg levest meg kóstolót. Kiment a fészerbe, fát keresett. De csak a hó alatt talált nyirkos, korhadt fadarabokat, így a feladat reménytelennek látszott. Aztán pillantása az ajtónál lévő fára esett. A tuskóra tette a kis fenyőt, s nagyot fohászkodva apróra hasította. Lassan pattogni kezdett a tűz, s fenyőillat töltötte be a kicsi házat. Pista bácsi megkönnyebbedett. Akkor holnap - mondta apám búcsúzóul. Már nagyon vártuk őt. Nehéz lépteit hallva izgalom vett rajtunk erőt. Végre mindannyian együtt vagyunk idehaza. Mikor pillantásunk fehér arcára esett, csak annyit gondoltunk, milyen hideg lehet, s újra átadtuk magunkat a várakozás bódító érzésének. Anyám néhány szót váltott apámmal, majd ünneplőbe öltözve ültünk le a konyhában, s kezdődött, amit úgy vártunk. Apám ölbe vett bennünket, s szokásunk szerint mesélni kezdett egy idegen országról, egy házaspárról, a születendő kisgyermekről, emberekről, hatalmasokról és szegényekről. Beszélt a rokonokról, a barátokról, a nélkülözőkről, s percek alatt odavarázsolta elénk a falut, a múltat és jövőt, az egész világot. Aztán énekelni kezdtünk, s mikor a kis csengő megszólalt, nagy izgalommal nyitottuk ki a szobaajtót. Az asztalon egy tányérban ott voltak a mézes és cukrozott díszek, égtek a gyertyák a tartókban, de a fa, a fa nem volt sehol. Könnyes szemmel, kérdőn néztünk apánkra. A sarokban állt, anyával egymáshoz hajoltak, szemükben megcsillant a gyertyák fénye. Találkoztam az úton Vele, elkérte a fát, én meg odaadtam neki, hiszen nem illik egy kérést Tőle megtagadni. Szavai megnyugtatóan csengtek. Anyám, hogy a csend feszültségét feloldja, az ünnepi asztalhoz invitált bennünket. Boldog karácsonyt mindenkinek - mondta, és behozta a gőzölgő levest. Garay András: Karácsonyi történet c. írása

TÉL Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hogy melegednének az emberek. Ráhányni mindent, ami antik, ócska, Csorbát, töröttet s ami új, meg ép, Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! - S rászórni szórva mindent, ami szép. Dalolna forró láng az égig róla S kezén fogná mindenki földiét. Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hisz zúzmarás a város, a berek... Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni És rakni, adjon sok-sok meleget. Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni, Hogy fölengednének az emberek! József Attila

Hógolyózás (Hittan órákon ez az egyik kedvenc játék.) inden családtag/legalább 4 fős család/ kap egy A/5-ös fehér lapot. Ennek közepébe tollal leír magáról 3 tulajdonságot. Mindenki összegyűri a lapot gombócba és kezdődhet a „hócsata”. Némi dobálózás után mindenki szerez egy „hógolyót”, kisimítja, utána felolvasva megpróbálja kitalálni, hogy ki írta. Minél többen játszák a családból, annál izgalmasabb!Változat: - Mindenki kap annyi lapot, ahány családtagja van. Egy-egy lapra ír egy-egy családtagjáról 3 valamit: Azt szeretem benned, hogy… "Tudom, hogy szereted a …" Összegyűrni a lapokat, mehet a csata, egy-két perc után kisimítani a lapokat és kitalálni, melyiket ki írta, és kiről.

Istenkeresők imája Uram, Istenem, én reményem, hallgass meg engem! Ne engedd, hogy belefáradjak keresésedbe. Adj erőt, hogy mindig és mindenütt arcod látására törekedjem. Önts belém reményt, hogy minden lépéssel közelebb kerüljek Hozzád. Te ismered erőimet és gyengeségemet, Őrizd az egyiket s gyógyítsd a másikat! Te juss eszembe mindenütt, szeretnélek megismerni és szeretni! (Szent Ágoston) .

A megrepedt korsó Egy indiai legenda szerint egy férfi minden nap a falu szélére járt vízért egy új és egy régi edénnyel. Az öreg edény már meg volt repedve, csorgott a víz belőle és a hazafelé úton a fele kifolyt. 2 éven keresztül minden nap ugyanazt az utat tette meg a férfi. Az új edény büszke volt a teljesítményére, és tudatában volt annak, hogy teljes mértékben megfelelt arra, amire készítették. Míg az öreg edény majd meghalt szégyenében, hogy a feladatát nem tudta tökéletesen ellátni, még akkor is ha tudta, hogy a repedések a hosszú évek hűséges munkájának a következményei voltak. Úgy szégyellte magát, hogy egy nap amint a kútnál pihentek így szólt a férfihoz: - Sajnálom, hogy minden alkalommal csak félig telt edénnyel érsz haza, így csak félig tudom a szomjadat oltani. A férfi elmosolyodott és azt mondta: - Nézz jól körül hazafelé az úton! Így is tett az edény és látta, hogy az ő oldalán az árok széle sokkal zöldebb volt. -Látod, hogy a te oldalad sokkal szebb - mondta a férfi. Mindig is tudtam, hogy repedések vannak rajtad és így kihasználtam ennek az előnyét. Virágokat, salátát és más zöldséget ültettem és te minden alkalommal megöntözted őket. Így rózsát szedhettem, hogy a házunkat szebbé tegyük, a gyerekeim salátát, káposztát, hagymát ehettek. Ha te nem olyan lennél, amilyen vagy, akkor mindez nem lenne. /Paolo Coelho/ Milyen sokszor ítélkezünk. Milyen sokszor gondoljuk azt, hogy a képességek, a lehetőségek és a motiváció dolgában hiányokkal szenvedő emberek vesznek minket körül. Vagy akár magunkról is gondolhatjuk ezt. Ítélkezünk, minősítgetünk és irigykedünk. Jobbak, többek akarunk lenni, mint mások. Sokszor a vallásosságunk is kimerül egyfajta alkudozásszerű párbeszédben Istennel: "Ha Te Uram, megteszed ezt, vagy azt, akkor én imádkozok, böjtölök, adakozok. Sőt, tudod mit Uram? Én imádkozok, böjtölök és adakozok, de kérlek, csak ezt az egyet tedd meg nekem!" Lehet, hogy túlságosan keveset törődünk azzal az igazsággal, hogy semmit, de tényleg semmit nem tudunk azért tenni, hogy Isten minket jobban szeressen! ..... de azért sem, hogy kevésbé szeressen. Úgy szeret minket, ahogy vagyunk! Így vagyunk gyermekei, akiknek mint szerető Mennyei Édesapa, mindig a legjobbat akarja adni.

Az egész Biblia, arról a küzdelemről szól, amit az ember vív, hogy visszakerüljön abba az édeni állapotba, ahol nincsen, halál, se gyász se fájdalom, se jajjkiáltás. Isten egy olyan világot alkotott, "amit szem nem lát, fül nem hall, és emberi szív föl nem fog". Teremtettségünk okán teljesen érthető, hogy maradéktalanul nem elégíthet ki minket semmi olyan, ami emberi alkotás. Az Isten soha nem hagyta el a saját képére teremtett "nagyon jó" teremtményét, az embert. Az ember a saját döntései mentén választja el önmagát az Istentől. Mindig ezt teszi, amikor megfeledkezik róla, hogy az Isten lehelete élteti. Isten, már ott, az Édenben megígéri, hogy az asszony gyermeke szét fogja tiporni a kígyó - a hazug, a kísértő, a halált okozó - fejét. Karácsonykor ennek a gyermeknek a születését ünnepeljük.

Túrmezei Erzsébet: ELJÖN Ádvent. Szelídzengésű üzenet. Eljön! Eljön! Beteg, a gyógyulásod, rab, a szabadulásod, halott, az életed. Szomorú, most jön az öröm! Erőtlen, most jön az erő! Éjbe járó, hajnalra váró, fölkel a fény neked. Zendül az ég, zendül a föld, Isten izent: Eljön! Eljön! Ádvent! Ádvent! Ádvent. Dörög rendíthetetlen, kemény királyi üzenetben. Eljön. Eljön. Ha elkerülöd a mosolyban, elédkerül mint könny, sikoltás. Ha a bölcsőben meg nem látod, utadat állja mint koporsó. Eljön az Első és Utolsó. Ha mint templom szelíd harangja nem találhat szíven a hangja, ágyúk ádáz tüzében hallod ítélni rajtad majd e hangot. És rombadőlhet minden oltár, elnémulhat zsolozsma, zsoltár, házad küszöbén fog megállani... A munkazajban, léha dalban, vagy az éj titkos csendjében fogod közelgő lépteit meghallani. Eljön, eljön! Ki nem kerülheted. Ha kikerülöd mint kegyelmet, úgy kell bevárnod mint ítéletet. Hallod? Hallod? Mozdul az ég, mozdul a föld, Isten izent: Eljön. Eljön. Ádvent. Ádvent.

„Barátom – felelte egyiküknek –, nem követek el veled szemben igazságtalanságot. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? Fogd, ami a tied és menj! Én az utolsónak is annyit szánok, mint neked.” (Mt 20,13-14) Istenem, a hátrányos helyzetben élőkért könyörgök ma hozzád. Mennyien vannak a világon, akik önhibájukon kívül élnek méltatlan körülmények között, akiknek még karácsonykor sem jut elég étel az asztalukra. Bezzeg én mennyiszer válogatok, pazarlok ételben, italban. Add, hogy legalább kis lépéseket tegyek ezen a téren. Segíts, hogy ma valakit úgy ajándékozzak meg, hogy tőle semmit ne várjak cserébe. Amen.

Alma hámozás Nagyobb gyerekekkel érdemes játszani, akiknek már a kezébe lehet adni egy kést. A játék lényege, hogy ki tud a leghosszabb almahéj csíkot levágni az almáról, ami még egy darabban marad. Lehet krumplival is játszani. Különösen jó egy ebéd előtti krumpli pucolós verseny, hogy hamarabb elkészüljön az ebédnek való.

AZ ANGYALI ÜDVÖZLET ÉS A SZÜLETÉSHorváth Mária magyar- és Valtorta Mária olasz misztikusok írása alapján Názáret. - Mária a kút felé indul egy kissé lejtős utcácskában. Kezében korsó. Nagyon karcsú gyermekleány. Nincs egyedül, mások is vannak ott, mégis teljesen egyedül van. Világa másik világ. Vele van az Isten. Haja aranybarna. Arca szív alakú, leheletfinom arc, nem világi szépség, hanem égi báj tükröződik belőle. Tiszta, egészen ártatlan, ragyogó gyermektekintet. Lénye szelíd, és mégis határozott, sosem tenne rosszat. Mária az Atyát köszönti a hajnal első sugaraiban. Ő a teljes átadottság. Szívét béke hatja át és beburkolja egész lényét. Zúgással kezdődött minden. A csend megtelt valamilyen zengő zúgással, ami betöltötte a levegőt. Ezután jött a „Fény”. A Fényben az Angyal. Mária az Égi Követ előtt tisztelettel feláll, tekintetét a földre süti, lába reszket. 2 Az Angyal meghajol és szól: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” A köszöntés alatt az Angyal két kezét hódolón egymásra teszi mellkasán, és a meghajlás állapotában marad. Mária szíve megremeg, nem érti, miért hódolnak előtte. A szelíd, mindent átható gyengéd hang megnyugtatja szívét. Az Égi szó betölti a kis Fülkét, zengő és lágy, mint a hárfa hangja. A falak eltűnnek, Mária csak az Angyalt látja. Rövid csend után az Angyal lágyan folytatja: „Ne félj, Mária! Örülj, kegyelmet találtál Istennél! Íme, méhedben fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz Ő… Itt az Angyal elhallgat és egészen a földig hajol. Amikor felemelkedik, hangja még zengőbb, mint addig. Szemét az Égre emeli: Nagy lesz Ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni: az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját… és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége.” Az Angyal újra egészen a földig hajol. A Szent Szűz is földig hajol, mint az Angyal. Gyermeki lénye rácsodálkozásával kérdezi: MÁRIA: „ Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?” Az Angyal lágy, meghatott mosollyal válaszol: „ A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged: s ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak, …mert Istennek semmi sem lehetetlen.” Mária szívében ismeretlen öröm költözik. Ez az öröm úgy áthatja, hogy egy ideig nem tud szólni, kezét szívére szorítja. Majd egészen a földre borul és kimondja az IGENT: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” Az engedelmes beleegyezés elhangzott. Az Égi Követ ismét földig hajol. Majd kitárja karjait, és távolodni kezd. Ekkor a csendet szélzúgáshoz hasonló hang tölti be. Lágy és mégis erőteljes ez a zúgás. Mária nem bírja nyitva tartani szemét – mintha nem lenne teste. 3 Vakítóan fénylő Jelenség tűnik fel, jobban ragyog, mint a Nap az égen. Tündököl, szikrázik, tiszta fényből van. Mária felé közeledik. A levegőt csodálatos virágillat tölti el, amilyet nem érzünk a Földön. Mária térdelve ül a földön, (egyre szélesebbre tárja karjait, de erről mit sem tud, nem észleli saját magát.) Fenséges erő, kimondhatatlan jóság ömlik el az arcán, és alakján. A „Fény” Mária mellkasába olvad, s áthatol rajta. Majd körülöleli Őt. Most már Máriából sugárzik a „FÉNY”. Egész szívét melegség – forrósság tölti be. A Szeretet tengerébe merül. Nincs szó, mely ezt kifejezi. Teljesen a földre borul. Sokáig nem tud mozdulni. Szeme csukva, testét még mindig nem érzi. Boldogsága nem ujjongásból áll, hanem békességből. Tudja mi történik vele. Ő valóságosan szolgálóleánynak érzi magát. Nehezek az első percek. Megosztaná kincsének titkát Józseffel, de erre képtelen. Érzi, hogy hallgatnia kell. Mintha lezárták volna a lelkét. Nem tud szólni. „Védőburok” borult rá. Még nem tudja, hogy lakása, láthatatlan otthona a Szentlélek. Az Égre tekint, hogy hálát adjon. Nem tudja, mit mondjon az Atyának, szíve túlcsordult. Percek telnek imádásban, szavak nélkül. Mária útra készülődik. József segít a készületben. Amikor Erzsébethez siet, segítő szándékkal utazik. Az Angyaltól tudta meg, mi történt Erzsébettel. Boldog, mert tudja, Erzsébet is boldog, hisz gyermeket vár idős kora ellenére. A ház udvarában találkoznak. Erzsébet jön lefelé a lépcsőn. Szótlanul nézi Máriát. Tekintetében csodálat és csodálkozás. Mert Erzsébet látja a „Fényt”, mely Mária alakját körülöleli. Csak egy pillanatra látja, de ezt sosem felejti el. Mária megfordul, és hirtelen meglátja Erzsébet sugárzó arcát, amint csodálkozva nézi Őt. Rámosolyog, kedvesen köszönti rokonát. Erzsébet érzi, hogy kicsi magzata ugrándozni kezd benne, és hatalmas ujjongás, öröm tölti be egész lényét. Kitörnek belőle a köszöntő szavak: - Hogyan lehetséges, hogy az én Uramnak anyja jött el hozzám, szegény asszonyhoz? Mária szemét elborítja a könny. Kezét szívére szorítja. Az első pillanatokban semmit sem tud szólni. A dicsőítő szavak hirtelen törnek ki belőle. MÁRIA: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben. mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék, mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas, és Szent az Ő neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik Őt félik. Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataikban kevélykedőket. Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt. Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat. Felkarolta szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre.” (Lk 1,47-55). /Magnificat, a Boldogságos Szűz Mária Hálaéneke, a Szentírásból vett dicsőítés./ Mária arcán leírhatatlan áhítat és elragadó mosoly. A hálaéneke alatt hullanak a könnyei. Nagyon boldog, hogy megoszthatta titkát valakivel. Erzsébet az első ember a Földön, aki megérti, mi történt Vele. Erzsébet az első, akit a Szentlélek beavat a Titokba.

