Vintage Advent Calendar

Ici és Pici kalandjai - Adventi naptár

13

10

14

11

15

12

16

17

18

23

20

21

19

22

2024

Betlehem volt az oviban, Pont úgy, mint Babócáéknál, A csillag fénylett magasan, Kis Jézuska jászoljánál. Ő ott bújt ki a pocakból, Sok állat volt körülötte, Mégsem félt a hangos zajtól, A karácsony kis szülötte. Követték a szép csillagot, Mindenki meglátogatta, Vittek neki jó nagy pakkot, Hátha örömmel fogadja. Csak a nagyok szerepeltek, A műsort a kicsik nézték, Ha már iskolások lesznek, Mi szereplünk, megígérték! Kell majd angyal és királyok Meg csillag, ki a hírt viszi! Máriának én beállok, Kisjézus meg lehet Pici!

Azt már tudom, hogy lesz eső, De a hó miből lesz, anya? Honnan tudja az a felhő, Hogy most mi a feladata? Számolja az évszakokat? Figyeli a naptárt folyton? Hajtogatja a lapokat, Hogy tudja hót mikor hozzon? A felhő nem gondol erre, Neki nem kell figyelnie, A cseppek megfagynak benne, A hidegben egyszeribe. Nem minden nap hűvös télen, Ha nem túl fagyos az idő, Akkor nem lesz hó az égben, Minden vízcsepp marad eső. Bárcsak nagyon hideg lenne, Igazi fogcsikorgató! Pehely legyen minden cseppje, Végre essen igazi hó!

Már csak egyet kell aludni, Holnap este Karácsony lesz, Együtt fogunk mind ámulni, Ha majd a sok dísz körülvesz. Segíthetek felaggatni? Oda ahol én elérem? Pici fogja odaadni, Hogyha kedvesen megkérem. Van festék, papír, ragasztó, Csinálhatunk egy-két új díszt? Piros legyen vagy aranyló? Kiválaszthatod te a színt! Csillámpor és tempera is, Holnapra majd mind megszárad, Szív legyen vagy unikornis? Gyere anya, szedd a lábad! Készen vagyunk, jaj, de szép lett! Csak úgy ragyog, szinte fénylik, Pici is csak bámult-nézett, Még pompásabb, mint a régik!

Olyan jó, hogy már sötét van, Ébren vagyunk és nem félek Láthatjuk, hogy a szomszédban, Égnek az ünnepi fények. Van ahol sok kicsi lámpás, Máshol csillogó hóember, Kiskertekben minden ágyás, Az ünnepre készül fel. Ott egy fenyő, ezt nézd Pici, Karácsonyfának díszítve, Nem túl nagy, de nem is kicsi, Piros masnikkal átkötve. Elsétálunk a végéig, Hogy minden szép házat lássunk? Bár nem ér a hó bokáig, De így legalább nem fázunk. Messze van az utca vége, Fogod bírni végig gyalog? Világít a lámpák fénye, Mi sétálunk, Pici totyog!

Három gyertya ég ma este, Ici számol az ujjain, Csak kilenc nap, nincs túl messze, Jelenti ki szinte profin. Karácsonyfát is kell vennünk, Megnézünk majd sok-sok ezret, Nyilván biztosra kell mennünk, El ne vigyék a legszebbet! Mehetünk már akár holnap? Ovi után én ráérek, Csodálatos ez a hónap, A legjobb része az évnek! Egy hét múlva fogunk menni, Nehogy elszáradjon a fa, Hidd el nem kell úgy sietni, Jobb, ha akkor hozzuk haza. Megnézünk majd rengeteget, Mustráljuk az összes ágat, Az a veszély nem fenyeget, Hogy nem leljük meg a fánkat!

Hány gyertyát kell meggyújtani? Egyet vagy kettőt vagy mindet? És mikor fogjuk eloltani? Ici egyre sürget-sürget. Először csak egy fog égni, Minden héten eggyel több lesz, A gyertyákkal fogjuk mérni, Mikor jön el majd az ünnep. Mindig hetet kell aludni, Hogy egy gyertyával több égjen, A lángokból fogjuk tudni, Hány hét van még hátra éppen. Ha már mindegyik gyertya ég, A karácsony elérkezett, A koszorú szép ékesség, Az ünnepre emlékeztet. Szeretnéd te meggyújtani? Várj egy kicsit, hadd segítsek, Pici fogja eloltani, Addig itt lesz, asztaldísznek.

