Az ókori egyiptom
„A Nílus ajándéka” Hérodotosz görög történetíró
tartalom
A nílus
kialakulása
fekvése
földművelés
története
a fáraó
társadalom
írás
vallás
interaktív
érdekességek
galéria
Fekvése
Afrika Észak-Keleti csücskében elhelyezkedő ókori civilizáció
Az ókori Egyiptomban a saját nyelvükön „fekete földnek” nevezték az emberek. Ez a név arra az iszaprétegre utalt, amelyet a Nílus áradáskor rakott le, és így termékennyé tette a földet a partjai mentén. Ezen túl a terméketlen sivatag, a „vörös föld” következett. Mivel Egyiptomban kevés csapadék esett, az áradás vize tette lehetővé a földművelést.
Termékeny félhold
a nílus
A világ egyik leghosszabb folyója
Egyiptom egész területe sivatag lenne a folyó nélkül. Az a nem túl széles völgy termékeny belőle, amit a Nílus megöntöz. A termékeny terület és a kősivatag egészen éles határvonallal, átmenet nélkül válik el egymástól.
+INFO
A Nílus - az ókori egyiptomiak életében
Kialakulása
Egy folyó - két állam
A Nílus mentén két ország alakult ki: Alsó és Felső Egyiptom. A folyó délről északra, a Földközi-tengerbe folyik. A folyásirány miatt hívják az északi részt (a Nílus deltáját) Alsó-, a déli részt pedig Felső-Egyiptomnak.
A hagyomány szerint Alsó- és Felső-Egyiptomot egy Ménész (Narmer) nevű fáraó egyesítette Kr. e. 3100 körül. Az ő utódai alkották az I. dinasztiát (uralkodóházat).
földművelés
A Nílus évente árad. Ez annyira szabályos, hogy az ókori egyiptomiak a három évszakjukat az Áradást, a Növekedést és az Aratást ehhez igazították.
A Nílus rendszeres áradása határozta meg Egyiptom fejlődését. Az áradás vize, iszapja tette lehetővé a földművelést ezen az enyhe csapadékos vidéken.
A földművelés miatt annyira fontos volt az áradás, hogy ettől a naptól számítottáj az új esztendőt is - mai naptár szerint július 19.
Márciustól májusig a gazdák sarlókat használtak, hogy learassák a terményeiket, amiket ezután cséphadaróval csépeltek vagy állatokkal tapostatták a kör alakú cséplőföldeken, hogy elválasszák a szalmát a gabonaszemektől. A rostálás leválasztotta a pelyvát a gabonáról, és a gabonát ezután arra használták, hogy lisztet őröljenek, sört főzzenek belőle, vagy raktározzák későbbi használatra.
Az ókori egyiptomiak tönkét és árpát termesztettek, és számos más gabonát, ami arra szolgált, hogy a két fő élelmiszerforrást, a kenyeret és a sört előállítsák belőle. A lent gyökerestől kitépték, mielőtt még virágozni kezdett volna, ezt a száruk rostjaiért termesztették. Ezeket a rostokat szétválasztották és fonalat fontak belőle, amiből később vásznat szőttek és ruhák gyártására használták fel.
Korabeli ábrázolások
története
Idővonal
Az ókori Egyiptom történetében három nagy korszakot különböztetünk meg:
Az Újbirodalom az ókori Egyiptom virágkorának tekinthető, és ebből a korszakból is számos híres épület és szoborkolosszus maradt meg műemlékként az utókornak. Egyiptom ekkor hódításokba kezdett a Közel-Kelet felé.
A Középbirodalom idején a fáraók mellett a papok is jelentős szerepet kapnak a vezetésben. Megszilárdul a központi hatalom. Egyben hódítások révén Egyiptom D felé terjeszkedik.
Az Óbirodalom uralkodói építtették az első piramisokat, amik az építtető királyok sírjaként és emlékműveként is szolgáltak. Az olyan monumentális építmények emeléséhez, mint a Nagy Piramis és a gízai Szfinx, valamint a különböző istenek templomai, hatalmas erőforrások felett rendelkező központosított kormányzatra volt szükség.
A fáraó
Per-aa = nagy házból való
Szinte korlátlan hatalmú vezető: ő volt a hadsereg főparancsnoka, a kincstár vezetője, a legfőbb pap, bíró.
Az Egyiptomi állam (társadalom) élén a király, a fáraó állt. A Napisten (Ré) fiának tartották, aki korlátlan hatalommal rendelkezett.
Monumentális épületeket építtettek, hogy ezzel bizonyítsák és tartsák fenn hatalmukat.
