Schermann család

SCHERMANN CSALÁD

Családunkban találkozott a burgenlandi német, a felvidéki cipszer és az erdélyi szász. Ez a 19. sz. második felében még német nyelvű, de kultúrájában egyre inkább elmagyarosodó család a 20. sz. közepére olyan „echte” magyar lett, ahol harcos nyelvvédő tanítónő édesanyám minden germanizmust üldözött. Ezért nálunk ismeretlen volt a spájz, a sparherd, az eszcájg, a vájdling, a sámli, pucol és hasonlók, ezeket a szavakat másoktól hallva eleinte nem is értettem.

SCHERMANN CSALÁD

A Schermann-ág Kőszeg és Sopron vidékén élt, sok nemzedéken át a posztós mesterséget űzte, erre utal családnevünk is; a Scher-Mann jelentése posztónyíró. A 19. sz. közepén a kézműves iparosok egyre nehezebben viselték a terjeszkedő gyáripar konkurenciáját, és arra kényszerültek, hogy fiaikat más, többek között értelmiségi pályák felé tereljék. Schermann Samu nagyapámnak a nemzet napszámosaként számon tartott tanítói pálya jutott. A soproni evangélikus tanítóképzőben 1872-ben kapta kántortanítói oklevelét. Négy évi kőszegi tanítóskodás után, az iglói ev. gyülekezet és a gimnázium által meghirdetett állást elnyerve, 1876-tól mint az iskola ének-zene és testnevelés tanára, valamint a templom kántora működött 1924-es nyugalomba vonulásáig. Eközben szervezte és vezette a iskola zenekarát, az iglói dalárdát, alkalmanként közreműködött a város kulturális eseményeinek megrendezésében. 1877-ben feleségül vette a katolikus Várallyi (Podzameczky) Emiliát. Első felesége korai halála után a késmárki Marcsek Annával kötött házasságot. A Marcsek ősök szepesi iparosok, majd hivatalnokok, tanítók, tanárok voltak.

SCHERMANN CSALÁD

Családunkban Sztehlo ágon a 18.-tól a 20. sz. végéig számos evangélikus lelkész, valamint katona, orvos, tanító, építész, és bankár volt. Ennek az ágnak a Felvidéken maradt tagjai el(vissza)szlovákosodtak. Másik ágon a Szontaghok Szepes-Gömör-Árva-Liptó-Sáros vármegyében szétágazott familia. Német földről érkezett bányász-kohász szakemberek voltak. Az arany. ezüst, réz, kobalt, nikkel ércek bányászata, feldolgozása révén szerzett nagy vagyonokból bőkezűen támogatták az evangélikus egyházat (templombővítés, harang-, oltár-, keresztelőkút adományozás). A bányászat hanyatlása okozta elszegényedés után pedig szakértelmükkel segítették (felügyelő, gondnok, ügyész). Hasonló sorsot éltek meg a Nikl, Markó, Adriányi, Lux, Langsfeld rokoni családok is.

vissza