Ámos Imre szimbólum szótára
Ámos Imre festészetében számos visszatérő motívum szerepel, melyek szimbolikus jelentéssel bírnak, és segítenek az alkotói világ alaposabb megismerésében. Ezekből gyűjtöttük össze néhányat.
Ámos Imre festészetében számos visszatérő motívum szerepel, amelyek szimbolikus jelentéssel bírnak, és segítenek az alkotói világ alaposabb megismerésében. Ezekből gyűjtöttük össze néhányat.
A belső és a külső világ, valamint az evilág és a túlvilág közötti kapcsolat kifejezője. A fény, az isteni üdvösség közvetítője. A költészetben az egyén és a külvilág kapcsolatának szimbóluma, de az ismeretlenbe való kitörést, a halált is jelképezi. A XIX. sz. végi szimbolizmusban az ablakból látott látvány (kép a képben ábrázolás) a külvilág sokszínűségét, a lét megismerhetetlenségét fejezheti ki. Ámosnál az ablak a kinti keserves világot választja el egy belső, vágyott, álomszerű világtól.
ABLAK
ANGYAL
A zsidó és ókeresztény hagyományban Isten követe (gör. angelosz ’hírnök’, ’küldött’). Szellemlény, elsődleges szerepe az isteni és a földi szféra, a teremtő és az emberek közötti közvetítés. Az angyal az isteni védelmező erő megtestesítője: „Mert elküldi angyalait hozzád, hogy védelmezzenek minden utadon” (Zsolt 91,11). Ámos festészetében egyre fontosabb szerepet játszanak a védelmező, együttérző angyalfigurák. Az alkotói pálya végén az apokalipszis angyalaiként jelennek meg rajzain.
Ámos Imre: Mi ketten részlet, tus, papír 1941, FMC
Ámos Imre: Végítélet részlet, tus, ceruza, papír 1943, FMC
Ámos Imre: Síró angyal részlet, gouache, papír 1941, FMC
CSÓNAK / HAJÓ
Az utazás, a kaland, a felfedezés, az élet, az életen való biztonságos átjutás szimbóluma. A kereszténységben a hajó a vallási közösséget jelöli. Jézus „bárkából tanította a népet” (Lk 5,3). Ókeresztény síremlékeken a halott életútját szimbolizálja, amint az öröklét kikötője felé tart. Ámos Imre több képén szerepel csónak: kezdetben a festmény szereplői, pl. Ámos és felesége, Anna Margit ülnek egy csónakon (Kettős arckép), majd üres, elhagyott csónakok tűnnek fel álomszerű vízióiban.
FA
A növényvilágban ciklikusan pusztuló virágokkal szemben különösen az örökzöld fa az életerő, az öröklét szimbóluma. A fa mint világtengely a mitikus világképek egyik leggyakoribb motívuma (világfa, kozmikus fa). Mivel gyökereivel a földbe hatol, törzsével a földi, ágaival az égi szférában él, a világ vertikális egységeinek összekapcsolója, az alvilág, a földi és az égi világ közti kommunikációt teszi lehetővé. Ámosnál az elembertelenedő 1940-es években uralkodóvá válik a csonka / megcsonkított fa, melynek ágait lefűrészelték.
HOLD
Az éjszaka titokzatos bolygója: a szépséget és a fényt jelképezi a sötét végtelenben. Egyes hagyományok szerint a Nap párja (pl. Egyiptomban), de mivel a Hold fénye a Nap fényének a visszatükrözése, ezért a függőség kifejezője is egyben. A Hold általában a női princípiumot jelöli: hozzá rendelték a vizet (ár-apály), az égtájak közül az Északot, az évszakok közül a telet. Az ösztönvilág, a tudatalatti, az álom és a szexualitás megtestesítője. Ámos képein visszatérő motívum a (teli)hold, ami az álomszerűség, látomás benyomását kelti a nézőben.
Ámos Imre: Szalagos fej, részlet 1941, tus, papír, FMC
Ámos Imre: Muzsika, részlet 1941, olaj, vászon, FMC
Szoláris madár, napistenek attribútuma, mivel hajnali kukorékolása a napfelkeltét jelzi. A fény, a hajnal, az idő jelképe, valamint az éberségé és a figyelemé. A vörös kakas megvéd a tűztől, ugyanakkor a tűzvészre is utalhat: a lángokat a vörös kakas viszi egyik házról a másikra. Ámosnál a zsidó identitásra utaló motívum: szülőfalujában, Nagykállón élt a híres csodarabbi, Taub Eizik. A neki tulajdonított Szól a kakas már kezdetű dalt ma is minden haszid közösségben, szerte a világon éneklik.