+INFO
+INFO
+INFO
vallás
Az ókori egyiptomiak vallását a politeizmus, vagyis többistenhit jellemzi. Úgy gondolták, hogy a világot az istenek irányítják, akik az élet minden területén jelen vannak.
A isteneik számára épített templomaikat ezek lakhelyeinek tekintették. Belső helyiségeikben őrizték az isten szobrát. Ide csak a papok léphettek. Ők gondoskodtak az ellátásról: étel, italt vittek nekik, tiszta ruhába öltöztették, megfürdették.
Számos istenük közülkiemelkedett a Napisten, a világ teremtője és kormányzója: RÉ.
Élet a halál után
Az egyiptomiak hittek abban, hogy az élet folytatódik a halál után, hogy a halott lelke tovább él, mégpedig két formában: az egyik lélek a test mellett marad, a másik pedig az alvilágba repül Oziriszhez és ítéletre vár. A test mellett maradó lélek miatt törődni kell a testtel is, épségben meg kell őrizni. Ezt cél szolgálta a múmia készítése.
+INFO(Kényes tartalom)
A sírt az elhunyt lakhelyének tekintették, ezért elhelyeztek mellé mindent, amire szüksége lehet a túlvilágon: ételt, italt és kedvelt tárgyait.
Először úgy gondolták, hogy csak a fáraónak van joga a túlvilági életre, később elfogadták, hogy minden egyiptomi részesülhet benne, ha méltó és igaz életet élt. A költséges folyamat miatt, viszont nem mindenki engedhette meg magának.
írás
Az ókori egyiptomiak több írásrendszert használtak párhuzamosan, ezek megoszlását elsősorban az határozta meg, hogy a lejegyezni kívánt szövegtípus milyen funkciót töltött be, illetve mire írtak. Az összes írásrendszer közül a hieroglif írást használták a leghosszabb ideig. Az írásjelek látszólag képszerűek, mivel különféle élőlények és tárgyak, illetve azok részeinek stilizált ábrázolásai.
„szent vésett betűk" vagy „isteni szavak”- ha rákattintasz, megnézhetsz egy rövid filmecskét erről
+INFO
A papirusz
„A papiruszszárat kezelhető hosszúságú darabokra vágták és a kérgét lehántották; a kérgétől megszabadított bélből hosszúkás csíkokat vágtak a három oldal egyikén elkezdve; a csíkokat oly módon fektették egymás mellé, hogy szorosan érintkezzenek, vagy kissé átfedjenek; az első rétegre merőlegesen egy második réteget fektettek, majd a két réteget összepréselték vagy ütögették. Végül meg kellett várni, míg az anyag megszárad. A préselés során a papirusz eredeti vastagságának negyedére csökken. A papirusz sejtnedvei természetes gumit tartalmaznak, ezért nem volt szükség külön ragasztóanyag használatára a két réteg összeillesztésekor." Plinius, Historia Naturalis
Az írnok
„Add át szívedet a tanulásnak, és szeresd, mint anyádat, mivel semmi sincs, ami oly becses” - ókori egyiptomi intelem
Az írás megtanulása nem volt könnyű feladat, mert nem betűket, hanem bonyolult jeleket használtak. Az írnoknak tanuló gyerekek ötéves koruktól kezdve közel húsz éven át tanultak.
Különlegesen fontos feladatai voltak az írnokoknak. Úgy tartották, hogy írnoki hivatás más foglalkozások felett áll.
+INFO
+INFO
Nehéz volt megtanulni ezt az írást. Ezt bizonyítja egy korabeli feljegyzés egy kisdiák „ecsetjéből", aki szerint „a leckeórák örökké tartanak"
A felnőttek így biztatták a fiúkat: „Láss neki a munkának, és légy írnok, akkor te leszel az emberek vezetője!"
+INFO
+INFO
TÁRSADALOM
Egyiptom társadalma
A társadalom élén a fáraó állt. A felső rétegbe tartoztak a főhivatalnokok, a főpapok és a hadsereg vezetői. A társadalom középső rétegét alkották az írnokok, a papok, és a katonák. Az egyiptomiak döntő többsége a közrendűek közé tartozott, akik elsősorban parasztok és kézművesek voltak. Ők voltak az adófizetők - a megtermelt javak egy részét szolgáltatták be. De közmunkát is végeztek. A rabszolgák száma sokáig csekély volt, inkább házi munkákra használták őket.
Piramis-szerű felépítés.
Interaktív séta a fáraók és a piramisok földjén.
galéria
Érdekességek
„ki a Nílus vizét megízleli, később biztosan visszatér”
egyiptomi mondás
Köszönöm a figyelmet!
