Magyarország a költők szemével
Petőfi Sándor: Szülőföldemen
Petőfi Kiskőrösön született, de a család hamar elköltözött a városból. A költőnek Kiskunfélegyházához fűződött minden kisgyermekkori emléke, ez lehet a magyarázata az Ez a város születésem helye kijelentésének is.
A felnőtt férfi visszaemlékezése során megelevenednek a gyermekkori emlékek, ezáltal a jelen idő folyamatosan szembesül a múlttal. A versbeli beszélő egyre konkrétabb gyermekkori képeket idéz fel.
A refrén a versben – általában a versszakok végén – szabályosan ismétlődő, visszatérő részlet. Szerepe a lényeges dolgok kiemelése, a nyomatékosítás.
Petőfi Sándor:
Szülőföldemen
Petőfi Sándor: A Tisza
Nagy László: Balatonparton
Gárdonyi: A Balaton
- Milyen évszak jelenik meg a versben? Miből következtettél erre?
- Fogalmazzátok meg, mi adja a költemény zeneiségét!
- Mi jellemzi a vers ritmusát? Próbáljátok eltapsolni a ritmust!
Állapítsátok meg, milyen a vers rímelése!
- Keress megszemélyesítést a versben! Mi a szerepe a költeményben?
Magyarázzátok meg az idézetet: „Délen a tájrul a nyári madár…” Milyen tájon járhatunk? Igazold a versből vett idézetek segítségével a válaszodat!
Keressetek költői kifejezőeszközöket a versben! Nevezzétek is meg őket! Hasonlítsd össze a 20. századi vers nyelvezetét és helyesírását Petőfi Sándor 19. században keletkezett verseivel! Mit tapasztaltál?
Weöres Sándor: Tájkép
Most NEM DERÜL KI , milyen tájról ír a költő. NEM DERÜL KI? milyen érzelmek fűzik a tájhoz. A verskp-ban az évszakok megjelenítése áll. Ősz --> tél Nagyfokú zeneiség , mégsem vidám vers!
Radnóti Miklós: Nem tudhatom...
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok.
Juhász Gyula: Magyar táj magyar ecsettel
Kis sömlyék szélin tehenek legelnek, Fakó sárgák a lompos alkonyatban, A szürke fűzfák egyre komorabban
Guggolnak a bús víz holt ága mellett. Távolba néznek és a puszta távol Egy gramofon zenéjét hozza nékik,
Rikácsolón, rekedten iderémlik, A pocsétában egy vén kácsa gázol. Az alkonyat, a merengő festő fest: Violára a lemenő felhőket S a szürke fákra vérző aranyat ken, Majd minden színét a Tiszának adja,
Ragyog, ragyog a búbánat iszapja. (Magyar táj: így lát mélán egy magyar szem.)
magyar feltalálók
Köszönöm!
Magyar tájleíró versek
Zsuzsa Dolhai
Created on October 24, 2022
Start designing with a free template
Discover more than 1500 professional designs like these:
View
Fill in Blanks
View
Countdown
View
Stopwatch
View
Unpixelator
View
Break the Piñata
View
Bingo
View
Create a Secret Code
Explore all templates
Transcript
Magyarország a költők szemével
Petőfi Sándor: Szülőföldemen
Petőfi Kiskőrösön született, de a család hamar elköltözött a városból. A költőnek Kiskunfélegyházához fűződött minden kisgyermekkori emléke, ez lehet a magyarázata az Ez a város születésem helye kijelentésének is.
A felnőtt férfi visszaemlékezése során megelevenednek a gyermekkori emlékek, ezáltal a jelen idő folyamatosan szembesül a múlttal. A versbeli beszélő egyre konkrétabb gyermekkori képeket idéz fel.
A refrén a versben – általában a versszakok végén – szabályosan ismétlődő, visszatérő részlet. Szerepe a lényeges dolgok kiemelése, a nyomatékosítás.
Petőfi Sándor:
Szülőföldemen
Petőfi Sándor: A Tisza
Nagy László: Balatonparton
Gárdonyi: A Balaton
Magyarázzátok meg az idézetet: „Délen a tájrul a nyári madár…” Milyen tájon járhatunk? Igazold a versből vett idézetek segítségével a válaszodat! Keressetek költői kifejezőeszközöket a versben! Nevezzétek is meg őket! Hasonlítsd össze a 20. századi vers nyelvezetét és helyesírását Petőfi Sándor 19. században keletkezett verseivel! Mit tapasztaltál?
Weöres Sándor: Tájkép
Most NEM DERÜL KI , milyen tájról ír a költő. NEM DERÜL KI? milyen érzelmek fűzik a tájhoz. A verskp-ban az évszakok megjelenítése áll. Ősz --> tél Nagyfokú zeneiség , mégsem vidám vers!
Radnóti Miklós: Nem tudhatom...
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok.
Juhász Gyula: Magyar táj magyar ecsettel
Kis sömlyék szélin tehenek legelnek, Fakó sárgák a lompos alkonyatban, A szürke fűzfák egyre komorabban Guggolnak a bús víz holt ága mellett. Távolba néznek és a puszta távol Egy gramofon zenéjét hozza nékik, Rikácsolón, rekedten iderémlik, A pocsétában egy vén kácsa gázol. Az alkonyat, a merengő festő fest: Violára a lemenő felhőket S a szürke fákra vérző aranyat ken, Majd minden színét a Tiszának adja, Ragyog, ragyog a búbánat iszapja. (Magyar táj: így lát mélán egy magyar szem.)
magyar feltalálók
Köszönöm!