KAKAS
LÉTRA
A kozmikus fához vagy az oszlophoz hasonlóan az ég és a föld összekötője. A fokozatos felemelkedés, az egyik szintről a másikra való átmenet, a szellemi út / fejlődés szimbóluma. A Bibliában Jákob történetében szerepel, Jákob létrája a menny kapujának helyét jelzi. Biztosítja az ember és Isten közötti kapcsolatot, a földről az égbe jutás lehetőségét. Kifejezi a tudatos embert, aki képes felfogni az isteni kinyilatkoztatást a hit erejével. Ámosnál a létrák és angyalok gyakran közösen szerepelnek a képeken.
Ámos Imre: Fej létrával, részlet tus, papír 1939, FMC
Ámos Imre: Udvar Szentendrén, részlet akvarell, tempera, papír 1937, FMC
ÓRA / HOMOKÓRA
Az óra elsősorban az idő gyors múlását és pusztító hatalmát jelzi. A keresztény ikonográfiában a földi dolgok mulandóságát jelenti, és az ennek tudatában gyakorolt mértékletesség és önuralom erényét jelezve, számos remete szent, pl. Szt. Jeromos attribútuma (= tárgy, mely az ábrázoltat felismerhetővé teszi). A középkori ábrázolásokon a Halál allegorikus alakjához kapcsolódik. Ámos festményein az órák az idő haladtával, a vészkorszak idején, lángoktól övezve jelennek meg.
Számos Ámos Imre alkotás képi világát a visszatérő motívumok együttesen alakítják, gazdagítják. Az Angyal mankóval című festményén egyszerre van jelen az angyal, az üres csónak és egy zsidó imaház oldalán az óra, amire az angyal támaszkodik, miközben mankóját a ház falához dönti.
Elsősorban a szenvedély, az életerő, a megtisztulás, ugyanakkor a bűnhődés jelképe. A négy őselem egyike. Ambivalens jelentésű: megtestesítheti az isteni, teremtő vagy a démoni, romboló erőt is. Az irodalomban a szerelmi szenvedély ábrázolásának egyik leggyakoribb toposza. A Szentlélek eljövetelét is jelzi: Jézus „Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni” (Mt 3,11). Ámosnál állandó motívummá válik a háború apokaliptikus éveiben, és az értelmetlen pusztításra figyelmeztet.
TŰZ
Ámos Imre - Szimbólum szótára
FMC múzeumpedagógia
Created on April 4, 2022
Start designing with a free template
Discover more than 1500 professional designs like these:
View
Historical Presentation
View
Human Rights Presentation
View
Memphis Presentation
View
Blackboard Presentation
View
Florida Neon Presentation
View
Genial Storytale Presentation
View
Psychedelic Presentation
Explore all templates
Transcript
Ámos Imre szimbólum szótára
Ámos Imre festészetében számos visszatérő motívum szerepel, melyek szimbolikus jelentéssel bírnak, és segítenek az alkotói világ alaposabb megismerésében. Ezekből gyűjtöttük össze néhányat.
Ámos Imre festészetében számos visszatérő motívum szerepel, amelyek szimbolikus jelentéssel bírnak, és segítenek az alkotói világ alaposabb megismerésében. Ezekből gyűjtöttük össze néhányat.
A belső és a külső világ, valamint az evilág és a túlvilág közötti kapcsolat kifejezője. A fény, az isteni üdvösség közvetítője. A költészetben az egyén és a külvilág kapcsolatának szimbóluma, de az ismeretlenbe való kitörést, a halált is jelképezi. A XIX. sz. végi szimbolizmusban az ablakból látott látvány (kép a képben ábrázolás) a külvilág sokszínűségét, a lét megismerhetetlenségét fejezheti ki. Ámosnál az ablak a kinti keserves világot választja el egy belső, vágyott, álomszerű világtól.
ABLAK
ANGYAL
A zsidó és ókeresztény hagyományban Isten követe (gör. angelosz ’hírnök’, ’küldött’). Szellemlény, elsődleges szerepe az isteni és a földi szféra, a teremtő és az emberek közötti közvetítés. Az angyal az isteni védelmező erő megtestesítője: „Mert elküldi angyalait hozzád, hogy védelmezzenek minden utadon” (Zsolt 91,11). Ámos festészetében egyre fontosabb szerepet játszanak a védelmező, együttérző angyalfigurák. Az alkotói pálya végén az apokalipszis angyalaiként jelennek meg rajzain.
Ámos Imre: Mi ketten részlet, tus, papír 1941, FMC
Ámos Imre: Végítélet részlet, tus, ceruza, papír 1943, FMC
Ámos Imre: Síró angyal részlet, gouache, papír 1941, FMC
CSÓNAK / HAJÓ
Az utazás, a kaland, a felfedezés, az élet, az életen való biztonságos átjutás szimbóluma. A kereszténységben a hajó a vallási közösséget jelöli. Jézus „bárkából tanította a népet” (Lk 5,3). Ókeresztény síremlékeken a halott életútját szimbolizálja, amint az öröklét kikötője felé tart. Ámos Imre több képén szerepel csónak: kezdetben a festmény szereplői, pl. Ámos és felesége, Anna Margit ülnek egy csónakon (Kettős arckép), majd üres, elhagyott csónakok tűnnek fel álomszerű vízióiban.