Az ókori Egyiptom
Vajnár János Zsolt
Created on November 19, 2020
Start designing with a free template
Discover more than 1500 professional designs like these:
View
Visual Presentation
View
Vintage Photo Album
View
Animated Chalkboard Presentation
View
Genial Storytale Presentation
View
Higher Education Presentation
View
Blackboard Presentation
View
Psychedelic Presentation
Explore all templates
Transcript
Az ókori egyiptom
„A Nílus ajándéka” Hérodotosz görög történetíró
tartalom
A nílus
kialakulása
fekvése
földművelés
története
a fáraó
társadalom
írás
vallás
interaktív
érdekességek
galéria
Fekvése
Afrika Észak-Keleti csücskében elhelyezkedő ókori civilizáció
Az ókori Egyiptomban a saját nyelvükön „fekete földnek” nevezték az emberek. Ez a név arra az iszaprétegre utalt, amelyet a Nílus áradáskor rakott le, és így termékennyé tette a földet a partjai mentén. Ezen túl a terméketlen sivatag, a „vörös föld” következett. Mivel Egyiptomban kevés csapadék esett, az áradás vize tette lehetővé a földművelést.
Termékeny félhold
a nílus
A világ egyik leghosszabb folyója
Egyiptom egész területe sivatag lenne a folyó nélkül. Az a nem túl széles völgy termékeny belőle, amit a Nílus megöntöz. A termékeny terület és a kősivatag egészen éles határvonallal, átmenet nélkül válik el egymástól.
+INFO
A Nílus - az ókori egyiptomiak életében
Kialakulása
Egy folyó - két állam
A Nílus mentén két ország alakult ki: Alsó és Felső Egyiptom. A folyó délről északra, a Földközi-tengerbe folyik. A folyásirány miatt hívják az északi részt (a Nílus deltáját) Alsó-, a déli részt pedig Felső-Egyiptomnak.
A hagyomány szerint Alsó- és Felső-Egyiptomot egy Ménész (Narmer) nevű fáraó egyesítette Kr. e. 3100 körül. Az ő utódai alkották az I. dinasztiát (uralkodóházat).
földművelés
A Nílus évente árad. Ez annyira szabályos, hogy az ókori egyiptomiak a három évszakjukat az Áradást, a Növekedést és az Aratást ehhez igazították.
A Nílus rendszeres áradása határozta meg Egyiptom fejlődését. Az áradás vize, iszapja tette lehetővé a földművelést ezen az enyhe csapadékos vidéken.
A földművelés miatt annyira fontos volt az áradás, hogy ettől a naptól számítottáj az új esztendőt is - mai naptár szerint július 19.
Márciustól májusig a gazdák sarlókat használtak, hogy learassák a terményeiket, amiket ezután cséphadaróval csépeltek vagy állatokkal tapostatták a kör alakú cséplőföldeken, hogy elválasszák a szalmát a gabonaszemektől. A rostálás leválasztotta a pelyvát a gabonáról, és a gabonát ezután arra használták, hogy lisztet őröljenek, sört főzzenek belőle, vagy raktározzák későbbi használatra.
Az ókori egyiptomiak tönkét és árpát termesztettek, és számos más gabonát, ami arra szolgált, hogy a két fő élelmiszerforrást, a kenyeret és a sört előállítsák belőle. A lent gyökerestől kitépték, mielőtt még virágozni kezdett volna, ezt a száruk rostjaiért termesztették. Ezeket a rostokat szétválasztották és fonalat fontak belőle, amiből később vásznat szőttek és ruhák gyártására használták fel.
Korabeli ábrázolások
története
Idővonal
Az ókori Egyiptom történetében három nagy korszakot különböztetünk meg:
Az Újbirodalom az ókori Egyiptom virágkorának tekinthető, és ebből a korszakból is számos híres épület és szoborkolosszus maradt meg műemlékként az utókornak. Egyiptom ekkor hódításokba kezdett a Közel-Kelet felé.
A Középbirodalom idején a fáraók mellett a papok is jelentős szerepet kapnak a vezetésben. Megszilárdul a központi hatalom. Egyben hódítások révén Egyiptom D felé terjeszkedik.
Az Óbirodalom uralkodói építtették az első piramisokat, amik az építtető királyok sírjaként és emlékműveként is szolgáltak. Az olyan monumentális építmények emeléséhez, mint a Nagy Piramis és a gízai Szfinx, valamint a különböző istenek templomai, hatalmas erőforrások felett rendelkező központosított kormányzatra volt szükség.
A fáraó
Per-aa = nagy házból való
Szinte korlátlan hatalmú vezető: ő volt a hadsereg főparancsnoka, a kincstár vezetője, a legfőbb pap, bíró.
Az Egyiptomi állam (társadalom) élén a király, a fáraó állt. A Napisten (Ré) fiának tartották, aki korlátlan hatalommal rendelkezett.
