Petőfi Sándor

Petőfi Sándor

Interaktív anyag, mindenre kattints!

1848-49

1823

1844-45

Részt vesz a szabadságharcban Bem József oldalán. 1849-ben a segesvári ütközetben lelte halálát.

Született január 1-én Kiskőrösön. Édesanyja Hrúz Mária, édesapja Petrocics István.

1844 végén megírta, 1845-ben pedig megjelent a János vitéz című elbeszélő költemény.

1846-47

1842

Az Athenaeumban leközölték A borozó című versét.

1846-ban megismerkedik Szendrey Júliával, egy év múlva elveszi feleségül.

Érdekesség

Kiskőrösön vagy Kiskunfélegyházán született Petőfi? A költő felnőttkorában többször is a kiskun föld szülöttének mondta magát, egy ízben pedig Félegyházát jelölte meg születése helyéül. A valóság viszont az, hogy nemcsak az egyházi anyakönyvben, hanem iskolai és katonai irataiban is Kiskőrös szerepel, sőt a pápai kollégiumi anyakönyvébe születése helyéül Petőfi saját kezűleg írta be a „Kis Kőrös”-t.

A segesvári csata

Márciusban felesküdött nemzetőrnek, honvéd százados lett, majd kinevezték segédtisztté Bem József tábornok mellé. 1849. július 31-én a segesvári ütközetben az orosz haderő legyőzte Bem sere-gét. A fegyvertelenül menekülő Petőfit Fejéregyháza közelében látták utoljára, valószínűleg egy lovas katona szúrta le fegyverével. Sírhelye, halálának pontos körülményei máig ismeretlenek.

Édesapja: Petrovics István (mészárosmester és kocsmáros) Édesanyja: szlovák anyanyelvű Hrúz Mária Öccse: Petrovics István

ÉRDEKESSÉG Petőfi szülei 1791 augusztusában születtek mind a ketten, és 1849 tavaszán haltak meg. A Petőfi név az eredeti családnév tükörfordításából alakult ki: Petrovics – Péterfi(a) – Petőfi. 1842 novemberétől már ezen a néven jelentette meg verseit.

Iskolái

Jó anyagi körülmények között éltek, ezért a gondos – és szigorú – apa egyre jobb iskolákba járatta fiait, Sándort és Istvánt. Petőfi Sándor tanult Kiskunfélegyházán, Kecskeméten, Szabadszálláson, Sárszentlőrincen, Pesten, Aszódon és Selmecen is. Közben családja elszegényedett, ezért abba kellett hagynia a tanulmányait. Csak évek múlva, 1841-ben tért vissza újra az iskolapadba, a pápai gimnázium diákja lett.

Vándorlás, színészélet, katonaság

Selmecbányán érte családja elszegényedésének a híre – a jómódú fiúból egyik napról a másikra szegény diák lett. 1839-ben elkezdődött vándorlásainak időszaka, megismerkedett a nélkülözéssel és a nyomorral. 1839 februárjában gyalog indult el Pestre, ahol színházi „mindenes” és alkalmi statiszta lett a Nemzeti Színházban. Szülei kérésére a nyarat már Ostffyasszonyfán töltötte egyik rokonuknál, aki megígérte, hogy taníttatja. Ebből azonban semmi sem lett, ezért Sopronban önként jelentkezett katonának a császári hadseregbe. A vékony testalkatú fiú azonban nem bírta a kemény katonaéletet, és megbetegedett. Egy jó indulatú katonaorvos másfél év után, 1841 februárjában felmentette. Leszerelése után folytatta vándorútját, és szinte mindenütt megfordult az országban: Sopronból Pápára ment, ahol néhány hétig a gimnázium diákja is volt. Ezután felcsapott vándorszínésznek, de 1841 októberében már ismét Pápán tanult. Itt ismerkedett meg Jókai Mórral, akivel később barátságot is kötött.

Pályakezdése

Az 1842-es év hozta meg számára az első jelentősebb irodalmi sikert: A borozó című verse megjelent az Athenaeum [aténeum] című lapban. 1844-ben gyalog és szekéren Debrecenből Pestre indult, hogy verseit kiadassa. Vörösmarty Mihály vette pártfogásába, állást kapott Vahot Imre folyóiratánál, a Pesti Divatlapnál. 1844 végén írta meg a János vitézt, amely 1845. március 6-án jelent meg. A művel országos hírű, ünnepelt költővé lett.

Barátsága Arannyal

1847-ben, a Toldi megjelenését követően kötött barátságot Arany Jánossal. „A magyar irodalom legszebb férfibarátsága kezdődik. Regény sem ábrázolt még úgy önfeláldozást, önzetlenséget, mint amilyen e két ember egymásnak és egy-másról rótt írásában felénk árad.” (Illyés Gyula: Petőfi Sándor)