Mi van a fal másik oldalán?Egy pokrócot, vagy nagy törülközőt ki kell feszíteni két szék közé. Két csapatot kell választani. Az anya-csapat egyik játékosa a „fal” egyik oldalán készít egy egyszerű, síkbeli ábrát színes kockákból, vagy színes ceruzákból egy papírlapra. Az apa-csapat egy játékosa megpróbálja elmesélni, hogyan néz ki az ábra, hogy a fal másik oldalán az apa-csapat többi tagja el tudja készíteni ugyanazt az ábrát. Azután csere.

Kockacukor istálló, torony Egy doboz kockacukorra lesz szükség. Tiszta kézzel játszva a kockacukor utána rendeltetésszerűen elhasználható! : ) A család együtt, vagy akár minden tag külön-külön elkészít egy istállót. Mint a téglát, rakja egymásra a kockákat. Kekszből lehet tetőt is készíteni, méltó helyet alkotva Jézus születéséhez. Bevizezve össze is lehet ragasztani a téglákat. Lehet tornyot is építeni a kockákból, ki tudja a legmagasabbra építeni!

Uram, köszönöm Neked az ajándékba kapott éveket és évtizedeket. Köszönöm az életem minden eredményét, amivel megörvendeztettél és minden kudarcát, amivel a korlátaimra figyelmeztettél. Köszönöm a családtagjaimat, akik elviselnek, akik mellettem állnak és szeretnek. Uram, kérlek, bocsásd meg, amit rosszul tettem, és amit elmulasztottam. Köszönöm, hogy Te nem mégy nyugdíjba, hanem ma is mindent megteszel az üdvösségemért. Uram, adj nekem hálás szívet, hogy mindig észrevegyem: több okom van a hálára, mint a panaszra. Ments meg az irigységtől, elégedetlenségtől, nyugtalanságtól, a mindent-tudás látszatától és a mindent-jobban-tudás hazugságától, a gyanútól, hogy valaki mindig bántani akar. Ments meg a közönytől, a házsártos, barátságtalan viselkedéstől, az örökös zsörtölődéstől, a rút önzéstől, a mindent elborító keserűségtől és a hiábavalóság nyomasztó érzésétől. Uram, adj erőt, hogy békésen hordjam az öregkor terheit, humorral fogadjam a feledékenységem jeleit, erőtlenségemet, érzékszerveim tompulását, testi-szellemi erőm hanyatlását. Uram, adj bölcs szívet, hogy meg ne feledkezzem a végről itt, és a kezdetről odaát. Kérlek, adj kedvet a munkához, amit még elvégezhetek. Tégy hasznossá, hogy ne érezzem csak tehernek magamat és adj alázatot, hogy belássam, hogy egyre inkább másokra szorulok. Adj kedvet az imádsághoz, a Veled való beszélgetéshez. Adj világosságot, hogy jól lássam magam, és jól lássak másokat is. Adj jó kedvet és nyitottságot, hogy még mindig tudjak befogadni és adj szeretetet, hogy ne csak panaszkodjak mások hidegsége miatt, hanem árasszam a szereteted melegét. Uram, maradj az, aki mindig is voltál: a megbocsátó Édesatyám. Ez indítson arra, hogy én is tudjak megbocsátani. Ne engedd, hogy valaha is fáradt legyek a köszönet-mondáshoz. Ne engedd, hogy valaha is abbahagyjam a dicséretedet. Tartsd meg és növeld a hitemet. Szólj Uram, még hallja a Te szolgád! Szent II. János Pál pápa imája

Fekete István: Rorate Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak, és még nem tudják: sírásra, vagy nevetésre nyíljanak-e, avagy aludjanak tovább. Hát, csak pislognak. Enyhe az idő, a szél csak a kerítések mellett lézeng, ámbár elég hűvösen. Az ablakok néhol nézik már a hajnalt, néhol nem, és a csizmák nem kopognak a gyalogjárón, inkább csak cuppognak. Néhol esik egy halk szó, néhol az se. Néhol csak árnyak járnak, néhol kis lámpások imbolyognak és mutatják, hova kell lépni, ámbár hiszen sár van mindenütt. Az ég még sötét, s a nappal ágyát csak hinni lehet a keleti égen, s ez elég. Egyébként nem gondol rá senki, mert a búzák kikeltek már, a krumpli a veremben s a jószág betelelt. Ajtó nem csattanik, kiáltás nincs, a tegnap gondja, mintha aludna, a mai nap még nem ébredt fel, s a falu csak tiszta önmagát viszi hajnali misére. A külső mozgás befolyik a templomba és megnyugszik. Suttog még egy kicsit, vár, s amikor már a gyertyák lángja is megnyúlik a várakozástól, felkiált az időtlen vágy: "Harmatozzatok égi Magasok..." Mise végére egész bemelegedett a templom; majdnem otthonos lett, legalábbis így érezte ezt Baka Máté az alszegből, de így érezte Hosszú Illés is - ugyanonnan - bár, ha tudták volna, hogy most egy véleményen vannak, hát inkább nem érezték volna. Nagy harag volt ugyanis a két öreg között, kitartó, régi harag, aminek már formája sem volt, nem is emlékeztek, hogy ló volt-e az oka vagy asszony, mindenesetre ragaszkodtak hozzá, mint beteg szilva a fához. És most bóbiskolva várják, hogy kiürüljön a templom. Az ajtóban még mozgás van, hát csak ülnek, sőt, Illés a lábát is kinyújtja, mert úgy kényelmesebb. Illés nem szereti a tolongást, de amúgy is ráér. Félszemmel odasandít Mátéra, hogy mozdul-e már, de Máté nem mozdul... - amilyen kutya konok ember volt világéletében - gondolja Illés - azt akarja, hogy én menjek előbb, de abból nem eszel, pedig már a gyertyákat is eloltogatta a dékány, azaz a harangozó, szóval a sekrestyés. Azután: csend. Illés gondol erre, gondol arra, állát besüllyeszti a meleg nyakravalóba és szeme szép lassan lecsukódik. - Nem! - ijedt meg. - Ezt igazán nem szabad - és Mátéra néz, aki, úgy látszik, elaludt. - Ez hát el, a híres - mosolyodik el - pedig három hónappal fiatalabb. Nem nagy idő, az igaz, de mégiscsak fiatalabb. Aztán milyen sárga a füle... akár a halotté... Jóságos Isten, csak nem lett vele valami?! Harag ide, harag oda - a rohadt szilva is lepottyanik egyszer a fáról - csendesen odamegy és kicsit borzongva megérinti Máté vállát. - Hallod-e, Máté?! Máté felhorkan. - No! - és néz Illésre, mint a csodára. - Te vagy az, Illés? - Én hát, mondom megnézlek, mert olyanformán ültél... És nézi egymást a két öreg. A templomban meleg csend, a kőszentek mosolyognak. - Kicsit megszédültem - hazudja Máté, de áhítattal, mert tele van a szíve és szereti most Illést így közel látni - de már elmúlott. - Na hál' Istennek, hát akkor menjünk. És egymás mellett kicsoszognak a templomból. - Mi volt ez, Szentatyám? - néz fel az egyik kis pufók angyal Szent Péterre, amikor az ajtó becsukódott. - Olyan meleg lett a szívem egyszerre. - Két ember kibékült - mondja a főszent, és melegen sóhajt. - Csoda! - suttog a kis angyal. - Hát bizony, a mai világban... - És most mit csinálnak? - Nézz utánuk, fiam. A két öreg már Illés háza elé ért. Az utca üres, a kémények lágy selymet füstölnek a reggelnek, s a kertekben puhán békét álmodnak a fák. - Gyere be, Máté, régen voltál nálunk - mondja Illés - lángost sütött a lányom... A kis angyal kérdőn néz a főszentre: Mi az a "lángos", Szentatyám? A toronyban ekkor ütött hetet az óra, s ettől a földi hangtól megmerevedtek újra a szobrok, de a mosolygás mintha ott maradt volna az arcukon.

Atyaisten, a Szentírás minden szava a reménység ajándékára mutat, amelyet Krisztus Jézusnak köszönhetünk. Nem a karácsonyi történet volt a remény üzenetének a kezdete, mert az Ószövetség tele van utalásokkal arra a tervedre, hogy megváltsd népedet, és helyes útra tereld őket. Kérlek, legyünk képesek valóban látni és megérteni, hogy milyen nagy a szereteted irántunk, amikor olvassuk Jézus születésének történetét a Szentírásban. AMEN

Szoborkésztítés. Kiválasztunk egy embert, aki kimegy a szobából, a többiek megbeszélik, hogy ki milyen tulajdonságot személyesítsen meg. Például: harag, félelem, gyűlölet, szeretet, jókedv, büszkeség, dac, gúny, kétely, megvetés, ámulat, meglepetés, ijedtség, bátorság stb. A „szobrok” sorba állnak, arcuk és mozdulataik azt a tulajdonságot fejezik ki, amelyiket a megbeszélésen választottak. Például a jókedv megszemélyesítője széles mosolyra nyitja ajkát stb. Ezután a kint lévő bejön és megpróbálja kitalálni, hogy a szobrok mit ábrázolnak, s észrevételeit feljegyzik. Megismétlik más tulajdonságokkal, más kiválasztottakkal. Az nyer, amelyik a legjobban megközelítette a valóságot.

"Gyere hozzám úgy, mint..." Álljatok körbe, és válasszatok ki egy játékvezetőt. A kezdőjátékos feladata, hogy megszólítson valakit: "N. Gyere hozzám úgy, mint...", és befejezi a mondatot. (Pl. úgy, mint egy bohóc / úgy, mint egy balerina /úgy, mint egy pingvin...). A megszólított játékosnak a megnevezett módon kell a körön keresztülmennie. Amikor megérkezik, odaáll azon személy mellé, aki őt hívta, majd ő is kiválaszt egy újabb játékost, akit a fenti mondattal és annak tetszőleges befejezésével magához hív. A játék akkor zárul le, amikor az összes résztvevő valamilyen módon átment a körön. Tetszés szerint új fordulótis lehet persze kezdeni.

Szerzetes A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tőle: - Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban? A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak: - Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok? Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba: Nem látunk semmit - mondták kisvártatva. A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek: - Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit láttok? A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s felkiáltottak: - Saját arcunkat látjuk a kútban! - Bizony, amíg zavartam a vizet - mondta a remete -, nem láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat. A látogatók megértették a remete tanítását.

Kapd el a pásztor botját! Kellékigény: Egy bot (seprűnyél). Álljatok körbe. Egy valaki álljon a kör közepére, és a bot egyik végét tegye le a talajra. A másik végét pedig tartsa a tenyerével úgy, hogy a bot függőlegesen álljon. Ezt követően mondja ki valamelyik játékos nevét, majd engedje el a bot tetejét. A megszólított játékosnak el kell kapnia a botot, mielőtt leesne a földre. Ha sikerült megfognia, kap egy pontot és szerepet cserélnek (az elkapó áll a kör közepére). Ha nem sikerül megfognia, akkor a játékvezető felállítja a botot és új nevet mond. A játékot játszhatjuk meghatározott pont eléréséig, vagy ameddig kedvünk van hozzá.

Kassák Lajos – Advent van Advent van, s átjárja lelkem a szeretet és az emlékezés. Rájövök ismét-tán ezredszer-, hogy szépen élni gyakran túl kevés. Szeretni szóban és tettekben, hinni, remélni szüntelen. Táplálni kell mosollyal, öleléssel, hogy emléked hibátlan legyen. Most visszarepülök gondolatban gyermeki önmagamba újra… látom, amint jancsi-kályha mellett anyám fagyos lábujjamat gyúrja. Hársfa teát tölt poharamba – ˝Idd meg! Nem fogsz fázni majd!˝ Átmelegedett a testem, valóbans én azt hittem a tea tette azt.

ADD TOVÁBB! Eszköz: egy-két kisebb tárgy, zene A család körben áll és egy tárgyat (ha nagy a család, akkor egyszerre két tárgy is lehet) adnak kézről kézre, amíg a zene szól. Akinél a zene végén a tárgy van, kiesik a játékból. Megpróbálhatja még átadni a szomszédjának, ha az elveszi, ő esik ki. A játéknak akkor van vége, ha elfogytak a játékosok.

