Romantika-Realizmus

Magyar festészet a romantika korában

Ki festette a Majális című képet?

Paál László

Munkácsy Mihály

Szinyei Merse Pál

Szinyei Merse Pál: Majális

Május? Majális! A sokak által az egyik legszebb magyar képnek tartott Majálist Münchenben festette Szinyei, felvidéki kirándulásaira és a müncheni művésztársaság vidám piknikjeire emlékezve. Mint később önéletrajzában írta, „Magamat is ráfestettem a képre, hason fekve, falatozva, hátat fordítva. Ragyogó kék ég, színes virágokkal tarkított zöld fű, simogató napsütés, virágillat, madárcsicsergés – a május a szabadság, a kiszabadulás ideje. Piknikezni a szabad ég alatt, pokrócon feküdni a földön, szánkban egy hosszú fűszállal bámulni a bárányfelhőket, elhagyni a megszokásokat, felszabadulni a konvenciók alól, ha csak egy rövid időre is. Ragyogó, fénnyel telített színek, a kontúr nélküli foltok, a derű, az életöröm.... Az 1870-es években a közönség értetlenül szemlélte a képet, csak 20 évvel később jöttek rá, milyen újító volt a festészetben ez az alkotás.

Még Szinyeitől:

Pipacs a mezőn

Lilaruhás nő

A léghajó

Ki festette a Tépéscsinálók című képet?

Madarász Viktor

Székely Bertalan

Munkácsy Mihály

Munkácsy Mihály: Tépéscsinálók

Festményének tárgyát Munkácsy ezúttal az 1848-as szabadságharcból vette: egy mankójára támaszkodó sebesült honvéd mesél az átélt nehéz csatáról. A faluban otthonmaradtak: leányok, asszonyok, öregek, gyerekek, kiszolgált katona, púpos fiatalember fájdalmas meghatottsággal, feszült figyelemmel hallgatják a szuggesztív erejű elbeszélést, miközben a sebesültek számára tépést csinálnak. Munkácsi különösen együttérző emlékektől áthatva festett, hiszen a szabadságharc és az utána következő tragikus események okozták az ő szomorú gyermekkorát, korai árvaságát is, és hazafias érzelmeit mindez döntően meghatározta. A festmény kompozíciója kiegyensúlyozott. A főalakot itt is - mint a "Siralomházban" - oldalra helyezte, de az alakok csoportosításával a figyelmet ráirányítva kompozíciós és tartalmi középponttá tette. Az érzelmek rezzenésnyi variációit - arcokon, mozdulatokban, tartásban, tekintetben kifejezve - olvadékony aranybarnás, fényárnyékos festőiséggel jelenítette meg.

Ki festette a Rőzsehordó nő című képet?

Munkácsy Mihály

Paál László

Szinyei Merse Pál

Munkácsy Mihály: A rőzsehordó nő

Rőzsehordó nő című képét barbizoni tartózkodása alatt kezdi el. A szép természeti környezet lazán, világosan megfestett képét nem érzi önmagában teljesnek, s hazatérve a kép előterébe egy fáradt parasztasszonyt fest. A tehertől meggörnyedt asszony szinte belesüpped az útszéli füvek közé, arcán fáradt szomorúság látszik. A zárt formákból épült tömbszerű nőalak elválik a háttértől. A festő mély pszichológiai eszközökkel próbálja kifejezni küzdelmes életét. A kép világos színei sem tudják ezt a szomorú hangulatot elfelejtetni.

Még Munkácsytól:

Ásító inas

Vajköpülőnő

Honfoglalás

Siralomház

Ki festette az Egri nők című képet?

Szinyei Merse Pál

Székely Bertalan

Csontváry Kosztka Tivadar

Székely Bertalan: Egri nők

1552. szeptember 29-én a Szolnoknál egyesült hetvenezer fős török had megtámadta Eger várát. A várvédők mindössze kétezren voltak, köztük számos hadviseléshez nem értő jobbágy, sok nő és gyermek. Ennek ellenére a várvédők Dobó István kapitány vezetésével visszaverték a támadást, és a törökök október 18-án elvonultak a vár alól. A hősi védelem leghíresebb korabeli leírása Tinódi Lantos Sebestyén Eger vár viadaljáról című balladája 1553-ból. A nők ostromban játszott szerepére a 19. századi történetíró, Horváth Mihály munkája hívta fel a figyelmet. Székely Bertalant a kompozíciónál – miként naplójában le is írja – mégis inkább az előnytelen küzdelem érzékeltetésének szándéka vezette. A központi nőalak – elöl a támadókkal, hátul az égő várral – az igazi hősiesség érzését keltette a nézőkben: a hazafias önfeláldozás örök szimbólumát formálta meg.

Vérszerződés

II. Lajos király holttestének feltalálása

Erzsébet királyné

Melyik festőnk volt a fák szerelmese?

Székely Bertala

Paál László

Benczur Gyula

Paál László tájképei

Paál László barátja volt Munkácsy Mihálynak, de Munkácsyval szemben a festészet fő témájának nem az embert, hanem a természetet tartotta; benne találta meg a feloldódást, az általa sugallt motívumok útján tudta kifejteni tragikus életérzését. Paál Lászlónak az emberi világ már nem jelent semmit, csupán a természet nyújt kiengesztelődést és segíti hozzá a szenvedélyek pillanatnyi egyensúlyához, rövid, de hamarosan felboruló harmóniához.

Még Paál Lászlótól:

Köszönöm a figyelmet!