FA
A növényvilágban ciklikusan pusztuló virágokkal szemben különösen az örökzöld fa az életerő, az öröklét szimbóluma. A fa mint világtengely a mitikus világképek egyik leggyakoribb motívuma (világfa, kozmikus fa). Mivel gyökereivel a földbe hatol, törzsével a földi, ágaival az égi szférában él, a világ vertikális egységeinek összekapcsolója, az alvilág, a földi és az égi világ közti kommunikációt teszi lehetővé. Ámosnál az elembertelenedő 1940-es években uralkodóvá válik a csonka / megcsonkított fa, melynek ágait lefűrészelték.
HOLD
Az éjszaka titokzatos bolygója: a szépséget és a fényt jelképezi a sötét végtelenben. Egyes hagyományok szerint a Nap párja (pl. Egyiptomban), de mivel a Hold fénye a Nap fényének a visszatükrözése, ezért a függőség kifejezője is egyben. A Hold általában a női princípiumot jelöli: hozzá rendelték a vizet (ár-apály), az égtájak közül az Északot, az évszakok közül a telet. Az ösztönvilág, a tudatalatti, az álom és a szexualitás megtestesítője. Ámos képein visszatérő motívum a (teli)hold, ami az álomszerűség, látomás benyomását kelti a nézőben.
Ámos Imre: Szalagos fej, részlet 1941, tus, papír, FMC
Ámos Imre: Muzsika, részlet 1941, olaj, vászon, FMC
Szoláris madár, napistenek attribútuma, mivel hajnali kukorékolása a napfelkeltét jelzi. A fény, a hajnal, az idő jelképe, valamint az éberségé és a figyelemé. A vörös kakas megvéd a tűztől, ugyanakkor a tűzvészre is utalhat: a lángokat a vörös kakas viszi egyik házról a másikra. Ámosnál a zsidó identitásra utaló motívum: szülőfalujában, Nagykállón élt a híres csodarabbi, Taub Eizik. A neki tulajdonított Szól a kakas már kezdetű dalt ma is minden haszid közösségben, szerte a világon éneklik.
KAKAS
LÉTRA
A kozmikus fához vagy az oszlophoz hasonlóan az ég és a föld összekötője. A fokozatos felemelkedés, az egyik szintről a másikra való átmenet, a szellemi út / fejlődés szimbóluma. A Bibliában Jákob történetében szerepel, Jákob létrája a menny kapujának helyét jelzi. Biztosítja az ember és Isten közötti kapcsolatot, a földről az égbe jutás lehetőségét. Kifejezi a tudatos embert, aki képes felfogni az isteni kinyilatkoztatást a hit erejével. Ámosnál a létrák és angyalok gyakran közösen szerepelnek a képeken.
Ámos Imre: Fej létrával, részlet tus, papír 1939, FMC
Ámos Imre: Udvar Szentendrén, részlet akvarell, tempera, papír 1937, FMC
ÓRA / HOMOKÓRA
Az óra elsősorban az idő gyors múlását és pusztító hatalmát jelzi. A keresztény ikonográfiában a földi dolgok mulandóságát jelenti, és az ennek tudatában gyakorolt mértékletesség és önuralom erényét jelezve, számos remete szent, pl. Szt. Jeromos attribútuma (= tárgy, mely az ábrázoltat felismerhetővé teszi). A középkori ábrázolásokon a Halál allegorikus alakjához kapcsolódik. Ámos festményein az órák az idő haladtával, a vészkorszak idején, lángoktól övezve jelennek meg.
Számos Ámos Imre alkotás képi világát a visszatérő motívumok együttesen alakítják, gazdagítják. Az Angyal mankóval című festményén egyszerre van jelen az angyal, az üres csónak és egy zsidó imaház oldalán az óra, amire az angyal támaszkodik, miközben mankóját a ház falához dönti.
Elsősorban a szenvedély, az életerő, a megtisztulás, ugyanakkor a bűnhődés jelképe. A négy őselem egyike. Ambivalens jelentésű: megtestesítheti az isteni, teremtő vagy a démoni, romboló erőt is. Az irodalomban a szerelmi szenvedély ábrázolásának egyik leggyakoribb toposza. A Szentlélek eljövetelét is jelzi: Jézus „Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni” (Mt 3,11). Ámosnál állandó motívummá válik a háború apokaliptikus éveiben, és az értelmetlen pusztításra figyelmeztet.
TŰZ