BEN STEIN: VASÁRNAPI KOMMENTÁR (CBS RÁDIÓ) Bevallom: Zsidó vagyok és minden egyes ősöm is zsidó volt. És engem nem zavar egy csöppet sem, ha az emberek ezeket a gyönyörűen kivilágított, feldíszített fákat, Karácsonyfának nevezik. Nem érzem magam emiatt fenyegetve. Nem érzem, hogy meg lennék különböztetve. Ezek a fák csak azok, amik: Karácsonyfák. S egyáltalán nem zavar, amikor az emberek Boldog Karácsonyt kívánnak nekem. Nem gondolom, hogy megaláznának, vagy gettóba akarnának csukni. A tény az, hogy valamiképpen kedvelem is. Azt bizonyítja nekem, hogy mi mindannyian testvérek vagyunk, akik együtt ünnepeljük az évnek ezt a boldog időszakát. S egyáltalán nem zavar az sem, hogy egy jászol-jelenet van felállítva az egyik forgalmas útkeresztezésben, közel a tengerparti házamhoz, Malibu-ban. Ha az emberek egy betlehemet akarnak, az ugyanúgy rendben van számomra, mint a Menorah néhány száz yardnyira arrébb. Nem szeretem, ha piszkálnak amiatt, hogy zsidó vagyok és ugyanúgy nem gondolom, hogy a keresztények kedvelik, ha piszkálják őket azért, mert keresztények. Az istenhívők belefáradtak és belebetegedtek a piszkálások időszakaiba. Fogalmam sincs, honnan származott ez az "Ünnepi Fa" ötlet. Vagy kifejezhetem másképp is: honnan jött az ötlet, miszerint imádnunk kell a hírességeket, de tilos Istent imádnunk? Viszont sokan vagyunk akik elgondolkodnak azon, honnan jönnek ezek a hírességek, s hová lett az az Amerika, amit mi ismertünk. Billy Graham, a prédikátor lányát interjúvolták az Early Shown és Jane Clayson, a riporter ezt kérdezte: "Hogyan lehetséges, hogy Isten engedte, hogy ilyesmi (Katrina hurrikán) megtörténjék?" Anne Graham egy rendkívül mélységes és éleselméjű választ adott. Azt mondta: "Úgy hiszem, Isten mélyen elszomorodott emiatt - ahogy mi is sokan -, de évek óta mondogatjuk Istennek, hogy takarodjon ki az iskoláinkból, takarodjon ki a kormányzatunkból, és takarodjon ki az életünkből. S mivel Ő egy igazi Gentleman, végül csendben kihátrált az életünkből. Ezek után milyen alapon várjuk el Istentől, hogy áldását adja ránk, vagy védelmezzen, ha mi azt követeltük Tőle, hogy hagyjon minket békén?! A legutóbbi események fényében (terrorista támadások, iskolai lövöldözések) úgy gondolom, hogy ez akkor kezdődött, amikor Madelaine Murray O'Hare (megölték, tetemét csak néhány éve találták meg) arról panaszkodott, hogy nem akar imádkozást az iskoláinkban; és mi azt mondtuk rá, rendben van. Aztán valaki azt javasolta, ne olvassuk a Bibliát az iskolákban. Pedig a Biblia azt tanítja: ne ölj; ne lopj; és úgy szeresd barátodat, mint önmagadat. És mi erre is azt mondtuk, rendben van. Aztán Dr. Benjamin Spock azt mondta, testileg ne fenyítsük gyermekeinket amikor rosszalkodnak, mert kicsiny személyiségük eltorzul, és meglehet, hogy elrontjuk önbecsülésüket (Spock fia később öngyilkos lett). És mi erre is azt válaszoltuk, rendben van. Most meg azt kérdezzük magunktól, miért van az, hogy: - a gyerekeknek nincs lelkiismeretük, - nem tudják, mi a jó, és mi a rossz, - nem zavarja őket, ha idegeneket megölnek, vagy akár osztálytársaikat." Valószínű, hogy ha elég mélyen elgondolkodnánk ezeken, lehet, hogy végül is rájönnénk a probléma kulcsára. Úgy vélem, nagy része van ebben, annak, hogy 'AZT ARATJUK MOST LE, AMIT ELVETETTÜNK'. Milyen egyszerű az embereknek megvetniük Istent, aztán azon csodálkozni, hogy miért halad a világ a pokolba. Vicces, mennyire elhisszük, amit az újságok mondanak, de megkérdőjelezzük, amit a Szentírás állít. Elgondolkodtató, hogy ha vicceket küldünk egymásnak, azok futótűzként terjednek, de ha üzeneteket kezdünk küldeni, amelyek Istenre vonatkoznak, az emberek kétszer is meggondolják, mielőtt megosztják azokat. Elgondolkodtató az is, hogy fajtalan, durva, vulgáris és obszcén cikkek 'közlekednek' szabadon a világhálón, de a nyilvános vita Istenről tilos az iskolákban és a munkahelyeken. Tetszenek már nevetni? Vicces, ha ezt az üzenetet nem küldöd el sokaknak a címlistádon, mert nem vagy biztos, miben hisznek, vagy éppenséggel mit gondolnak rólad, hogy ilyesmit küldesz. Ugyancsak vicces, hogy jobban aggódunk amiatt, amit mások gondolnak rólunk, mint amiatt, hogy maga Isten mit gondol rólunk. Ha kidobod ezt a kis elmefuttatást, ne dőlj hátra a székedben és panaszkodj arról, milyen rosszul alakul a világ sorsa! Őszinte megbecsüléssel és tisztelettel: Ben Stein

Tényleg nem jött senki?Egy hatéves fiúcska sírva ment haza. Nagyapja eléje ment és karjába vette. A fiú tovább zokogott. Nagyapja megsimogatta és szerette volna megvigasztalni őt. - Talán megvert valaki? - kérdezte. Az unoka csak megrázta a fejét, jelezve, hogy nem bántotta senki sem. - Vagy talán ellopták a karórádat? - hangzott a következő kérdés. - Nem lopta el senki - válaszolt zokogva a fiú. - Hát akkor meg miért sírsz, mi történt veled? - kérdezte a nagyapa. A fiúcska szipogva elmondta, hogy mi történt. Bújócskát játszottunk, nekem sikerült jól elbújni. Ott lapultam és vártam, hogy jön valaki, de hiába. Amikor beleuntam a várakozásba, előjöttem és... észrevettem, hogy a többiek abbahagyták a játékot, hazamentek, de engem senki nem keresett. Teste is beleremegett a sírásba és így folytatta: - Érted? Nem jött senki sem, hogy megkeressen! Estefelé a férfi és az asszony meghallották, hogy Uruk és Istenük a kertben sétál. Nem akartak vele találkozni és elbújtak a kertben. De Isten, az ő Uruk, hangos szóval hívta a férfit és így szólt: - Ádám, hol vagy? A férfi válaszolt: - Hallottam lépteidet a kertben. Féltem, mert meztelen vagyok és elbújtam. (Ter 3,8-10) Az elbeszélés minden emberre vonatkozik. Különösen a velünk élőkre. Hol vagy? Talán elbújtál? Féltél? Gyáva vagy? Lustaságból? Isten tovább keres. Amikor a rejtett kincs esetét hallotta egy gyermek hittanórán, felkiáltott: "Istenem, én vagyok a Te rejtett kincsed!" Forrás - Bruno Ferrero: Van ott fent valaki? (Don Bosco Kiadó Bp.)

A MI LÁMPÁSUNK Egy bizonyos hegyi faluban évszázadokkal ezelőtt egy nemes ember azon gondolkodott, hogy milyen örökséget hagyjon a falu lakóinak. Végül eldöntötte, hogy templomot épít hagyatékként. A templomépítés tervét titokban tartotta egészen a befejezéséig. Amikor az emberek összegyűltek, csodálkoztak a templom szépségén és tökéletességén. Sok dicsérő megjegyzés után egy jó megfigyelő megkérdezte: - "De hol vannak a lámpák? Miként világítják meg a templomot?" - Anélkül, hogy válaszolt volna, a nemes rámutatott a falon lévő lámpatartókra, aztán minden egyes családnak adott egy lámpát, hogy vigyék magukkal az istentiszteletre és függesszék fel a falra: - "Valahányszor itt vagytok, az a hely, ahol ültök, világos lesz - felelte a nemes ember. - Amikor pedig nem lesztek itt, az a hely sötét lesz. Amikor távol maradtok a templomtól, Isten házának bizonyos része sötéten marad." Vajon a mi lámpásunk meg van gyújtva? Azon a helyen világítunk, ahová Isten helyezett minket? Ha a megfelelő helyen világít életünk, akkor igazi a mi Krisztus várásunk.

Varázsdoboz Nagyon izgalmas figyelemfejlesztő játék: "Ez itt egy varázsdoboz. Sokminden vagy sokmindenki belefér. Pl Zsuzsi belefér. Ági is, anyu is. Apu már nem. Karcsi vajon belefér? Mindenki sorban, további neveket, személyeket jelöl meg a családból, az ismerősök közül. A játékvezető válaszként megmondja, hogy ki, vagy mi fér bele és ki, vagy mi, nem fér bele a varázsdobozba. A játék célja, hogy kitaláljuk a szabályt. A fenti példában a szabály, hogy a lányok beleférnek, a fiúk nem, tehát a "Karcsi vajon belefér?" kérdésre a játékvezető azt fogja mondani, hogy "Karcsi nem fér bele." Ezt a játékot nagyon változatosan és sokféleképpen lehet játszani. Minden gyűjtőfogalom szabály a varázsdobozban való elhelyezés szempontjából. Pl. az állatok közül csak a háziállatok férnek bele, virágok közül csak a piros színűek, bármi belefér, csak a zöld színűek nem stb A szabály lehet anyanyelvi jellegű is Pl. minden belefér, amiben nincs e betű, .... vagy csak a „k” hanggal kezdődő tárgyak férnek bele stb. Ezt a játékot 10- 12 éves kor alatt nem ajánljuk.

Édes Jézus, árassz el engem Lelkeddel és életeddel. Töltsd el egész lényemet, fogadd el magadénak, hogy egész életem a te életedet sugározza. Maradj velem, hogy világíthassak, amint te világítasz. A fény csak tebelőled árad majd. Hadd dicsőítselek téged a te mindent felülmúló szeretetteddel, s legyek így világosság embertársaim számára. Engedd, hogy ne szavakkal hirdesselek téged, hanem példámmal, tetteim erejével, azzal a szeretettel, melyet szívem irántad érez. JOHN HENRY NEWMAN IMÁJA

Uram! Szeretném ma áldani a Nevedet! Szeretném megérteni, vagy legalább megsejteni valamit abból a szeretetből, amely képes értem feláldozni a fiát! Jézus eljövetelének ünnepét várjuk, és a karácsonyi bevásárlás, a kirakatok, hirdetések nézegetése foglalja el gondolatainkat. Ma ajándékozni akarok neked dicsőítést a vásárlás helyett. Áldani akarom neved a reklámok nézegetése helyett! Ma szeretnék csendet ajándékozni Neked! Üres szívemet tenni eléd, és várni, hogy nagyságod, szépséged, örömöd töltse be az üres helyet. Bevallom Neked, hogy nem tudom, hogyan dicsérhetlek téged, de kérlek, add, hogy ezt Máriától megtanuljam: „Magasztalja az Urat az én lelkem, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben!” Ámen

Weöres Sándor : Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben. Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.

Ragaszkodó vagy ajándékozó szeretet?„Szerintem nagyon jó, ha engem mások szeretnek." - gondoljuk. És mi lenne ennek a mértéke? Mennyire szeressenek? Úgy véljük, hogy itt nem nagyon kéne mértéket tartani. Mindenki pont úgy szeressen, ahogy nekem jó, és én sem akarok a szeretetemből kevesebbet adni. Hát pont az a jó a szeretetben, hogy túlárad és túlcsordul. Tulajdonképpen igazunk van. Isten szeretete is legyen mértéktelen, túláradó és végtelen. Tényleg, ebben ne legyen mérték. A mérték szempontjából a szeretet valóban kakukktojás. Nem is az a kérdés, hogy a mérték mennyi, hanem hogy végső soron kire és hogyan irányul? Mindig csak rám irányul, felém, nekem, miattam, értem? Akkor szeretek csak, ha szeretnek? Vállalom a kockázatot, hogy a másik úgy szerethessen, ahogy tud, vagy ahogy akar? Megengedem neki? Tényleg a másikat szeretem, vagy annak a lehetőségét, hogy szerethetem? A másikat szeretem, vagy a másikkal való kapcsolatot? Úgy szeretem a másikat, amilyen szeretetre szüksége van, vagy úgy, amilyenre nekem lenne szükségem az ő helyében? A másikat szeretem, vagy azt az érzést, amit a másik kivált belőlem? Mert akkor tulajdonképpen önmagamat szeretem. Igaz, hogy szeretetből sosem elég, és ne legyen mértéke. De kire irányul? Túl tud lépni a szeretet önmagamon a Teljesen Más felé?

"A tudós mindig csak dolgozik. A fia ahogy nőtt érdekelte, hogy az apja mit csinál. De az apa állandóan csak elzavarta, hogy hagyja békén dolgozni. Telt az idő de a fiú csak nem hagyta békén az apát. Erre az apjának az jutott eszébe hogy lefoglalja fiát, amíg ő "dolgozik" és békén hagyja. Levett egy világatlaszt a polcról és összetépte. Na fiam ragaszd ezt össze. Nem telt bele pár óra és a fiú kopogtatott az ajtón. Az apja nem akarta elhinni, hogy a kisfiú ilyen hamar összerakta. De fiam te még kicsi vagy nem ismerheted a világot! Igen apám a világot nem ismerem, de mielőtt összetépted a térképet észrevettem, hogy egy ember van a hátulján. Azt gondoltam ha az embert meg tudom javítani, talán a világ is megjavul..."

Bummos játék Elkezdünk egytől számolni sorban úgy, hogy mindenki csak egy számot mond. “Bumm”-ot mondunk minden olyan szám helyett, amely hárommal osztható (3,6,9, stb.), vagy a hármas számjegy szerepel benne (pl.: 13). Aki háromszor ront, kiesik a játékból. (A számolás menete tehát: 1, 2, bumm,4,5, bumm,7,8.....) Természetesen nem csak hárommal, hanem más számokkal is lehet játszani (pl.:7). Lehet a szorzótábla gyakorlására is használni, ebben az esetben mondjuk akkor mondjunk BUMM-ot, ha pl. kétjegyű kerekszámra érünk.

