Kodály - Háry

Kodály Zoltán

Háry János

Háry János

daljáték

Garay János Obsitos című elbeszélő költeménye alapján írta meg 1926-ban a zenét Kodály Zoltán, melyben felhasználta népzenei gyűjtéseit és ismereteit. Így került be a népzene a színházakba. A daljáték szövegkönyvét Harsányi Zsolt és Paulini Béla írták.

Előjáték

A nagyabonyi kocsmában jó néhány falubeli borozgat. A híres-neves obsitos katonát, Háry Jánost várják, aki esténként vitéz tetteinek kalandos históriájával szórakoztatja őket.

Első kaland

Burkusország és Galícia határán Háry segíti átkelni a császár lányát, Mária Lujzát azzal, hogy puszta kezével arrébb tolja az őrbódét. Mária Lujza ezután magával viszi Háryt Bécsbe, ahova velük tart Örzse és Marci bácsi is. Közben így dalolnak:

Ó, mely sok hal

Addig kell a vasat verni, amíg tüzes Semmit sem és olyan hordó, amely üres Köll hát bele tenni, ki köll aztán venni, Ha szükséges.

Szépen illik a sült kappan a cintálba Jó bort mérnek Füreden, és Kaposvárba Igyál jó barátom, Tőled nem sajnálom,Sokáig élj...

Második kaland

A bécsi Burgban Ebelasztin azt tervezui, hogy nyilvánosan megszégyeníti Háryt. Ráveszi, hogy törje be Lucifert, a tüzes paripát. János azonban érti a dolgát, hamarosan beköti az istállóba a lovat. Mária Lujza megajándékozza a őt egy violával. Ebelasztin mérgében hadat üzen Ausztriának Napóleon felhatalmazásával.

Bécsi harangjáték

Harmadik kaland

Háry egy személyben legyőzi Napóleon teljes seregét a Majlandi (Milánói) csatatéren. Mária Lujza ezért bejelenti, hoyg elválik Napóleontól és Háryhoz kíván feleségül menni. Örzse elkeseredik, de Háry megígéri, hogy mindent rednbe hoz.

Negyedik kaland

Bécsben Mária Julza és Háry esküvőjére készülődnek. Az ünnepi ebédre történő bevonulás után a császár köszönti a hős vitéz, Johannes Háryt, neki adja lánya kezét és fele császárságát. Ezt azonban Háry visszautasítja, annyit kér csupán, hogy szíve választottjával, Örzsével hazatérhessen Nagyabonyba.

En, ó, pé, kú, a nagy torkú. Mind megissza a bort, vígan rúgja a port. En, ó, pé, kú, a nagy torkú.

Iksz, ipszilon, most ne sírjon! Sőt, inkább vigadjon, búnak utat adjon. Iksz, ipszilon, most ne sírjon!

Utójáték

A nagyabonyi kocsmában az öreg Háry befejezte történeteit. Annyival még megtoldja, hogy aki nem hisz neki, az kérdezze Örzsét. A falubeliek hisznek Hárynak, ennek bizonyságául a diák egy nagyot tüsszent.

Vége!