Jézus gyógyít
Jézus meggyógyítja a bénát
És íme, férfiak ágyon hoztak egy béna embert, és igyekeztek bevinni és letenni eléje. Mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék be, felmentek a háztetőre, és a cseréptetőn át eresztették le ágyastól Jézus elé a középre. Ő (Jézus) pedig látva hitüket, így szólt: Ember, megbocsáttattak a te bűneid. Erre az írástudók és a farizeusok tanakodni kezdtek: Kicsoda ez, hogy így káromolja az Istent? Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül? Jézus pedig ismerve gondolataikat, megkérdezte tőlük: Miről tanakodtok szívetekben? Melyik a könnyebb? Azt mondani, hogy megbocsáttattak a te bűneid, vagy azt mondani, kelj fel, és járj? ... (Jézus) így szólt a bénához: Neked mondom, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza! Az pedig szemük láttára azonnal felkelt, fogta az ágyát, amelyen feküdt, és Istent dicsőítve hazament. (LK 5,17-25)
Amikor Jézus úton volt Jeruzsálem felé, Samária és Galilea között haladt át. Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: Menjetek el, és mutassátok meg magatokat a papoknak! És amíg odaértek, megtisztultak. Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt. Megszólalt Jézus, és ezt kérdezte: Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen? És ezt mondta az Úr: Kelj fel és menj el, a hited megtartott téged. (Lk 17,11-19)
Tíz leprás meggyógyítása
A vak Bartimeus meggyógyítása
Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, Timeus fia ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam! Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam! Jézus megállt, és ezt mondta: Hívjátok ide! Odahívták a vakot, és ezt mondták neki: Bízzál! Kelj fel! Hív téged! Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte tőle: Mit akarsz, mit tegyek veled? A vak ezt mondta: Mester, hogy újra lássak. Jézus pedig így szólt hozzá: Menj el, a te hited megtartott téged. És azonnal visszanyerte látását, és követte őt az úton. (Mk 10,46-52)
Amikor Jézus Kapernaumba érkezett, odament hozzá egy százados, és kérte őt: Uram, a szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyű kínjai vannak. Ő így szólt hozzá: Elmegyek, és meggyógyítom. De a százados ezt felelte: Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, nekem is vannak alárendelt katonáim. És ha azt mondom az egyiknek: Menj el! – akkor elmegy, és a másiknak: Gyere ide! – akkor idejön, vagy ha szólok a szolgámnak: Tedd meg ezt! – akkor megteszi. Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott,és így szólt az őt követőkhöz: Bizony mondom nektek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izráelben. A századosnak pedig ezt mondta Jézus: Menj el, és legyen a te hited szerint. És meggyógyult a szolga még abban az órában. (Mt 8,5-13)
Jézus meggyógyítja a kapernaumi százados szolgáját
Jairus lányának feltámasztása
Amikor Jézus visszatért, a sokaság örömmel fogadta, mert mindnyájan várták őt. Ekkor egy Jairus nevű ember jött hozzá, aki a zsinagóga elöljárója volt, és Jézus lába elé borulva kérlelte, hogy jöjjön el a házába, mivel egyetlen leánya, aki mintegy tizenkét éves volt, halálán van. Még beszélt, amikor jött valaki a zsinagógai elöljáró házától, és így szólt: Meghalt a leányod, ne fáraszd tovább a Mestert! Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt az apához: Ne félj, csak higgy, és meggyógyul. Amikor bement a házba, senkit sem bocsátott be, csak Pétert, Jánost, Jakabot meg a kislány apját és anyját. Mindnyájan sírtak, és gyászolták a leányt, de Jézus így szólt hozzájuk: Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik! De kinevették, mert tudták, hogy meghalt. Ő azonban megfogta a leány kezét, és szólította: Leányom, ébredj! Ekkor visszatért belé a lelke, és azonnal felkelt. Jézus pedig meghagyta, hogy adjanak neki enni. (Lk 8,40-42,49-55)
Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben, és várták a víz megmozdulását. Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett. Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni? A beteg így válaszolt neki: Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe. Amíg én odaérek, más lép be előttem. Jézus ezt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj! És azonnal meggyógyult ez az ember, felvette az ágyát, és járt. (Jn 5,1-9)
Jézus beteget gyógyít a Betesda tavánál
Nincs annál ijesztőbb egy szülő számára, mint ha szeretett gyermeke megbetegszik. Nem természetes, amikor egy gyerek ahelyett, hogy szaladgálna, nevetgélne, játszana, az ágyat nyomja, sóhajtozik és semmihez sincs kedve. Biztosan te is voltál már beteg. Fájt a torkod vagy a füled. Náthás voltál vagy lázas. Ilyenkor a szüleid orvoshoz visznek, gyógyszert kell szedni és pihenni. Esetleg kórházba kell menni néhány napra. Ma sokféleképpen és sok betegséget meg tudnak már gyógyítani a doktorok. Jézus korában kevés orvos volt, nemigen voltak gyógyszerek és kórházba sem lehetett menni. Jairus már sokat imádkozott, de a lánya mégsem lett jobban, így végső kétségbeesésében Jézushoz fordul.
És Jézus helyreállítja a természet rendjét, hogy Jairus lánya újra szaladgálhasson, nevethessen, játsszon, gyerek lehessen.