Egy hűséges férj igaz szeretete Mindketten vidám, fiatal emberek, akiket gyengéd szerelem fűz össze. Boldogan állnak az Úroltára elé, hogy örök hűséget fogadjanak egymásnak. Szinte paradicsomi boldogságban élnek néhány évig. Mivel gyermekük nem születhet, örökbe fogadnak egy kisbabát. Mindez 1945-ben történt. Még ebben az évben fölfedeznek Nóra térdén egy gyanús foltot. A bőr ezen a helyen egyre vörösebb lett. Az orvos megvizsgálta. A vizsgálat során kiderül, hogy a beteg bőr sem a melegre, sem a szúrásra nem reagál. Semmi kétség, Nóra megkapta a bélpoklosságot. Teoroi könyörög az orvosoknak, mentsék meg a feleségét. Ettől kezdve naponta injekciózzák a szegény asszonyt. Ez havonta 2000 frankba kerül. Teoroi ácsmesterséget folytat, de nincs annyi munkája, hogy ezt a pénzt előteremtse. Ezért minden más munkát elvállal. Négy év múlik el. Mindent megpróbáltak, mindenét eladta, most már nincs többé pénze az injekciókra. A szörnyű betegség egyre jobban elhatalmasodik Nórán. Nem maradhat otthon, be kell vonulnia a lepratelepre. Teoroi elkíséri, de a kapuban nem engedik tovább, könyörtelenül bezárul mögötte. Ő azonban nem nyugszik bele ebbe. Mindössze 25 éves, fiatal, életerős ember, aki azonban szereti feleségét. A lányok rámosolyognak az utcán és apja is újabb házasságra biztatja. Teoroi azonban nem törődik saját magával, nem törődik a lányokkal és apja tanácsaival. Minden gondolatával Nóránál időzik. Elmegy a lepratelep vezetőjéhez és felvételét kéri: együtt akarok lenni a feleségemmel, hiszen mi összetartozunk. Az emberek persze ezt nem értik. Ilyen eset még sohasem fordult elő a telep életében. A szeretet számára nincs hely a paragrafusok között. Csak beteget vehetünk fel - válaszolja a hivatalnok. Akkor a telep területén egy külön kunyhót építek a magam számára, válaszolja Teoroi. A telep vezetője is ember. Neki is van szíve. Teljesíti a férfi kérését. Nóra súlyos beteg. Szörnyű lelki fájdalmak gyötrik és ez csak a betegségnek kedvez. Állandóan a bejáratot nézi. El kell jönnie Teoroinak. És nem csalódik reményében. Most már ketten, helyesebben hárman élnek a lepratelepen. Az egészséges baba helyett egy beteg gyermeket fogadnak magukhoz, és most újra boldogok. Teoroi ismét dolgozik. A betegek hamarosan szeretetükbe fogadják. Nóra állapota is kielégítő. Hogy is lehetne másképp? Világos és vidám a fiatal ácsmester lakása. A kis Kriszta nevetése hallatszik a szoba sarkából. De nemcsak ő mosolyog. Mosolyognak az öreg nénikék is, a csonka lábú férfiak, a lepratelep összes lakói, mert érzik annak a szeretetnek a melegét és világosságát, amelyet itt az élő holtak között gyújtott meg egy hűséges férfi igaz szeretete...

Uram Jézus életedet szemlélve hálás örömmel látom, hogy Te kíváncsi voltál az emberek véleményre. Látlak a templomban, amint kérdezgeted a papokat és az írástudókat. Később a tanítványaidtól kérdezted meg: kinek tartják az emberek az Emberfiát? Majd az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszéd előtt kikéred az írástudó véleményét. Olykor, tanításodat is kérdéssel kezdted: Mi a véleményetek? Majd megdicsérted a helyes feleletet adókat. Kérlek, adj nekem készséget, hogy meghallgassam mások véleményét! Segíts meg gyarlóságomban, adj nekem tanulékony szívet, hogy embertársaim, gondolataiban, szavaiban, véleményében készséggel keressem és meg is találjam az igazságot! Adj minden embernek kellő alázatot, hogy ne csak a saját véleményüket tartsák egyedül üdvözítő igazságnak! Szűnjék meg a vélemények diktatúrája és a te kegyelmedből, és az emberek jóakarátából, tartsák tiszteletben mindenütt a világon a lelkiismereti szabadságot! AMEN Mándy Zoltán atya imája

Talán azt is éreztük már, hogy bármilyen engedelmesség elvárása, vagy szabályrendszer, amit kívülről erőltetnek ránk, megnehezíti az életünket. Kényelmetlenné teszi, hiszen a szabadságunkat korlátozza. Nyilvánvalóan ez, a bennünk lévő ellenállás, sőt elzárkózás egyik okozója is lehet. Ami az ember boldogtalanságának forrása végső soron nem más, mint ez a "nem szolgálok" hozzáállás. De miért szolgáljak én bárkinek is? Az elmúlt héten a teremtéssel kapcsolatos kérdésekről volt szó, ahol talán megértettük, hogy a "létezés" maga, az ajándékozó szeretetben nyilvánul meg. Egyetlen törvény van, ami ránk vonatkozik és ez a SZERETET törvénye. Ez van a szívünkbe írva. Teremtettségünk okán mindannyian arra törekszünk, hogy "létezzünk." Mivel a teremtés része vagyunk természetes, hogy bennünk is ott van, az alkotás, az ajándékozás vágya. Tehát, ha Isten létezése az alkotásain keresztül ismerhető meg, akkor az ember -mivel az Ő képmása -létezése is akkor válik nyilvánvalóvá, ha szeretetből cselekszik. Mindaddig, amíg nem ismerjük fel, hogy igazi létezésünk valójában az önmagunk ajándékozása, addig szabadságunk korlátjának éljük meg azt, amire a végtelen Szeretet, az Isten meghív minket.

Az emberek közül senki sem látta Istent, és ki sem nyilvánította senki, hanem ő maga nyilatkoztatta ki magát. A hit által mutatta ki magát; csak a hit által lett az Isten láthatóvá. Mert a mi Urunk, a mindenható Isten, aki mindent teremtett és a maga helyére állított, nemcsak emberszerető volt, hanem hosszan tűrő is. Valójában mindig ilyen volt, és ilyen is marad: bőkezű és jóságos, harag nélküli és igazmondó, hiszen egyedül ő jó igazán. Azonban ami nagy és kimondhatatlan gondolat megfogant benne, azt egyedül csak a Fiúval közölte. Amíg titokban tartotta és őrizte bölcsen saját tervét, úgy látszott, mintha nem is törődne az emberekkel; de miután szeretett Fia által kinyilatkoztatta és közzétette, amit kezdettől fogva készített, egyben mindent megadott nekünk: egyrészt, hogy éljünk az általa adott javakkal, másrészt, hogy lássuk és értsük mindazt, amit még csak remélni sem mert volna soha senki. Miután tehát ő a Fiúval mindent elhatározott, egészen a legvégső időkig megengedte azt is, hogy akaratunkat a rendetlen indulatok félrevezessék és letérjünk a helyes útról a gyönyörök és élvezetek miatt. Egyáltalán nem örült bűneinknek, csak eltűrte azokat. Nem is hagyta jóvá a gonoszság idejét, hanem megteremtette az igazság jelen idejét azért, hogy míg az elmúlt idő alatt megbizonyosodhattunk arról, hogy saját tetteink alapján méltatlanok vagyunk az életre, most Isten jósága folytán elérhessük azt; és míg nyilvánvalóvá tettük, hogy a magunk erejével nem mehetünk be Isten országába, most Isten erejével bejuthassunk oda. Mikor tehát betellett gonoszságunk mértéke és világos lett, hogy ennek gyümölcseként a szenvedés és a halál fenyeget, elközelgett az idő, melyet Isten elrendelt kegyelmének és hatalmának kinyilvánítására (ó, milyen mérhetetlen az Isten emberszeretete és jósága!), nem gyűlölt minket, nem is vetett el, sem bosszút nem állt rajtunk, hanem békével eltűrt, elviselt minket, irgalomból magára vette bűneinket, saját Fiát adta oda értünk váltságdíjként: a szentet a bűnösökért, az ártatlant a rosszakért, az igazat a gonoszokért, a romolhatatlant a romlottakért, a halhatatlant a halandókért. Mert mi fedhette volna el bűneinket, ha nem az Ő igazsága? Ki másban juthattunk volna mi, istentelenek és gonoszok a megigazuláshoz, ha nem egyedül Isten Fia révén? Micsoda fönséges csere, milyen kifürkészhetetlen az az intézkedés, milyen váratlan a jótétemény: hogy sokak gonoszsága eltűnik az Egy Igazban, és Egynek igaz volta által sok gonosz megigazul! (Részlet a Diognétoszhoz írt levélből a III. századból)

Martin Buber: Az is baj, ha nincs semmi baj? Egyik napon a bölcs rabbihoz egy férfi jött, és így panaszkodott: - Rabbi, elviselhetetlen az életem. Hatan lakunk egy házban, s rettenetesen unalmas minden. Mondd, mit csináljak? A rabbi ezt mondta neki: - Tudod mit, végy egy bakkecskét, és vidd be a szobátokba. A férfi felháborodva mondta: - Egy bakkecskét a szobába? - Igen, igen. Tedd, amit mondtam - szólt a rabbi -, aztán egy hét múlva gyere vissza! Egy hét múlva megjelent az ember a rabbinál, idegileg teljesen kimerülten: - Nem bírjuk tovább elviselni. A kecskebak olyan büdös, hogy nem tudunk a szobában megmaradni. - Rendben van - válaszolt a rabbi -, menj haza, és a bakkecskét kösd az istállóba. Aztán egy hét múlva gyere vissza! Gyorsan eltelt az a hét is, s örömtől sugárzó arccal jött vissza az ember: - Ó, rabbi, milyen nagyszerű az élet! Áldott minden perc, amikor hatan együtt vagyunk, a bakkecske nélkül!

Pilinszky János: Imádságért Add, Istenem, hogy a világ kisimuljon és elcsendesedjen bennem és mindenkiben. Hogy az éjszaka csöndjében asztalodhoz ülhessek, ahhoz az asztalhoz, ami mellől senki se hiányozhat. Ahhoz az asztalhoz, hol a Nappal és a csillagokkal együtt a hétköznapok is kialszanak, s egyedül a te békéd világít. Igen, hogy helyet foglalhassak már most egy rövid időre annál az eljövendő asztalnál, amit egy öröklétre megígértél, s aminek egyedül a te békéd a lámpása, eledele és terítéke. Add meg előlegként azt a csendet, azt az asztalt, ahol minden civódás, félreértés és megkülönböztetés megszűnik végre, ahol mindenki helyet kap, a maga helyét, s a legkisebb féltékenység is leveti csúf álarcát, s színét vesztve elpárolog. Nevezz meg valódi nevünkön, mivel valamennyien szenvedünk attól, hogy álnéven élünk, telve álnoksággal, amit magunk fabrikáltunk, mivel jobbnak, különbnek, állhatatosabbnak és áldozatkészebbnek kívántunk látszani másoknál. Valódi neve csak keveseknek van itt a földön. Kivétel alig. Szentjeid között talán Bach, talán Mozart. Asztalodnál Bachnak továbbra is Bach lesz a neve és Mozartnak Mozart… Mint a vándornak megérkeznie a tengerpartra, szívem és értelmem elhallgat már a távoli közelségedtől is, meghallva a végtelen intelligencia hullámverését… Add, hogy imámban ne kérjek semmit, de annál inkább hallgassak és hallgassalak Téged. Fáradt vagyok, Istenem, kifárasztottak „kéréseim”, és megtéptek a világ „kérései”. Apostolod mondta, hogy a szeretet irgalmas, türelmes, nem kér, és nem panaszkodik. Add, hogy sose kívánjak „színen lenni”. A világnak amúgy is kötelező olvasmánya a „zűrzavar kézikönyve”. Ha lehet, ragaszd össze lapjait, megértek a csirizre. Ha mégis kérek Tőled imámban valamit: ne vedd el tőlem, ne vedd el tőlünk a kérés nélküli imádságot. A kérés nélküli imában nemcsak én, de az egész mindenség hallgat, s hallgatnak azok is, akik – egy szinttel még mélyebben – torzsalkodnak, harcolnak, lázonganak és ítélkeznek. A nem kérő imádságban azonban, imádkozza bárki is, az egész világ térden áll a „teremtés egyességében”. Valójában minden imádság, a kérő is, messze túlmutat önmagán. Jézus kérte, hogy kérjünk, de… „mindazonáltal legyen a Te akaratod szerint”. És: „…kezedbe ajánlom lelkemet”. A kérő ima természete nem azonos a földi kéréssel, mely legtöbbször – kivéve az éhség és szomjúság szavait – valamiféle mástól szennyes. A kérő imádság, amennyiben csakugyan eljut az imádságig, szinte automatikusan veti ki magából kérései homokzsákjait, hogy végül eljuthasson abba az egyetlen magasba, ahol – mindazonáltal ne a mi kérésünk és akaratunk teljesedjék, hanem az övé. Igen, nem hiszek többé tulajdon kéréseimben. Istenben, az egyetemes békében nincs többé mit kérnünk, az egyetemes szeretetben nincs többé kire vagy mire féltékenykednünk, az egyetemes igazságba érkezve elképzelhetetlen bármiféle ítélkezés bárkivel vagy bármivel szemben. Ezért imádkozni az imádságért: bűnösök és szentek közös kiáltása itt a földön, és a kérés nélküli ima jók és gonoszak számára talán nem egyéb, mint egy pillantást vetni az asztalra, mely öröktől fogva terítve áll az atyai ház udvarán. Ennél az asztalnál – Jézus isteni ígérete szerint – nem lesz többé se ellenség, se barát, se vér szerinti rokonság, se szülő, se feleség. Mindenki mindenkije lesz mindenkinek, áthatva az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyetemesen beteljesült ígéretétől. Ennél az asztalnál mindenkinek akad egy szék, s mindenki a maga eleve kijelölt, ezerszer áldott helyére kerül – annyi vita, helycsere és zűrzavar után. Forrás: Új Ember, 1979. október 7 Ámen.

"Ne félj Mária, hisz kegyelmet találtál Istennél!" Az angyal, miután elmondta Máriának, hogy milyennek látja őt Isten, nem tért rá egyből a feladatra, hanem megerősítette őt. Gyakran, mielőtt nekifognánk valaminek, nekünk is szükségünk van bátorításra, megerősítésre, mert nem vagyunk elég biztosak saját magunkban.A szerető Isten jól lát bennünket, és a szeretet, a tevékeny jóakarat szemüvegén keresztül jól láthatjuk egymást.Hallgass azokra, akik jót akarnak Neked, mert ők látnak Téged jól!