Ici, akarsz segíteni? Koszorút kell csinálnunk, Pici is jön, meglesheti, Már most rögtön belevágunk. Négy szép gyertyát kell rátennünk, Négy vasárnap van még hátra, Melyik legyen a kedvencünk? A rózsaszín vagy a sárga? Picinek a sárga tetszik, Ici rózsaszínt szeretne, Mindegy, hogy a színe melyik, Mi lenne, ha vegyes lenne? Kell fenyőág és toboz is, Ragasszuk fel a díszeket, Még egy-két fényes golyóbis, Válaszd te ki a színeket! El is készült a koszorú, Tetszik nektek? Ugye szép lett? A fenyő oly’ jó illatú, Köszönöm a segítséget!

Van nektek egy óriási, Különleges meglepetésem, Este megyünk kocsikázni, Van kedvetek? – Icit kérdem. Persze anya, hová megyünk? Játszótérre? Ki a parkba? Valami mást kell meglesnünk, Találgass még, rajta, rajta! Gondolkodik, olyan bájos, Nagyiékhoz? Cukrászdába? Nem-nem, hanem Zágráb város Karácsonyi vásárába! Tényleg, anya? Hűha! De jó! Fel-le ugrál, majd kicsattan, Ígérem, jó leszek, becsszó! Már cipőt húz vad iramban. Sapkád vedd fel, meg ne fagyj! Korcsolyázzunk, már nagy vagyok! Olyan gyorsan csúszkálok majd, Meglásd mindenkit lehagyok!

Picinek folyik az orra, Ugye nem lesz megint beteg? Ő nem tudja hogyan mondja, Még csak alig ficseg-fecseg! Hozzak neki egy zsebkendőt? Vagy inkább az orrszi-porszit? Hogy tudjon venni levegőt, Amennyit csak akar, annyit. Látod Pici, én megmondtam, Hogy a sapkádat ne vedd le, Kicsiként én is harcoltam, Hogy a fej ne legyen fedve. Neked is meg kell tanulni, Télen melegen öltözünk, Nem fogsz tőle szabadulni, Csak majd amikor felnövünk. Hidd el nekem, hogy jobb ezzel, Siess, vár az orrszi-porszi, Ne aggódj, ha nagyobb leszel, Megtanítlak orrot fújni.

Kicsi mókus, hol a sapkád? Benn hagytuk az oviban? Szedd gyorsabban a lábacskád, Még megfázol itt sunyiban! Jajj ne, az volt a kedvencem! De vajon hová tűnhetett? Odakinn le nem ejtettem, Pedig mindenki sürgetett! Az udvaron még rajtam volt, Szinte biztos - mondja Ici, Benn meg később elcsatangolt, Mikor kezdtünk enni-inni. Megkérdezzük holnap reggel, Hátha rátalált valaki, Nem lehetsz kinn csupasz fejjel, Addig jó lesz a tavalyi. Szomorúan érünk haza, Vetkőzünk le, nagy munkában Itt volt végig, ezt nézd, anya, Mélyen a kabát ujjában!

Karácsony van, végre-végre, Még pár óra és Szenteste, Nézd, hogy ragyog a fa fénye, Ágait sok dísz ellepte. Anya! Pici csibészkedik, A fehér gömböt elcsente, Nem baj, kicsim, akármelyik, Szabad préda, hogy meglesse. Öltözzünk fel, gyertek gyorsan Szép ruhába, ünneplőbe, Bíborban vagy tán’ bársonyban? Készen leszünk egy-kettőre. Megérkezett mama, papa, Üljünk hát mind az asztalhoz, Halkan szól az ünnep dala, A fa alatt sok díszdoboz. Vacsora után kibontjuk, A tucatnyi ajándékot? Kié-melyik, mi jól tudjuk, Már megnéztük a választékot! Én már el tudom olvasni, Pici nevét és az enyém, Segíthetek kiosztani? Persze, drága kicsi csibém!

Kigyulladtak mind a lámpák, Ég az utcán minden villany, Fehér izzók, néhol sárgák, Meleg fényük fel-felvillan. Miért van már sötét, anya, Nincsen ehhez még túl korán? Csak most indultunk el haza, Agyal Ici ilyenformán. Emlékszel mit mondtam neked? Hogy utazunk a Nap körül? Nálunk tél van, máshol meleg, Attól függ, a Föld hogy pördül. Amíg nyáron minden hónap, Forróságnak néz elébe, Ősszel messzebbről süt a Nap, Már nem oly’ erős a fénye. Hidegebb lesz minden nappal, Kevesebbet van az égen, Hamar cserél most a Holddal, Éppen ez a szép a télben!