Sok mindenre szoktunk várni. Hogy kicsöngessenek végre. Hogy ebédidő legyen. Hogy jöjjenek értünk a szüleink. Néha hosszabb ideig kell várakoznunk. Hogy elérkezzen a születésnapunk, vagy a karácsony, esetleg a nyári szünet. Képzeld el, hogy olyan sokáig kellene várnod, hogy már nem is remélnéd, hogy elérkezik, amire vársz. Történetünk szereplője 38 esztendeig várakozott. Mennyi minden történhet annyi idő alatt. De vele semmi nem történt. Mozdulatlanul feküdt.
Szinte az idő is megállt már körülötte, ahogy reménytelenül várta a csodát. Senki sem törődött vele, senki sem segített neki. De Jézus irgalma és szeretete mindig észreveszi azokat, akiknek a legnagyobb szükségük van segítségre. Ő törődik veled, ő segít nekem is, reményt ad mindenkinek. Jézusra nem kell várnunk, mert ugyan lehet, hogy mi észre sem vesszük, de Ő mindig mellettünk áll és felénk nyújtja kezét.
Találkoztál-e már katonával? Számomra ijesztőnek tűnnek, mert fegyver van náluk, meg mindig komorak. Az egyszerű emberek mindig is tartottak a katonáktól, főleg, ha egy megszálló hatalom rendfenntartói voltak. Márpedig Jézus idején Izrael földjét római katonák lepték el. A kapernaumi százados is közülük való volt.
A történetet elolvasva azonban kiderül, hogy itt nem egy komor, harcias katonáról van szó, hanem egy olyan emberről, aki bár nem zsidó, mégis imádkozik és Jézushoz fordul segítségért. Nagyon fontos neki a kedves szolgája, aggódik érte, és tudja, hogy a betegségek fölötti hatalom Jézusnál van. És Jézus segít. Mert Ő nem azt nézi, hogy kinek mi a foglalkozása, vagy melyik néphez tartozik. Ő mindenkihez jött, mindannyiunknak gyógyulást hoz.
Sajnos sokan vannak és voltak régen is, akik vakon születtek, vagy valamilyen betegség miatt elveszítették a látásukat. Ma már ők is teljes életet tudnak élni, dolgoznak, családjuk van. Sok, külön nekik feltalált dolog segíti az életüket: fehér bot, nagyítók, beszélő mérleg és számítógép. Saját írásuk is van, amit kézzel tapogatva lehet olvasni, ez az úgynevezett Braille-írás. Jézus idejében nehéz dolga volt egy vak embernek. Mivel dolgozni nem tudott, koldulásból kellett magát eltartania. Sőt, az akkori gondolkodás szerint a betegség, így a vakság is Isten büntetése volt. De Jézus ezt sosem gondolta így, és tudjuk, hogy a betegség nem Istentől jön.
Sok beteget és köztük sok vakot gyógyított meg Jézus, de a Jerikóban lakó Bartimeus mégis különleges volt. Valószínűleg sok történetet hallott már Jézusról, sok csodatettét ismerte és bár a világot nem látta, meglátott egy olyan dolgot, amit bizony sok látó sem vett észre. „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!” Bartimeus meglátta, hogy Jézus a Messiás, a Szabadító.
Sokszor vesszük természetesnek a jó dolgokat, amelyek velünk történnek. Sőt még akkor is, ha tudjuk kinek köszönhetjük. Meg szoktad-e köszönni anyának, hogy kimosta és elrakta a ruháidat, hogy finom ebédet főzött, vagy kitakarította a lakást? A köszönöm egy nagyon szép szó. Mi is nagyon örülünk, ha megköszönik nekünk, hogy segítettünk. A lepra egy nagyon fertőző betegség volt. Aki elkapta, annak el kellett hagynia a családját, a megszokott életét. Csúnya sebek borították a betegek testét, és semmi reményük nem volt a gyógyulásra. De a tíz leprás találkozott Jézussal és visszakapták az életüket. Talán annyira örültek ennek a csodának, hogy szaladtak haza a családjukhoz, a régi életükbe. Csak egyvalaki tért vissza és leborulva mondta Jézusnak: Köszönöm.
Ma figyelj oda, ki mit tesz meg érted, miben segít és mondd neki: Köszönöm!
Jézus korában sokan azt gondolták, hogy a betegség büntetés. Aki megbetegszik, az biztosan valami rosszat tett és annak következményeként kell szenvednie. Jézus tudta, hogy a betegség nem bűntetés. Szeretett volna minél több embernek segíteni, hogy ne kelljen szenvedniük, hogy ne legyenek szomorúak, hogy boldogan élhessék napjaikat. Megygógyított gyerekeket és felnőtteket. Meggyógyított vakokat és süketeket. Még azokat is meg tudta gyógyítani, akik bénák voltak, mozdulni sem tudtak. A történetben szereplő barátok is azért szerették volna mindenképpen elvinni betegüket Jézushoz, mert hitték, hogy Ő tud rajta segíteni. És Jézus segített. Mert Jézus Isten fia. Isten szeretetét és hatalmát mutatta meg az embereknek a gyógyításokkal.