"Szóljak bár az emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, olyan vagyok, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem akár az összes titkot és minden tudományt, és legyen bár olyan teljes a hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretet nincs bennem, semmi sem vagyok. Osszam el bár egész vagyonomat alamizsnaként, és adjam át testemet, hogy dicsekedjek: ha szeretet nincs bennem, semmit sem használ nekem. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem feltételezi a rosszat, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet soha meg nem szűnik. A prófétálások véget érnek, a nyelvek megszűnnek, a tudomány elenyészik. Mert töredékes a megismerésünk, és töredékes a prófétálásunk; amikor pedig eljön majd a tökéletes, a töredékes véget fog érni. Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy éreztem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek; amikor pedig férfivá lettem, felhagytam azokkal a dolgokkal, amelyek gyermekhez valók. Most ugyanis tükör által, homályosan látunk, akkor pedig majd színről színre. Most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, mint ahogy én is ismert vagyok. Most tehát megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; de ezek közül legnagyobb a szeretet." (1Kor13) Uram, kérlek taníts meg engem erre a szeretetre! AMEN

Atyám, aki a mennyekben vagy és mindig szeretsz engem, aki Jézus által a világban is megmutattad magad. Te vagy a világosság. Amióta melletted vagyok, úgy érzem, világosság gyúlt az életemben. Nem mindegy, hogy egy táj napsugárban fürdik, vagy sötétség borul rá. Hasonló a különbség a kegyelemmel elárasztott és a bűn sötétjében botorkáló lélek között. Ahogy a napfény rügyeket pattant, úgy kelti föl lelkemet a Te irgalmas szereteted, hogy az örök élet számára gyümölcsöt hozzon. Ahogy a fény meleget áraszt, úgy kap erőre lelkem is kegyelmed által. Ahogy felmelegítik a sugarak a levegőt, és az fölfelé száll, úgy vonz engem is hozzád a te kegyelmed. Uram, légy az én világosságom!

Szerzetes A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tőle: - Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban? A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak: - Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok? Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba: Nem látunk semmit - mondták kisvártatva. A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek: - Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit láttok? A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s felkiáltottak: - Saját arcunkat látjuk a kútban! - Bizony, amíg zavartam a vizet - mondta a remete -, nem láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat. A látogatók megértették a remete tanítását.

Istenem, szükségem van rád Istenem, szükségem van rád, hogy nap mint nap taníts, minden napnak a követelménye és szüksége szerint. Add meg nekem Uram, a lelkiismeretnek azt a tisztaságát, amely csak a te sugallatodat érzi és fogja fel. Fülem süket, nem hallom hangodat. Szemem homályos, nem látom jeleidet. Csak te tudod élessé tenni hallásomat, világosabbá látásomat, megtisztítani és megújítani szívemet. Taníts meg arra, hogy ott üljek lábadnál, és hallgassam szavadat! AMEN

Na, ki vagyok én? A család egy-egy tagjának nevét felírjuk egy-egy lapra. Lehet olyan családtag nevét is, aki éppen nincsen jelen. A lapokat lefordítjuk. Mindenki húz egyet, de nem nézheti meg. A másik családtag segítségével a lap felkerül a hátára. Meg kell tudnia, hogy kinek a neve van a hátán, vagyis kivé vált. Bárkit megkérdezhet, hogy: „Ki vagyok?”. A másik válaszolhat: férfi vagy, lány vagy, később egy jelzővel: a legokosabb, jó magas, ügyes-kezű, stb. Ha nagyon konkrét a válasz, akkor hamar kitalálja. Lehet úgy is játszani, hogy valamilyen közös élményt, régi sztorit említ. Természetesen mindenkinek a hátán van egy név. Az nyer, aki először rájön, hogy melyik családtag bőrébe bújt. Lehet ezt a játékot bibliai nevekkel is játszani.

Légből kapott történet Egy ötvenes fehér asszony egy fekete mellett ül. Láthatóan nagyon zaklatott, hívja a stewardesst. A légikisasszony kérdezi: - Mi a probléma, asszonyom? A fehér nő:- Talán nem látja? Egy fekete mellé ültetett engem. Nem bírom elviselni, hogy egy ilyen gusztustalan lény mellett kelljen ülnöm. Adjon nekem egy másik ülést! Kérem! A légikisasszony: - Nyugodjon meg, a gépen majdnem minden ülés foglalt. Megnézem, hogy van-e még szabad hely. A légikisasszony elmegy és néhány perccel később visszajön. - Asszonyom, mint ahogy gondoltam, nincs több üres helyünk a turista osztályon. Beszéltem a parancsnokkal és ő megerősítette, hogy a bussiness classon sincs több hely. Van azonban egy hely az első osztályon. Mielőtt az asszony bármilyen megjegyzést tehetne, a légikisasszony folytatja: - A mi légitársaságunknál egyáltalán nem szokás, hogy egy turista osztályon ülő utasnak engedélyezzék, hogy átüljön az első osztályra, de figyelembe véve a körülményeket, a parancsnok úgy találta, hogy valóban botrányos arra kényszeríteni valakit, hogy egy ilyen visszataszító ember mellett üljön. A légikisasszony a feketéhez fordul: - Nos, kérem Uram, ha úgy kívánja, vegye a kézipoggyászát, mivel az első osztályon a szabad hely Önre vár. A körülöttük levő utasok, akik elképedve asszisztáltak a jelenethez, felemelkedtek és tapsoltak.

Köszönjük Jézus, hogy „ma arra hívsz meg minket, hogy a (jelen) próbatételeket a döntés idejeként éljük meg. Nem a Te ítéleted ideje ez, hanem a mi ítéletünké: annak az ideje, hogy döntsünk, mi az, ami számít, és mi az, ami elmúlik. Külön kell választanunk azt, ami szükséges, attól, ami nem az. Annak az ideje van, Urunk, hogy az életünk útját újból Feléd és a többi ember felé irányozzuk.” (Ferenc pápa)A csend gyümölcse az ima. Az imádság gyümölcse a hit. A hit gyümölcse a szeretet. A szeretet gyümölcse a szolgálat.

Jézus adventi levele neked Amint jól tudjátok, közeledik a születésnapom. Megtiszteltetés számomra, hogy minden évben ünnepséget rendeztek, és úgy tűnik ez idén is így lesz. Nagyon sok ember vásárol sokat, rengeteg a külön erre az alkalomra szóló rádió- és TV-műsor, hirdetések, reklámok, és a világ minden pontján arról beszélnek, hogy születésnapom egyre közeledik. Igazán nagyon jó érzés tudni, hogy legalább egyszer az évben sok ember gondol rám. Amint tudjátok, születésnapomra való emlékezés sok évvel ezelőtt kezdődött. Az első időkben még úgy tűnt, hogy az emberek értették, és hálásak voltak mindazért, amit értük tettem, de manapság egyre inkább úgy látszik, hogy alig akad, aki tudja az okát az ünneplésnek. Mindenhol összejönnek az emberek, családok, barátok, és nagyon kellemesen érzik magukat, de valójában nem tudják, nem értik, és nem is keresik a valódi jelentőségét az ünnepnek. Emlékszem, az elmúlt évben is hatalmas lakomát rendeztek a tiszteletemre. Az asztal, roskadásig tele volt ízletes ételekkel, gyümölcsökkel, édességekkel. Tökéletesen díszített helyiségekben sok-sok gyönyörűen becsomagolt ajándék várta gazdáját. De tudjátok mi történt? Engem meg sem hívtak! Pedig én voltam az ünnepség díszvendége - mégsem küldtek meghívót. Miattam volt az egész összejövetel, a sok dísz, és minden egyéb, és amikor maga az ünneplés elkezdődött, én kívül maradtam, bezárták előttem az ajtót… pedig be akartam menni, velük lenni, együtt ünnepelni… Habár, az igazság az, hogy mindez nem lepett meg, hiszen az elmúlt néhány évben sokan bezárták előttem az ajtót. Mivel pedig nem hívtak meg, hát úgy döntöttem, hogy titokban megyek be, minden zaj nélkül, és csendesen megállok az egyik sarokban. Mindenki nagyon jól érezte magát, ittak, ettek, beszélgettek, vicceltek, nevettek, és hatalmas jókedvük volt. Egyszer csak belépett a szobába egy nagydarab, kövér, piros ruhás, fehér szakállas ember azt kiabálva: HO-HO-HO. Leült egy díványra, a gyerekek pedig rohangáltak hozzá: Télapó, Télapó! - mintha ez az egész ünnepség róla szólt volna. Aztán az emberek körülállták a karácsonyfát, és átölelték egymást. Én is kitártam a karomat, de engem nem ölelt át senki. Aztán nagy várakozással elkezdték osztogatni, és csomagolni az ajándékokat. Végül minden elkelt, és néztem, vajon nekem van-e valami - de nem, én nem kaptam semmit. Te hogyan éreznéd magad, ha a születésnapodon mindenki kapna ajándékot, csak éppen te nem? De megértettem, hogy nemkívánatos személy vagyok saját születésnapom emlékünnepén, és csöndesen elhagytam a helyiséget. És - tudjátok - ez minden évben rosszabb és rosszabb. Az embereket csak az étel, ital, ajándékok, összejövetelek érdeklik, és alig néhányan emlékeznek rám. Pedig én annyira szeretném, ha ezen a karácsonyon beengednének engem az életükbe! Nagyon szeretném, ha felismernék a tényt, hogy több mint 2000 évvel ezelőtt azért jöttem el erre a világra, hogy az életemet adjam értük, hogy megmentsem őket a halálból. Csak annyit szeretnék, hogy ezt teljes szívvel elhiggyék, és beengedjenek az életükbe. Még valamit szeretnék megosztani veletek, különösen arra való tekintettel, hogy jónéhányan tudjátok az ünnep igazi értelmét. Hamarosan lesz egy saját ünnepségem, egy látványos, hatalmas összejövetel, amit soha senki még elképzelni sem volt képes. Most még dolgozom rajta. Ma küldöm ki a meghívókat - egyet személyesen: Neked. Tudni szeretném, szándékozol-e részt venni, és foglalhatok-e egy helyet a számodra? Beírhatom-e a nevedet aranybetűkkel a vendégkönyvembe - merthogy csak azok jelenhetnek meg az ünnepségen, akiknek nevei ott szerepelnek. Akik nem válaszolnak a meghívásra, azok kívül maradnak. Légy felkészült, mert amikor minden kész, te is részese lehetsz az én csodálatos ünnepségemnek. Hamarosan látjuk egymást! Szeretlek: Jézus Krisztus

Múltamat, ó, Uram a te kegyelmedre bízom, jelenemet a te szeretetedre, jövőmet a te gondviselésedre! Szent Pió Atya imája

Az alászállás története Isten azt kérdezte az embertől: Hogy vagy? És hogy pontosan megértse, személyesen jött le a mennyből oda, ahol az ember van. Látta tehát, és így szólt: Itt maradok, olyan leszek, mint te, ember leszek. Veled járok az úton - egészen a halálig, és a halálon át az életig, így majd jól leszel! A karácsonyi történet Isten alászállásának története, Isten útitársunkká válásának története. Istent ugyanis érdekli, hogy vagyunk. Forrás: Klaus Hemmerle: A jászolhoz a hátsó ajtón át Kiadó Új város 74. old

Csak a végét! A társaság első tagja mond egy összetett szót. A másodiknak egy olyan összetett szót kell mondania, amelynek az első tagja azonos az előző szó utolsó tagjával, pl. vaskapu-kapufa-favágó-vágószerszám-szerszámolaj stb Lehet írásban, időre is játszani. Jól fejleszti a gondolkodást. Szólánc Sok változata van. A lényeg az, hogy mindenkinek egy szót kell mondania/írnia bizonyos szabály szerint. 1. Kiválasztunk egy hangot/betűt és olyan szavakat kell gyűjteni, ami ezzel kezdődik. Lehet szűkíteni a kört pl. csak főneveket, élőlényeket, híres embereket, földrajzi neveket stb. lehet mondani. (Ország-város játék) 2. A kiválasztott hanggal/betűvel végződjön a szó. 3. Amilyen betűvel végződik a szó, a következő szó azzal kezdődjön. 4. Minden szóban kétszer forduljon elő a betű. 5. Érdekes betűkapcsolatok gyűjtése. Pl a szó közepén legyen „rf”: karfiol, férfi, morfium stb. Szólánc másképpen A játékvezető mond egy szót és továbbadja a labdát a következő játékosnak, aki elismétli a szót és hozzátesz egy másikat. A következőnek már mind a két szót el kell ismételnie, és egyet hozzátenni. Addig játsszuk, amíg valakinél meg nem szakad a lánc. Ilyenkor megkérdezhetjük: ki figyelt, ki tudja? Nehezíthetjük úgy a játékot, hogy nem sorba dobjuk a labdát. Emlékezet és figyelemfejlesztő játék.

Volt egyszer egy ember, aki nem hitt Istenben és soha nem habozott, hogy mások tudtára adja, mit gondol a vallásról és a vallási ünnepekről, köztük természetesen a Karácsonyról. Felesége viszont hívő volt és gyerekeit is Istenbe és Jézusba vetett hite szerint nevelte, férje rendszeres bántó megjegyzései ellenére. Egy havas Karácsony estén a feleség és a gyerekek a falusi templom karácsonyi miséjére készülődtek. Hívták az apát, de ő persze hallani sem akart arról, hogy elkísérje őket. „Ez a történet egy nonszensz,” mondta az apa. „Miért alacsonyítaná le magát Isten, hogy emberként jöjjön a földre? Teljesen nevetséges!” A feleség és a gyerekek így nélküle indultak útnak a Szentmisére. Kicsit később felerősödött a szél és a hóesésből hóvihar lett. A férfi az ablakon kinézve csak vakító fehérséget látott. Leült a kandalló elé és elégedetten nézte a csendesen égő tüzet. Néhány perc elteltével egy nagy puffanást hallott odakintről. Valami nekiment az ablaknak. A hang megismétlődött. Kinézett, de még egy méterre is alig lehetett ellátni. Amikor a vihar alábbhagyott egy kicsit, kimerészkedett, hogy megnézze mi adhatta a furcsa hangot az ablak közelében. A ház melletti mezőn egy csapat vadludat látott. A jelek szerint a ludak délre igyekezhettek a téli hideg elől, de a hóvihar miatt nem tudták folytatni útjukat. Eltévedtek és végül a farmon kötöttek ki, étel és menedék nélkül. Ijedten csapkodtak szárnyaikkal, körbe-körbe repkedve a mező felett, vakon és céltalanul. Bizonyára némelyik madár nekirepült az ablaknak. Ezt hallhatta korábban. A férfi megsajnálta az állatokat és segíteni akart rajtuk. Az istálló tökéletes hely lenne nekik, gondolta. Meleg és biztonságos. Ott tölthetnék az éjszakát és biztonságban megvárhatnák a vihar végét. Miután ezt kigondolta, odament az istállóhoz és tágra nyitotta az ajtaját. Megállt és figyelt, azt remélve, hogy a madarak észreveszik az istállót és bemennek. A ludak azonban csak ide-oda repkedtek céltalanul és úgy tűnt, egyáltalán nem vették észre az istállót, illetve, hogy mit jelenthet az épület számukra. A férfi megpróbálta magára terelni a madarak figyelmét, de ettől csak megijedtek és messzebbre húzódtak. Bement a házba egy kis kenyérért. Morzsává szaggatta és egy csíkban elszórta a bejáratig. Még mindig nem értették meg, mit akar. Most már kezdett elfogyni a türelme. A madarak mögé lopódzott és megpróbálta az istálló felé terelni őket, de csak még jobban megijedtek és a szélrózsa minden irányába repültek, csak éppen az istálló felé nem. Akármit tett, egyszerűen nem tudta elérni, hogy az istállóba terelje őket, ahol melegben és biztonságban lehettek volna. „Miért nem követnek engem?” – morfondírozott magában türelmetlenül. „Nem látják, hogy ez az egyetlen hely, ahol átvészelhetik a vihart?” Addig törte a fejét, míg rájött, hogy a madarak soha nem követnének egy embert. „Ha én is lúd lennék, meg tudnám menteni az életüket,” mondta ki hangosan. Ekkor eszébe jutott valami. Bement az istállóba és kihozta egyik saját libáját és óvatosan a vadlúdcsapat mögé ment vele. Amikor elengedte, saját libája átrepült a madárcsapaton, egyenes be a meleg épületbe. A vadludak egyenként követték. A férfi megállt és hirtelen eszébe ötlöttek néhány perccel korábban kimondott saját szavai: „Ha én is lúd lennék, meg tudnám menteni az életüket!” Azután a feleségére és a köztük korábban lezajlott párbeszédre gondolt. „Miért akarna Isten olyanná válni, mint mi? Ez nevetséges!” Hirtelen minden világos lett. Pontosan ezt tette Isten. Mi emberek vagyunk a vadlibák. Vakon bolyongva, elveszetten bukdácsolunk a halál felé. Isten olyanná tette a Fiát, mint mi, hogy megmutassa az utat és megmentsen. Rájött, hogy ez a Karácsony értelme. Ahogy a szél és a hóvihar csendesedni kezdett, úgy csendesedett és nyugodott meg lelke is, miközben ezeket a csodálatos gondolatokat forgatta fejében. Végre rájött, hogy miről szól a Karácsony és miért jött el Krisztus. Hosszú évek kételyei és hitetlensége, mint a múló vihar, szertefoszlottak egy pillanat alatt. Térdre esett a friss hóban és elmondta élete első imáját: „Köszönöm Istenem, hogy emberként eljöttél, hogy kivezess a viharból!” Louis Cassels: Most már értem, most már tudom miért c. novellája alapján