Milyen sütit süssünk, Ici? Melyik a te fő kedvenced? Kókuszgolyó vagy hókifli? Segíteni is van kedved? Amiben belül lekvár van, Azt a virágot szeretem, Két karika van egy párban Csinálhatunk olyat nekem? Várakozva néz anyára, Kicsi széken áll mellette, Feladatát készen várja, A kötényét is felvette. Linzer a sütemény neve, Már összegyúrtam a tésztát, Most kinyújtjuk együtt, gyere, Kiszúrjuk a virágformát. Lekvárral most megkenhetjük, Mindegyik megsült, ide nézz, Karácsonyra eltehetjük, Ha meg nem eszed, te csibész!

Képzeld, mit hallottam, anya, Lili az oviban mondta, A hóból lehet angyalka, Lenn a földön, mint egy nyomda. Hogy lehet olyat csinálni? Én nem tudom, mi a módja, A karunkat kell kitárni? Kérdi Ici sugdolózva. Igen, bele kell feküdni, Kinyújtod a kezed-lábad, Az angyal el tud készülni, Csak mozgasd úgy, mint egy szárnyat. Ledől rögtön a padlóra, Kalimpál mindkét karjával, Ez lesz most az első próba, Limbál fel-le nagy elánnal. Mindennapi esti program, A gyakorlás arra való, Hogy az angyalt jól tudjam, Mikor végre esik a hó.

Nincs ma sem bölcsi, sem ovi, Egész nap, mind itthon leszünk, Vár minket a Miku-csoki, Siess Pici, gyerünk-gyerünk! Megmutatod a kockákat? Építsünk együtt valamit! Házat, garázst, oly’ csodásat, Ici nézi a kincseit. Kipótoljuk a legóval, Úgy már biztosan jó nagy lesz, Lehet farm is, tyúkkal, lóval, Máris épít, jön-megy, tesz-vesz. Pici gyűjti a dínókat, A két kis hurkás markába, Ici hagyja, beleszólhat, Beköltöznek a pajtába. Ezt nézd! Kész van! Összeraktad! Picit nézi fél szemével, Köszönöm, hogy ideadtad, Te is játszhatsz az enyémmel!

Üljünk mind az asztalhoz, Gyertek, kész van a vacsora, Tányért, villát vedd magadhoz, Vár minket a lakoma. Nem vasárnap van ma, anya? Gyertyát kell megint gyújtanunk! Kinek lesz a feladata? Gyorsan, nehogy éhenhaljunk! Mindenki meggyújthat egyet, Ma mind a négynek égni kell, Nem kell várnunk még egy hetet, Itt a karácsony, ez a jel. Ici boldog, nagyon örül, De hányat kell még aludni? Kérdi, majd a székre csücsül, Én csak azt szeretném tudni! Képzeld, még két nap van hátra, Nem kell várni, csak egy kicsit, Ici nyitja szemét tágra, Te is hallod, ugye Pici?

Én is oly' nagyon szeretnék, Sok-sok ajándékot adni, Mindent a fa alá tennék, Aztán lehet találgatni. Melyik kié, kitől kapta, Vajon mi van a dobozban? Szerinted jut idő arra, Hogy gyártsak párat titokban? Ici kérdi reménykedve, Látom is, hogy gondolkodik, Fejben már rég eltervezte, Több ötlettel kacérkodik. Lesz rá időd, nem kell félni, Adhatsz te is ajándékot, Segíthetek kieszelni, Megcsinálunk minden dolgot. Vajon mit adjak Picinek, Amit nem kapni boltokban, Fontos, hogy csodásat vigyek, Őt szeretem a legjobban.

Gyertek, gyertek ebédelni, Kész a leves, kisült a hús, Volt időtök megéhezni, Ici, ne legyél ilyen bús! Lesz még időtök játszani, Szabad a teljes délután, Most segíts nekem tálalni, Szalvéta hiányzik csupán. Aludtunk mind újabb hetet, Tudod, hogy milyen nap van ma? Két gyertyát gyújtunk, nem egyet! Derült fel nyomban az arca. Kettő kicsi láng pislákol, Pici épp falja a levest, De ma Ici sem ficánkol, Csak nézi az égő mécsest. Nemsokára itt az ünnep, Ugye milyen csodálatos? Valamivel mindig meglep, Az advent oly' varázslatos!

Ne dobd el a kisvonatot,Játékokra vigyázni kell, Így nem fogsz kapni csomagot, A Mikulás most is figyel! Körbenézve a szobában Súg oda Ici Picinek, A babák jók dobálásban, Ugye nem látta senki sem? Nagyon jól kell viselkedni, Holnap jön a piros ruhás, Anyáéknak szót fogadni, Hogy azt lássa a Mikulás! Várj, majd én segítek neked, Megmutatom hogy működik, Így fogjad, használd a kezed, A sínen told, úgy nem törik. Már csak egyet kell aludni, Holnap tisztítjuk a csizmát, Az ablakba fogjuk rakni, De most folytassuk a játszmát!

