Lorx család

LORX CSALÁD

A Ruszkini Lorx család a 18. században már biztosan a Szepességben élt: Késmárkon környékén, Rókuson, Mateóczon, Iglón, Lőcsén. Cipszerekként foglalkozásuk: iparosok, földbirtokosok, hivatalnokok, papok, tanárok és katonák. Legtöbben közhivatalt is viseltek, iskolák, bankok, szociális intézmények feladatait különböző funkciókban látták el.

LORX CSALÁD

Ükapám, Soltész András (1802-1867), a mateóczi evangélikus templom lelkésze, alesperesként halt meg. Az 1830-as években a katonaságnál volt evangélikus lelkész, és többek között együtt szolgált a Görgey testvérekkel, akik akkor hadapródok voltak. Másik ükapám Lorx Mihály a késmárki líceum dolgozója volt. Fiuk dr. Lorx Sándor általános és középiskoláit Késmárkon végezte. Diplomáját a Pesti Orvostudományi Egyetemen szerezte 1865-ben, orvos-sebész és szülész szakon. Ugyanebben az évben a Magyar Természettudományi Társulat rendes tagjává választották.

Később Szepes vármegye főorvosa lett, számtalan társadalmi munkát végzett: az orvos- gyógyszerész egyesület elnöke, a takarékpénztár alapítója, az árvaházi bizottság tagja, a lőcsei és az iglói iskolák felügyelője, a presbitérium tagja volt. Ő volt az első helyi képviselője Iglón a Magyarországi Kárpát-Egyesületnek (MKE, Ungarischer Karpatenverein, Uhorský karpatský spolok) később a központi választmány tagja, valamint Tátra Füred első fürdőorvosa. Ferenc József munkája elismeréseként nemesi rangot adományozott neki.

LORX CSALÁD

Dédnagyanyám ezekből a házi szőttesekből, hímzésekből kiállítást rendezett. Ezek egy része ma a lőcsei múzeum gyűjteményében található. A korabeli újságcikk így ír a kiállításról: „Meglátszott e kiállításon annak a gondos gyűjtőkéznek a munkája, amely már évek óta szedi össze a Szepességen található régi kézimunkákat, s igazi népi-, háziipar termékeképp található új munkákat. A vármegyei főorvos nejét, Lorxnét értjük, ki mind a két tekintetben, úgy a régi szepességi, mint az igazán eredeti, népi kézimunkák dolgában egész kis múzeummal rendelkezik. Az ő keze rendezte össze, de szerezte is össze e teremnek színét- javát.”

Fia ruszkini vitéz Lorx Viktor katona volt, iskoláit Lőcsén és Bécsben végezte. Tanított a bécsi katonai akadémián, végig harcolta az I. világháborút és tábornokként 1922-ben mint a magyar királyi hadsereg vezérkari főnöke hunyt el. A család hölgytagjai is kivették részüket a cipszer városok mindennapi és kulturális életéből. Közülük sokan vállaltak munkát tanárként, irodai alkalmazottként, ápolóként. A gyermeknevelés és családtagjaik gondozása, háztartás vezetése mellett, gyakran rendeztek kulturális eseményeket hangversenyeket, énekesteket, bálokat. A legtöbb családban volt szövőszék, amin elkészítették a család számára a szükséges textiliákat.

LORX CSALÁD

Az utolsó még a Szepességben, Lőcsén élő családtag Lorx Elinor Lőcse város nyugalmazott számvevője 1957-ben halt meg. Kora miatt megúszta a kitelepítéseket. de a Benes dekrétum miatt kialakult megaláztatásokat nem. A család jelenleg Budapesten él és próbálja megtartani és megőrizni a cipszer hagyományokat, tárgyakat.

vissza