Benedek Elek: Emlékkönyvbe Koldust, ha látsz, - és látsz bizonnyal - Ajtód s szíved ne légyen zárva: Fejed ne fordítsd el iszonnyal, Mert rongyos, piszkos a ruhája. Ki volt, mi volt? - ne tudakoljad, Fájdalmait ezzel is tetézve, S amit ad jobbkezed, úgy adjad, Hogy balkezed ne vegye észre. Gondold, hogy e szegénynek is volt A földi jóban része dúsan: Hogy volt idő, mikor az égbolt Ő rája sem borula búsan. Gondold: a sors, mely változékony, Király is lett már koldus, árva... Más búja iránt légy fogékony, Ajtód s szíved ne légyen zárva!

Uram Jézus Krisztus! Te tragikus módon találkoztál az igazság semmibevételével Pilátus előtt. Te megmondtad neki: Azért jöttél, hogy tanúságot tegyél az igazságról és mindaz, aki az igazságból való hallgat a szavadra. Erre a helytartó megvonta a vállát, s talán még az ajkát is biggyesztve kijelentette: Mi az igazság? Majd ennek a szellemében cselekedett. Látta ártatlanságodat és valamennyire próbálkozott is, hogy megmentsen, de ahhoz már nem volt elég bátorsága, becsülete, áldozatkészsége, hogy szembeszálljon a főpapokkal és az általuk felhergelt néppel, így számára a könnyebbik utat választotta, átlépett az igazságon és halálra ítélt Téged. Kérlek, bocsásd meg nekem Uram, hogy az én életemben is voltak olyan helyzetek, amikor nem volt bátorságom arra, hogy vállaljam az igazságot és annak következményeit! Gyógyítsd be a sebeket, melyeket igazságtalanságaimmal okoztam! Segíts, hogy a jövőben mindig az igazság útján járjak és ez elvezessen az örök életre! AMEN Mándy Zoltán atya imája

A legszebb könnycsepp Angyalt küldött a földre a Jó Isten, hogy vigye fel az égbe a legszebb könnycseppet. Az angyal bejárta az országot, világot. Végre rátalált egy özvegy édesanyára, aki egyetlen gyermekének koporsója felett hullatta könnyeit. Minden könnycseppje igazgyöngynek látszott, szikrázott rajtuk a napsugár. Az angyal azt gondolta, hogy könnyen teljesítette a feladatot. Túl korán örvendezett. Isten ugyan megdicsérte őt szorgalmáért, de azt mondta, hogy szebb könnycsepp is van a világon. Az angyal ismét útnak indult. Másodszor egy ártatlan kisfiú könnyét vitte az égi trónus elé, de ezzel sem teljesítette feladatát. Újból a földre röppent. Villámgyorsan gyűjtögette a legkülönbözőbb könnycseppeket: Hálakönnyből, keserű csalódásból kihullajtottat, bánatos édesapáét, szomorú édesanyáét, haldokló emberét... Isten azonban mindezekre azt válaszolta: szebb könnycsepp is van a világon! Szomorú volt az angyal, mert nem tudta teljesíteni Isten kívánságát. Bele is fáradt a sok keresésbe. Betért egy templomba pihenni. Úgy gondolta hiába minden igyekezete, a legszebb könnycseppre soha sem talál rá. A templom félhomályában egyszer csak egy embert vett észre, aki félrehúzódva keserűen zokogott. Saját bűneit siratta, nem talált vigaszt, mert átérezte szörnyű tettét: az Istent bántotta meg. Ezért folyt a könnye és meleg esőként áztatta a poros követ. Az angyal nyomban mellette termett: szemkápráztatóan ragyogott valamennyi könnycsepp, miközben tarsolyába gyűjtögette őket. Érezte, hogy végül mégis sikerül teljesítenie a rábízott feladatot. Valóban a könnycseppek oly szépek voltak, hogy az angyal nem tudta levenni róluk a tekintetét. Amikor a könnycseppekkel odaállt a Jó Isten elé, dicséretben részesült. Isten így szólt hozzá: - Látod nincs szebb ragyogás, nincs aranyosabb fénysugár, mint ami a bánat könnyéről verődik vissza. Mert a bánat fakasztotta könnycseppek igaz szeretetről tanúskodnak, és csillogásukkal a bűntől megmenekült szabad ember szépségéről győzik meg a világot. A bűntől felszabadult ember az örökkévalóság fényét sugározza. Ha vétkezel, szállj magadba és őszintén bánd meg bűneidet. Isten a megtérő bűnösnek mindig kész megbocsátani.

Lap a hátakra A család minden tagjának egy fehér lapot kell a hátára ragasztani. Mindenkinek kell egy-egy különböző színű filctoll. Az a feladat, hogy a másik hátán lévő lapra egy szívecskét, vagy karikát kell rajzolni észrevétlenül. Ha a másik, akinek a hátára rajzolni akarunk, észreveszi, akkor tovább kell menni onnan. Egyszerre csak egy jelet lehet rajzolni. Ehhez a játékhoz meg kell határozni, hogy mennyi ideig tarthat. Érdemes legalább 2 órát szánni rá, a mindennapi teendők közepette kell a másik hátára a jelet odatenni. Akár egész nap is lehet játszani. Az nyer, akinek a szívecskéje a legtöbb és/vagy a legtöbbször ott van a papírlapon a játék végén. Ezt a játékot úgy is lehet játszani, hogy mindenki a másik hátán lévő lapra valami kedveset ír. Mikor mindenkinek a hátára, mindenki felír egy-egy mondatot, akkor le kell venni a lapokat és kitalálni, hogy melyiket ki írta.

Kun Magdolna: Advent első gyertyalángja Advent első gyertyalángja legyen ma a béke, apró gyermekszívek szépreményű éke.Ráncos, fázós kézfejeknek forró meleg kályha, szomorú arcocskáknak pihe-puha párna. Advent első gyertyalángja legyen ma a mosoly, ott is ahol szívfájdító nyomorúság honol, hisz az Adventi gyertyákban fellobbanó láng, koldusra és királyra is mennyei fényt ád. (forrás: hopehely.bloglap.hu)

Az ember sajnos nem tud elvonatkoztatni az időtől. A múló időben értelmez mindent. A Biblia nyelvezete és szimbolikája nagyon mély, spirituális síkon ad választ az embert foglalkoztató kérdésekre. Ádámnak és Évának a bűnét ma is elkövetjük. Valószínűleg a ma embere inkább butaságnak, vagy őrültségnek mondaná, amit az első emberpár tett. Nem szeretjük az értelmetlenséget, a bűnt, és nem szeretjük néven nevezni sem, mert a "butaságunkra és/vagy az őrültségünkre" mutat rá. Csak ritkán vesszük fontolóra, hogy a minket teremtő Isten ma is, most is a javunkat akarja. Ott legbelül, a szívünk mélyén mindig érezzük, hogy mi helyes, mégis gyakorta megtesszük azt, ami nem helyes. Butaságokat, sőt őrültségeket teszünk. Ahogy Éva a kígyót, Ádám, Évát okolta, úgy mi is valaki, vagy valami mást találunk hibásnak mindenben, ami nyugtalanít minket. Önigazolásainkkal mi vesszük fel, és mi tartjuk a távolságot Istentől, aki mint szerető Apa ma sem, most sem akarja, hogy akár egyetlen gyermeke is meghaljon, "butasága, őrültsége", azaz a bűne miatt.

A Bibliában megírt teremtéstörténetet szinte mindenki hallotta már, mégis talán érdemes egy kicsit közelebbről megvizsgálni, mi is az üzenete ennek a többezer éve leírt történetnek. "Megalkotta tehát az Úr Isten az embert a föld agyagából, az orrába lehelte az élet leheletét, és az ember élőlénnyé lett." Mit jelent ez, hogy "az élet leheletét?" Próbálja ki a következő gyakorlatot: Vegyen egy mély levegőt, majd fújja ki! Megint vegyen egyet, fújja ki, és most ne vegyen levegőt....Ne vegyen levegőt!..... Ne vegyen levegőt!.... Ha nem veszünk levegőt meghalunk. Gondolt már valaha úgy, erre az egészen természetes dologra, hogy az Isten minden pillanatban adja nekünk az életet?

Két magzat beszélget – Mondd, te hiszel a születés utáni életben? – Persze. A születés után jön az élet. Talán azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik. – Hagyjuk már! A születés után nincs semmi! Onnan még senki nem tért vissza! És különben is, hogy nézne az ki? – Azt pontosan nem tudom, de úgy érzem, hogy ott mindenhol fények vannak... Talán a lábunkon fogunk járni, és a szánkkal eszünk. – Ez már végképp ostobaság! Járni nem lehet! Még, hogy szájjal enni! Nevetséges! Hát nem látod a köldökzsinórt? És ha már itt tartunk, gondolkodj el egy picit: azért sem lehetséges a születés utáni élet, mert a köldökzsinór túl rövid. – Igen, de szerintem valami biztosan lesz, épp csak máshogy, mint amit itt életnek nevezünk. – Ostoba vagy! A születéssel az élet véget ér, és kész. – Figyelj! Nem tudom pontosan mi lesz, de majd a Mama segít nekünk... – A Mama? Te hiszel a Mamában?! – Igen. – Ne nevettesd ki magad! Láttad már valahol? Egyáltalán látta már valaki? – Nem, mert itt van körülöttünk. Benne élünk. És bizony, neki köszönhetjük, hogy vagyunk. – Na, most már hagyjál békén ezzel az ostobasággal, jó? Majd akkor hiszem a Mamát, ha látom. – Látni nem tudod, de ha elcsendesedsz, akkor hallhatod az énekét, érezheted a szeretetét. Ha elcsendesedsz, érezni fogod a simogatását, érezni fogod óvó kezét...

A gyerekek nagyon szeretik a meséket. Különösen érdeklődőek, ha ők maguk találhatnak ki új meséket. A meseszövés csoportos mesekitalálás. A játékvezető mond egy bevezető mondatot. A mellette ülő gyerek folytatja a megkezdett gondolatot. Sorban mindenki tovább fűzi a mesét, végül egy önálló történet alakul ki. A meseszövésnél arra kell vigyázni, hogy ne ismert mesét mondjanak el a gyerekek, hanem önálló elképzeléseiket, gondolataikat fogalmazzák meg. Kezdetben, vagy kisebb gyerekeknél képekkel, bábokkal segíthetjük a mesekitalálást. A játék másik fajtája, ha megadott szereplőkre vagy témára kell történetet kitalálni. A meseszövés gondolkodás- és képzeletfejlesztő játék, minden korosztályt jól szórakoztat. Erről jut eszembe A játékosok körbe ülnek. Az első mond egy szót. A mellette ülőnek olyan szót kell mondania, ami kapcsolatos az előző szóval, tehát arról jutott az eszébe. Ha a kapcsolat nem nyilvánvaló, bárki rákérdezhet az összefüggésre. Ha a játékos nem tudja a kapcsolatot megmagyarázni kiesik vagy zálogot ad. pl. labda, rét, fa, cseresznye, víz (a cseresznyét meg kell mosni), hajó, kémény, füst, stb. Kicsik, nagyok szívesen játsszák. A játék jól fejleszti az absztrakciós és asszociációs képességeket.

Ak.