Anya, pucér az összes fa, Nincs levelük egyetlen sem, De ott, az a szúrós fajta, Még mindig zöld, kinn a kertben. Ici csodálkozva nézi, Ez meg hogy fordulhat elő? Próbálja, de mégsem érti, A szúrós fa neve fenyő. Az mondják rá, hogy örökzöld, Válaszol anya kedvesen, Nem számít, ha hideg a föld, Ő sosem kopár teljesen. De mégis miért? Hogy lehet? Kérdezi, majd bölcsen mondja, Mind ledobta a levelet, Egy fának sincs most dús lombja. Talán, mert a fenyő fontos, Télen van nagy feladata, Nem lehet csúf, kopasz, foltos, Úgy hogy lesz szép karácsonyfa?

Nem megyünk ma óvodába, Szombaton vár a játszótér, Reggelire friss pogácsa, Mézes tea is belefér. Jól laktatok? Indulhatunk? Kérdi anya Icit-Picit, Kabát, sapka legyen rajtunk, Hűvös van ma, nem is kicsit! Hová menjünk? Csúszdázni? Vagy inkább hintáznátok? Szuper télen kinn mókázni, De szóljatok, hogy ha fáztok! Nézd, látom a lehelletem! Ici derűsen kiáltja, Fújj levegőt te is velem, Így, a szádat nagyra tátva! Pici szépen utánozza, Kacarászik, közben liheg, Elindulnak karonfogva, Játsszunk, anya, nincs is hideg!

Szerinted most fáznak a fák, Ici kérdez, gondolkodik, Ugye milyen nagyon furák, Hogy mind télen pucérkodik? Felöltöznek az emberek, Most van a legnagyobb hideg, Sapkában van minden gyerek, Rajtuk meg levél sem lifeg. Ilyenkor a fák pihennek, Mint a medve a barlangban, Leveleket nem cipelnek, Nincs rájuk szükség a fagyban. Tar ágakkal sincs rossz soruk, Tavasszal mind kirügyeznek, Akkor újra lesz majd lombjuk, Az évszakok jönnek-mennek. Mi és a nagy fák nem fázunk, Ez a kicsi viszont fázhat, Ha legközelebb itt járunk, Hozhatunk neki egy sálat?

Ez a tél második napja, Most már mind csupaszak a fák, Lehullt a levelek nagyja, Pirosak, sárgák és barnák. Mikor fog a hó leesni? És szánkózni majd hol lehet? De jó lenne úgy felkelni, hogy hó lep be mezőt-hegyet! Ici már nagyon izgatott, Végre-végre eljött a tél! Egy szép sapkát el is rakott, Hóembernek, ha fúj a szél. Meg ne fázzon kinn a fagyban, Hideg az idő az udvaron, Sapka fejen, sál a nyakban, Meleg kesztyű az ujjakon. Ici és Pici már tudják, Tél van, jól fel kell öltözni, Bundás csizma, vastag ruhák, Ősztől így kell búcsút venni.

Anya, apa, ébren vagytok? Itt járt éjjel a Mikulás, Holnap reggel aludhattok, Most gyertek gyorsan, indulás! Nézzük meg, hogy ki-mit kapott, Minden csizma dugig tele, Csokit és cukrot is hozott, Ez az év legjobb reggele! Látok banánt és narancsot, Tessék Pici, ez a tiéd, Ici nyújtja a bakancsot, Csücs le, ide teszem melléd. Nézzétek, egy csokitojás! Milyen játék lehet benne? Állatos a csomagolás! Megehetem majd az este? Megnézhetem a Piciét? Kockát kapott, jaj, de jó! A játékot és csemegét, Köszönjük neked Télapó!

Itt a nagy nap, végre-végre Ma éjjel jön a Mikulás, Szánjával száll, fenn az égen, Kezdjük el a pucolást! A kiscsizma tiszta legyen, Ne maradjon sehol koszos, Nagyon fontos az, hogy milyen, Mind a jobbos, mind a balos. Tegyük hát ki az ablakba, Hogy a Télapót ott várja, Meglátjátok, hogy hajnalra, Tele lesz a bakancs párja. Gyerünk, futás lefeküdni, A jó gyerekek alszanak, Tessék szépen csöndben lenni, Amíg eljön a pirkadat. Ígérem, hogy felkeltelek, Titeket is, Ici, Pici, Meglessük, mit hozott nektek, A jóságos, kedves Miki.