Uram!Uram, most csendben vagyok előtted. Nem sietek. Hallgatom a csendet, amely körülöttem és bennem van. Ebben a csendben nem vagyok egyedül. Hiszem, hogy nem az idő hordoz, hanem te. Segíts, hogy ne a körülmények határozzanak meg, hanem mindenek felett te, Uram, Jézus. Veled beszélgetek, aki az örök Van. Te velem vagy és szeretsz, reményt adsz és közelséget. Az ártó tüzekkel szemben te vagy a tűz, amely meleget ad. A sodró folyamokkal szemben te vagy a forrás, amely felüdíti lelkem. Megvallom neked, hogy most is látom, az élet negatív oldalait, de köszönöm neked, hogy te közelebb lévő vagy, te közelebb vagy hozzám minden másnál.Ámen

Emlékezz, hogy szeretlek! Miután a földrengés véget ért, az egyik mentőosztag egy fiatalasszony házához ért, ahol a repedéseken keresztül látni lehetett annak holttestét. Az asszony teste egy furcsa térdelő pozícióban volt, mintha imádkozott volna. Törzse előredőlt és két kezével valamilyen tárgyra támaszkodott. A ház az asszony hátára és fejére omlott. Nagy nehézségek árán a mentőosztag vezetője átnyúlt kezével a keskeny nyíláson, és próbálta elérni az asszony testét. Azt remélte, hogy talán még mindig életben találja. Viszont a hideg, merev test ennek az ellenkezőjéről árulkodott. Az osztag majdnem tovább is állt, a következő romokba dőlt ház irányába tartva. De valamilyen oknál fogva az osztagvezetőnek az az ellenállhatatlan érzése támadt, hogy vissza kell menniük a holt asszony házához. Ismételten letérdelt és kezeivel benyúlt a keskeny résen, hogy megtapogassa az asszony teste alatt levő kevés helyet. Hirtelen izgatottan felkiáltott: - Egy gyermek! Egy gyermeket találtam! Közös erőfeszítéssel az osztag tagjai óvatosan egyenként elmozdították a romokat a halott asszony körül. Egy virágos takaróba göngyölt, 3 hónapos kisfiú feküdt az édesanyja holtteste alatt. Nyilvánvalóan az asszony a lehető legnagyobb áldozatot hozta meg, hogy fiát megmentse. Háza összeomlásakor saját testével védte meg fiát. Amikor az osztagvezető karjaiba vette, a kisfiú még mindig békésen aludt. A mentőorvos is gyorsan ott termett, hogy megvizsgálja a kisfiút. Mikor a takarót szétnyitotta, egy mobiltelefont talált benne egy SMS üzenettel a képernyőjén: "Ha ezt túléled, emlékezz arra, hogy szeretlek.” A jelenlévők a telefont kézről kézre adták és egymás után fakadtak könnyekre. “Ha ezt túléled, emlékezz, hogy szeretlek.” Ez egy anya gyermeke iránti szeretete! Egy igaz történet, a Japánt megrázó földrengés során történt...

Fekete István: Decemberi hajnal Ilyenkor megcsendesednek a hajnalok. Nem kóborol a szél, nem vándorol az ördögszekér, és nem repkednek száraz falevelek határról határra. A csillagok reszketve nézik a Földet, ez az alsó világ pedig némán figyel, és észre sem veszi, hogy a dombok puha hátát adventi hangulattal hinti be a dér. És szokatlanul korán nyílnak ki a házak álmos ablakszemei, hunyorogva nézik a sötétséget, az elhervadt őszirózsák fonnyadt bokrát s a foghíjas kerítést, amely csak addig kerítés, ameddig a világosság ér. Néhol kinyílik egy-egy istállóajtó, tej- és szénaszagú felhőt küld az eresz alá, ahol verebek laknak tollpárnás fészekben, ugyanakkor alul besurran a dermedt éjszakai levegő, amitől a kisborjú egészségeset prüsszent. - Ne hozzak zsebkendőt? - kérdi kajánul Bobori Mátyás, ámbár szeretettel néz a borjúra, mert a borjú szép, üsző és erős, szóval: ilyen nincs is a faluban. Ezek után előhúzza óráját, melynek számlapján egy vonat is halad bodor füstöt köhögvén a levegőbe, megnézi a mutatókat, és meg is hallgatja, mondván: - Hűh! - és sarokba lökve a villát, siet befelé. Az asszony már ott ül a konyhában. Ül és nem szól semmit, bár inkább szólna... - Egy perc - siet Mátyás, ez okból leveri a poharat az asztalról, de a pohár nem törik össze. Vera nézi a poharat, amint egyet ugorva a padlón egészségesen gurul tovább, és dühös a pohárra, mert nem törött össze. Nehézkesen felkel, és felveszi a poharat. - Ne hajuldozz! - Még rá is lépsz, amilyen vagy... Már úgyis elkésünk. - Mehetünk. Odakünt sötét a világ, de nem hideg. Mátyás karon fogja feleségét, mert nyálkás az út, s rövidesen trónörökös érkezik a Bobori trónra. - Csak dűlj rám nyugodtan, síkos az út. Mennek. Itt-ott lámpa jár előttük, s az asszonynak jólesik a biztonságos férfikar. - De hogy nem tört össze az a pohár, pedig még ugrott is! Hát igazán nem akarod Miklóst? Mátyás karja megkeményül. - Nem! Később a kar enged. - Téged bántott meg, nem engem, hát azért. - Bátyád mégis. - Akkor is! Na, itt vigyázz, öreg lépcsők ezek nagyon. Vera nehézkesen totyog fel a lépcsőkön, aztán elengedi az ura karját, és lassan a helyére megy. Mátyás állva marad hátul, az oszlop homályában. A gyertyák már égnek, és a tömjénillat lassan felmelegedik. Az öreg zászlók puhán állnak, a lépések koppanása ott maradt a kopott köveken, valami suttogás hullámzik a padok között, mintha érő búzamezők suttognának a hajnali szürkület széljárásában. Mátyás nekidűl egy oszlopnak, és a gyerekre gondol, aki lesz. Apjára gondol, aki volt s a keresztelőre. Fene ezt a Miklóst. — Uram, bocsáss meg! — Lám, miért kiabált rá Verára? Pedig milyen jól hangzik: Miklós. Bobori Miklós. De pendül a csengő, s az orgona bugása elkapta a gondolatokat, mint a folyó a falevelet. A zászlók is mintha megbillentek volna, a gyertyák dárdája felágaskodott, mintha ki akarták volna szúrni a magasságok baldachinját, hogy jobban utat találjon az ének: - „Harmatozzatok, égi Magasok...!" Az öreg pap ide-oda járt az oltár előtt, s Mátyás arra gondolt, amikor még ő ministrált. Nem is olyan régen. Hát, múlik az idő...Az orgona most csak úgy magának beszélgetett, mintha az imádságokat szedte volna össze a templomban, és Mátyás megrezzent, mert valaki megbökte. - Szerbusz... És mivel Mátyás mérgesen nézett hátra, hozzátette: - ...te hörcsög! De újra csendültek a csengők, a két testvér letérdelt, s amikor felkeltek, Mátyás hosszan porolta térdét. - Hát mi lesz a gyerek neve? - suttogta bátyja kajánul és mosolyogva. - Mint a többi lókötőé: Miklós, de tisztességes keresztény katolikus ember nem templomban beszéli ezt meg... Majd gyere velünk! A templom aztán lassan kiürült; utoljára lépegetett Vera óvatosan és komolyan, de arca szinte kifényesedett, mikor a két testvért egymás mellett meglátta. Megfordult, nehézkesen térdet hajtott, és belekarolt Miklósba, ahogy kimentek a templomból. - Te merre mégy, Matyi? És nevettek, és az asszony szeme tele lett könnyel, ami talán abból a harmatból volt, amit az égi magasok küldtek a sóvárgó, ősi imádságra.

Kártyavár A kártyákkal természetesen lehet az eredeti szabályok szerint is játszani, de nagyon izgalmas dolog várat építeni belőlük. Nagy kézügyesség, sok-sok türelem szükséges, hogy egy vagy akár többszintesre is meg tudjuk építeni azt. Papucsvár Ahány papucsot csak találni a lakásban, azt elő kell készíteni. Jöhetnek a mamuszok is! Körben ülünk a szőnyegen és az első lerak egy papucsot. A körben a következő rátesz egyet, és így tovább. Akinél eldől a papucs oszlop, az vesztett! A kacagás után lehet újra kezdeni!

Jézus Krisztus! Te boldognak mondtad azokat akik éhezik és szomjazzák az igazságot. Segíts engem, hogy egyre jobban megismerjelek Téged az igazság tanítóját! Te vagy az út, az igazság és az élet. Add, hogy mindig a te utadon járjak és így a hit és a szeretet irányítsa cselekedeteimet, Veled, Általad és benned megismerve az igazságot eljussak az örök életre! AMEN

Babits Mihály: A második ének Megmondom a titkát, édesem a dalnak: Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat. Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.

Eleged van az év végi hajtásból? Lehet, hogy kedvetlenül erőlteted magadra a karácsonyi készülődést. Talán azt is gondolhatod, hogy azon felül, hogy valahogy túléled ezt az időszakot karácsonyig, most már ne várjon tőled senki semmit. Se Isten, se ember. Eddig túlpörgetted a „gépezetet” most megérdemelsz egy kis punnyadást. Amit aztán meg pihenésként próbálsz tenni, attól még fáradtabbnak érzed magad. Tedd fel magadnak a kérdést: miért érzem enerváltan magam úgy általában? Hogyan tudnék lenyugodni? Jézus reggeltől estig „tolta” mégsem égett ki. Nem kímélte magát, „iszonyat” pörgésben volt, de belül végig nyugodt maradt. Miért? Mert szabadon adta oda magát a jelen pillanatnak, s abban Isten akaratának. Kiüresítette magát, de nem égett ki, mert közben egészen egy maradt az Atyával. Hol vannak a töltőforrásaid? Eljátszottál már a gondolattal, hogyan tudnál Isten akarata szerint tanulni, munkálkodni és pihenni? „Még a fiatalok is elfáradhatnak, ellankadhatnak, az ifjak is összeeshetnek erőtlenül. De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el.” (Iz 40,30-31)

Mi a vélemény és mi az igazság? Hogyan lehet ezeket összevetni vagy vizsgálni egyáltalán. Különböznek vagy azonosak? Az Egyház számára nagyon fontos mindenki véleménye az igazság jegyében, hiszen nincs párbeszéd, véleménycsere nélkül. Az igazság kutatása pedig egyidejű az írásos kultúrával. Már Hamurappi a mezopotámiai király is törvény-oszlopokat készíttetett, hogy igazságot tegyen a népe körében. Mátyás királyt pedig egyenesen igazságosnak nevezik, hasonló törekvései miatt. Az ókori görög gondolkodók az igazságot úgy definiálták, hogy igaz az, ami céljának megfelel. A vélemény sokszor érinti, de adott esetekben el is térhet az igazság útjáról. A Marcus Aureliusnak tulajdonított mondás szerint: „Amit hallasz nem az igazság, csak egy vélemény, amit látsz az nem a valóság, csak egy nézőpont”. Ez elég pesszimista, de joggal adódik a kérdés, ki tud ebben a sokféleségben kiigazodni?

Varázsdoboz Nagyon izgalmas figyelemfejlesztő játék: "Ez itt egy varázsdoboz. Sokminden vagy sokmindenki belefér. Pl Zsuzsi belefér. Ági is, anyu is. Apu már nem. Karcsi vajon belefér? Mindenki sorban, további neveket, személyeket jelöl meg a családból, az ismerősök közül. A játékvezető válaszként megmondja, hogy ki, vagy mi fér bele és ki, vagy mi, nem fér bele a varázsdobozba. A játék célja, hogy kitaláljuk a szabályt. A fenti példában a szabály, hogy a lányok beleférnek, a fiúk nem, tehát a "Karcsi vajon belefér?" kérdésre a játékvezető azt fogja mondani, hogy "Karcsi nem fér bele." Ezt a játékot nagyon változatosan és sokféleképpen lehet játszani. Minden gyűjtőfogalom szabály a varázsdobozban való elhelyezés szempontjából. Pl. az állatok közül csak a háziállatok férnek bele, virágok közül csak a piros színűek, bármi belefér, csak a zöld színűek nem stb A szabály lehet anyanyelvi jellegű is Pl. minden belefér, amiben nincs e betű, .... vagy csak a „k” hanggal kezdődő tárgyak férnek bele stb. Ezt a játékot 10- 12 éves kor alatt nem ajánljuk.

"Hozzon a mai nap belső békét a számodra. Bízz az Istenben annyira, hogy tudd, pontosan ott vagy, ahol lenned kell. Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket, amelyek a hitből erednek. Használd az adottságokat, amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet, amely megadatott számodra. Légy elégedett abban a tudatban, hogy az Isten gyermeke vagy. Legyen ez a tudat "teljesen a tiéd" és adja meg lelkednek a dal, a tánc, a hála és a szeretet szabadságát. Ez mindannyiunké!" /Kis Szent Teréz imája/

Charles de Foucauld: A ráhagyatkozás imája Atyám, rád hagyatkozom, tedd velem azt, ami neked tetszik. Bármit teszel is velem, megköszönöm. Kész vagyok mindenre, csak akaratod teljesedjék bennem és minden teremtményedben. Semmi mást nem óhajtok, Istenem! Kezedbe ajánlom lelkemet, neked adom, Istenem, szívem egész szeretetével, mert szeretlek téged, és a szeretet sürget, hogy egészen neked adjam magam, hogy fenntartás nélkül kezedbe helyezzem életemet, határtalan bizalommal, mert te vagy az én Atyám!

Babits Mihály: Zsoltár gyermekhangra Az Úristen őriz engem mert az ő zászlóját zengem. Ő az Áldás, Ő a Béke nem a harcok istensége. Ő nem az a véres Isten: az a véres Isten nincsen. Kard ha csörren, vér ha csobban, csak az ember vétkes abban. Az Úristen örök áldás, csira, élet és virágzás. Nagy, süket és szent nyugalma háborúnkat meg se hallja. Csöndes ő míg mi viharzunk békéjét nem bántja harcunk. Az Úristen őriz engem, mert az Ő országát zengem. Az Ő országát, a Békét, harcainkra süketségét.

Amikor imádkozunk a Teremtőnkkel beszélgetünk. Nem Istennek van szüksége arra, hogy imádkozzunk hozzá, hanem nekünk. Ha valakivel beszélgetünk, akkor rá figyelünk. Az ember lelke az életető Lélek. "Megalkotta tehát az Úr Isten az embert a föld agyagából, az orrába lehelte az élet leheletét, és az ember élőlénnyé lett." Isten, mint szerető mennyei édesapa, a saját képmására teremtett minket, és saját Lelke által ad életet. Nem csak testünket élteti a levegő, hanem lelkünket is. Az imádságban ezt az élő kapcsolatot szemléljük, erről folyatunk párbeszédet.

Azt tegyétek az emberekkel, amit szeretnétek, ha veletek tennének!

Gombkirakó Minden családnak vannak összegyűjtött gombjai. Mindenki kap egy üres lapot, amire ki kell rakni egy előre megbeszélt alakot: Pl.: hóembert, virágot, házikót, csigát, stb. Érdemes lefényképezni és újat kezdeni. Le is lehet ragasztani a gombokat, de akkor vége a játéknak. Lehet használni terméseket, száraz babot, stb.

Uram! Ma adni szeretnék neked! Lábad elé teszem a Téged nélkülöző, üres szívemet. Neked adom a ma elkövetett bűneimet! Fogadd el a rossz döntéseimet, a tévedéseimet, az önfejűségemet! Fogadd el azokat az apró mosolyokat, amiket én csaltam embertársaim arcára! Vedd tőlem ajándékul az imáimat, amiket olykor kényszeredetten, elhadartan, unottan mondtam! Kezedbe teszem minden napomat, minden pillanatomat! Fogadj el engem ajándékul! Tudom, a Te szemedben értékes vagyok, mert értem születtél meg a földre, értem mutattad meg az embereknek csodáidat és értem, az én bűneimért kellett meghalnod a kereszten! Értem jelensz meg újra és újra az oltáron kicsiny kenyér színében! Hála, köszönet, áldás és dicséret érte mindörökké! Ámen

Füle Lajos ÖRÖK KARÁCSONY Örök Karácsony vágya hordoz, ádventi lélekkel megyek, szívemben elsüllyedt harangok: felejtett igék zengenek Valakiről, Ki újra eljön, ahogy régesrég megjelent. Dicsőség fenn a magasságos mennyben Istennek, Aki Szent. Belülről zeng az angyalének, a Csillag is itt benn ragyog. Előderengenek régi fények és elveszített angyalok. "Megtartó született ma néktek!" A földön békesség legyen! A test fölött lebeg a Lélek, a bűn fölött a Kegyelem...

Az Isten, aki szeretetből alkotta meg a világmindenséget, az embernek adta ajándékba, hogy őrizze azt. Minden bőség hiánytalanul, az ember rendelkezésére állt. "A kígyó, amely ravaszabb volt mint a föld minden állata, amelyet az Úr, az Isten alkotott..." becsapta az embert. Érdekes lehet talán végiggondolni és fontolóra venni ezt az egészen egyszerűnek tűnő eseményt. A teremtő, aki szeretetből teremt, felhívja a figyelmet egy kockázatra -"... a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, meg kell halnod!" - és az ember mégis, egy másik teremtményre, a kígyóra hallgat inkább. Lehet, hogy a boldogtalanságunknak és a kielégíthetetlen szeretetéhségünknek ennyi oka van csupán? Lehet, hogy ma is a Teremtő féltő figyelmeztetései helyett a teremtmények "ravaszsága" vesz rá minket, hogy olyan dolgokkal foglalkozzunk, amelyek végsősoron felőrölnek, megölnek minket?

Félelem és Szeretet -Szia! De jó hogy találkoztunk. Mi van veled? -Ne is mondd, pár hónapja elköltöztem Megszokásból. Képzeld nagyon sokan otthagyták. -Hová költöztél?? -Az új lakhelyünk Félelem. Rengeteg ember lakik itt és folyamatosan jönnek újak és újak. Annyian vagyunk, hogy már minden földrészen van rengeteg ilyen nevű hely. -Értem. Képzeld én is nem rég költöztem. Otthagytam Ismeretlent. -Haha!! Ugye, hogy megmondtam, hogy nem lesz jó ott neked.. Még szerencse, hogy nem hallgattam rád és nem követtelek. Na és hol laksz most?? -Szeretetben.. -Szeretetben??? Az hol van?? -Mindenhol.. Ahol épp vagyok, ott megtalálom.. Tudod Szeretet bennem van, ott belül a lelkemben. -Jaj hagyjál már, beszélsz itt hülyeségeket. Foglalkozz inkább fontosabb dolgokkal. Épp tegnap mondták a tévében, hogy nagyon sokan meg fognak halni, te meg ilyenekkel traktálsz engem. Mindenki aki Félelemben lakik, erről beszél. Nem is hallottál róla?? -Tudod, mi akik Szeretetben élünk, nem hallgatjuk ezeket a híreket. Hiszen egyszer úgyis mind meghalunk, de addig amíg lélegzünk, addig nyugalomban élünk Szeretetben. Majd ha menni kell, megyünk.. de minket a halál után is vár a Szeretet.. Az égi.. Nincs kedved odaköltözni inkább?? Szólhatsz a többieknek is, várunk mindenkit! -Mekkora ez a Szeretet?? Lehet el sem férünk, hiszen ahogy mondtam, mi rengetegen élünk Félelemben.. -Ne aggódj! Lehet fel sem tudod fogni, de Szeretet végtelen... Várlak, gyere, lesz helyed nálunk mindig!! ( Dóró Sándor)

HIMNUSZ Magasból érkező Ige, Atyádtól fényként jössz ide; a világ megmentőjeként tűnő időben lépsz közénk. Jöjj és szívünk világosítsd, égő szerelmed lángra szítsd, ha szól a hírnök szózata, tisztuljon már a bűn sara. Ha majd ítélsz a föld felett, s a szívek titkát kémleled: a rossz bűnhődik bűnökért, ki jó volt országodba tér, hozzánk ne férjen semmi vész, bár méltán érne büntetés, örök hazánk mégis legyen a szentek között szüntelen. Krisztus, kegyelmes nagy Király, neked s Atyádnak tisztelet, s a Szentléleknek is veled időtlen századok során. Ámen.

Életünk Krisztusban van elrejtve. Karácsonykor vizsgáljuk most meg, hogy mit is jelent a "Krisztusban elrejtve" kifejezés. (vö.Róm12,5)Napjainkban kevesen vitatják, hogy egyfajta spirituális éhség jelentkezik a világban. A 19.század végéig Európa kikezdhetetlen keresztény alapokra építkező kultúrában élt. A múlt század 60-as éveitől, a hippi-mozgalomtól kezdve megjelenik a művészetekben is és a közbeszédben is a New age ( új korszak). Az asztrológia tudománya szerint a "Vízöntő" jegyének sajátosságaként; a függetlenedés, a szabadság, az agyonszabályozott, megcsontosodott és kiüresedő erkölcsi és vallási elvárások mentén gyakorolt élet kritikája fogalmazódik meg. Helyette egyfajta szabad, békességes, mindenkit szerető, minden vallás tanaiból merítő univerzalista, szinkretizmust állít a boldogságkeresés központjába. Ahhoz, hogy lássuk, ennek a hátterét, érdemes a csillagászati ismeretekkel összevetni a jelenséget, leszögezve, hogy kizárólag bizonyított, mérésekre támaszkodunk. A Föld kissé megnyomott, gömb alakja egy változó dőlésszögű tengely mentén forog. (Hasonlít egy búgócsiga forgásához, ahol a nyél szépen lassan körbejár, amíg forog a csiga.) A csillagászatban a Föld tengelyének ezt a mozgását precessziónak nevezik és megközelítőleg 26.000 év szükséges egy teljes kör leírásához. Az égen vannak olyan csillagok, amelyek rendkívül lassan mozognak, azaz a Földről állócsillagnak tűnnek. Mintegy 5000 évvel ezelőtt Mezopotámia csillagászai a föld tengelye által leírt kört 12 egyenlő részre osztották. A Bibliai értelmezés szempontjából a 12-es szám a teljesség száma - Izrael 12 törzse, 12 apostol, 12 csillag … stb.) E szerint mutat a Föld tengelye valamelyik csillagképre a 12 közül. Ha az említett 26.000 év körüli tengelykört tehát szintén 12-vel elosztjuk, akkor 2100 év körülire tehető, amikor ugyanaz az "állócsillag" együttállás egy másik csillagképben figyelhető meg. Jézus születésekor két "állócsillag"; a Szaturnusz - a zsidók csillaga (angolul pl. a szombat saturday beszédesen utal rá a mai napig), míg a Jupiter a "Király" az "Uralkodó" állt együtt a Halak csillagképben. 2020 december 21-én ugyanez a két állócsillag állt együtt a "Vízöntő" csillagképben. Jézus tanításának központi gondolata a könyörületesség, az irgalom, az önmagát is feláldozni kész szeretet. Azt mondja magáról, hogy Ő az Út, az Igazság és az Élet (vö:Jn14,6) Ugyanebben a fejezetben a megígéri, hogy pártfogót küldd a Mennyei Atya: "A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!" Ez a "Békesség" a betlehemi jászol titka. Isten, emberré lesz, hogy az ember megistenülhessen, azaz újra felismerje istenképű valóját és visszataláljon az első Szeretethez az Istenben, Isten által és Istennel való élethez. Mi katolikus keresztények azt valljuk, hogy Jézus érdemén - aki a kereszthalálig való engedelmességével és azzal, hogy Isten létére emberré vált megmutatta az egyetlen utat. Ez az az út, amely az "én" bűnös emberségemhez való mindenáron történő ragaszkodásból visszavezet az istengyermeki tudathoz. A megváltás az, amikor megszabadul az ember az önmegváltás kényszere alól, hogy magát minden áron sérthetetlennek, törhetetlennek, igaznak…, azaz istennek képzelje. Az újjászületés az, hogy az ember belátja, hogy teremtmény, hogy korlátos és sérülékeny. Amikor az ember rájön, hogy a Kegyelem tartja meg és elkezdi szenvedélyes szerelemmel viszontszeretni az Istent. A hívő ember, ezt a keresztény –azaz krisztusi- életet itt a földön, kényszerektől és elvárásoktól függetlenül, mintegy magától értetődő szeretetcselekedetekkel éli meg embertársai felé, akikben képes meglátni az Istent. Az újjászületett ember nem azért jó, hogy ezzel kiérdemeljen valamit, hanem mert szereti Istent, Istenben él, természetes tehát, hogy teszi a jót, hiszen erre indítja a benne lakó isteni Lélek. A Szentlélek templomaként válik befogadójává és részesévé az Isteni szentháromságos közösségnek. Alighanem ez az egyházi megújulás lehetősége, amire a Zsinat is egyértelműen rámutat a Lumen Gentinum c. zsinati dokumentumban. 7. fejezetében.

A remete ajándéka Volt egyszer egy öreg kolostor, amelyre nehéz idők jártak. Évszázadokkal korábban ez egy virágzó kolostor volt, ahol sok odaszánt szerzetes élt és dolgozott, és nagy hatással volt a birodalomra. Most azonban mindössze öt szerzetes élt itt, akik már mindnyájan hetven év felettiek voltak. Ez nyilvánvalóan egy halálraítélt rend volt. Pár mérföldnyire a kolostortól lakott egy öreg remete, akiről sokan azt tartották, hogy próféta. Egy napon, amikor a szerzetesek rendjük küszöbön álló kihalása miatt gyötrődtek, elhatározták, hogy meglátogatják a remetét, hátha valami jó tanáccsal tud szolgálni. Hátha képes a jövőbe látni, és meg tudja mutatni nekik, mit tehetnek a kolostor megmentéséért. A remete szívesen fogadta a szerzeteseket a kunyhójában, de amikor előadták látogatásuk célját, a házigazda csupán szánakozó együttérzést tanúsított irántuk. - Igen, értem, hogy mi a helyzet - mondta. - Az emberekből kihalt már a lélek. Alig van ma már, aki a régi dolgokkal törődne. - Tudsz-e valamit tanácsolni nekünk, - kérdezte az apát a remetét – ami segítene megmenteni a kolostort? - Sajnos, nem - válaszolta a remete. - Azt nem tudom, hogyan menthető meg a kolostorotok. Csak azt tudom mondani nektek, hogy egyikőtök Isten apostola. A szerzetesek csalódottak voltak, s ugyanakkor össze is zavarodtak a remete rejtélyes kijelentése miatt. Visszatérve a kolostorba azon gondolkodtak magukban, mit érthetett a remete azon, hogy *„egyikőtök Isten apostola". *A látogatást követően még hónapokig foglalkoztatta a szerzeteseket, milyen jelentősége lehet annak, amit a remete mondott. Egyikünk Isten apostola - töprengtek. - Tényleg arra gondolt, hogy közülünk, a kolostorban élő szerzetesek közül valaki? Ez lehetetlen. Hiszen mi mindnyájan túl öregek vagyunk már, és túl jelentéktelenek is. De mi van akkor, ha mégis igaz? És ha igen, melyikünk az? Vajon az apátra gondolt? Igen, amennyiben közülünk való, úgy biztosan az apát lesz az. Ő volt a mi vezetőnk több mint egy nemzedéken keresztül. Bár az is lehet, hogy Tamás testvérre gondolt. Tamás testvér valóban szent életű, bölcs ember, és jó meglátásai vannak. György testvérre csak nem gondolhatott, hiszen ő időnként mogorva, és nehéz jobb belátásra bírni. Bár, igaz, ami igaz, szinte mindig igaza van. Talán éppen rá gondolt a remete. Az viszont elég egyértelmű, hogy nem Fülöp testvérre. Fülöp olyan passzív, olyan bátortalan - egy igazi senki. Ugyanakkor mindig rendelkezésünkre áll, ha szükségünk van rá. Hűséges és megbízható. Igen, lehet, hogy Fülöpre gondolt a remete. Az már csak természetes, hogy nem rám gondolt. Lehetetlen, hogy rám gondolt volna. Én egy átlagember vagyok. De ha mégis úgy van? Lehetséges, hogy én Isten apostola volnék? Jaj, Istenem, én nem. Én nem érhetek ilyen sokat a szemedben. Vagy mégis? Ahogy így elmélkedtek magukban az öreg szerzetesek, kezdtek megkülönböztetett tiszteletet tanúsítani egymás iránt annak a halvány reménynek a jegyében, hogy egyikük tényleg Isten apostola. És annak a nagyon-nagyon halvány reménynek a jegyében, hogy bármelyik szerzetes maga is lehet az az apostol, akiről a remete beszélt, mindegyikük elkezdett megkülönböztetett figyelmet fordítani önmagára is. Mivel a kolostort egy gyönyörű erdő vette körül, sokan mentek oda, hogy csöppnyi pázsitján piknikezzenek, vagy ösvényein sétáljanak, és olykor-olykor betérjenek a kis kápolnába elmélkedni. Ahogy ezt tették, anélkül, hogy tudatosult volna bennük, érezték a megkülönböztetett tiszteletnek azt az auráját, ami kezdte körülvenni a szerzeteseket, és valósággal sugárzott belőlük, áthatva a hely légkörét. Volt valami különleges, megmagyarázhatatlan vonzereje a helynek. Nem nagyon tudták, hogy miért, de elkezdtek jövögetni az emberek a kolostorhoz piknikezni, játszani és imádkozni. Kezdték magukkal hozni a barátaikat is, hogy megmutassák nekik ezt a különleges helyet. Barátaik szintén magukkal hozták barátaikat. Ahogy egyre több és több látogató jött, néhány fiatalabb férfi kezdett szóba elegyedni a szerzetesekkel. Egy idő után valaki megkérdezte, hogy csatlakozhatna-e hozzájuk. Aztán egy másik is. Majd megint egy újabb valaki. Néhány év elteltével ismét virágkorát élte a rend, és a remete ajándékának köszönhetően a kolostor ismét a világosság és a lelkiség pezsgő központja lett az egész birodalomban.