Monumentális épületeket építtettek, hogy ezzel bizonyítsák és tartsák fenn hatalmukat.
+INFO
+INFO
+INFO
vallás
Az ókori egyiptomiak vallását a politeizmus, vagyis többistenhit jellemzi. Úgy gondolták, hogy a világot az istenek irányítják, akik az élet minden területén jelen vannak.
A isteneik számára épített templomaikat ezek lakhelyeinek tekintették. Belső helyiségeikben őrizték az isten szobrát. Ide csak a papok léphettek. Ők gondoskodtak az ellátásról: étel, italt vittek nekik, tiszta ruhába öltöztették, megfürdették.
Számos istenük közülkiemelkedett a Napisten, a világ teremtője és kormányzója: RÉ.
Élet a halál után
Az egyiptomiak hittek abban, hogy az élet folytatódik a halál után, hogy a halott lelke tovább él, mégpedig két formában: az egyik lélek a test mellett marad, a másik pedig az alvilágba repül Oziriszhez és ítéletre vár. A test mellett maradó lélek miatt törődni kell a testtel is, épségben meg kell őrizni. Ezt cél szolgálta a múmia készítése.
+INFO(Kényes tartalom)
A sírt az elhunyt lakhelyének tekintették, ezért elhelyeztek mellé mindent, amire szüksége lehet a túlvilágon: ételt, italt és kedvelt tárgyait.
Először úgy gondolták, hogy csak a fáraónak van joga a túlvilági életre, később elfogadták, hogy minden egyiptomi részesülhet benne, ha méltó és igaz életet élt. A költséges folyamat miatt, viszont nem mindenki engedhette meg magának.
írás
Az ókori egyiptomiak több írásrendszert használtak párhuzamosan, ezek megoszlását elsősorban az határozta meg, hogy a lejegyezni kívánt szövegtípus milyen funkciót töltött be, illetve mire írtak. Az összes írásrendszer közül a hieroglif írást használták a leghosszabb ideig. Az írásjelek látszólag képszerűek, mivel különféle élőlények és tárgyak, illetve azok részeinek stilizált ábrázolásai.
„szent vésett betűk" vagy „isteni szavak”- ha rákattintasz, megnézhetsz egy rövid filmecskét erről
+INFO
A papirusz
„A papiruszszárat kezelhető hosszúságú darabokra vágták és a kérgét lehántották; a kérgétől megszabadított bélből hosszúkás csíkokat vágtak a három oldal egyikén elkezdve; a csíkokat oly módon fektették egymás mellé, hogy szorosan érintkezzenek, vagy kissé átfedjenek; az első rétegre merőlegesen egy második réteget fektettek, majd a két réteget összepréselték vagy ütögették. Végül meg kellett várni, míg az anyag megszárad. A préselés során a papirusz eredeti vastagságának negyedére csökken. A papirusz sejtnedvei természetes gumit tartalmaznak, ezért nem volt szükség külön ragasztóanyag használatára a két réteg összeillesztésekor." Plinius, Historia Naturalis
Az írnok
„Add át szívedet a tanulásnak, és szeresd, mint anyádat, mivel semmi sincs, ami oly becses” - ókori egyiptomi intelem
Az írás megtanulása nem volt könnyű feladat, mert nem betűket, hanem bonyolult jeleket használtak. Az írnoknak tanuló gyerekek ötéves koruktól kezdve közel húsz éven át tanultak.
Különlegesen fontos feladatai voltak az írnokoknak. Úgy tartották, hogy írnoki hivatás más foglalkozások felett áll.
+INFO
+INFO
Nehéz volt megtanulni ezt az írást. Ezt bizonyítja egy korabeli feljegyzés egy kisdiák „ecsetjéből", aki szerint „a leckeórák örökké tartanak"
A felnőttek így biztatták a fiúkat: „Láss neki a munkának, és légy írnok, akkor te leszel az emberek vezetője!"
+INFO
+INFO
TÁRSADALOM
Egyiptom társadalma
A társadalom élén a fáraó állt. A felső rétegbe tartoztak a főhivatalnokok, a főpapok és a hadsereg vezetői. A társadalom középső rétegét alkották az írnokok, a papok, és a katonák. Az egyiptomiak döntő többsége a közrendűek közé tartozott, akik elsősorban parasztok és kézművesek voltak. Ők voltak az adófizetők - a megtermelt javak egy részét szolgáltatták be. De közmunkát is végeztek. A rabszolgák száma sokáig csekély volt, inkább házi munkákra használták őket.
Piramis-szerű felépítés.
Interaktív séta a fáraók és a piramisok földjén.
galéria
Érdekességek
„ki a Nílus vizét megízleli, később biztosan visszatér”
egyiptomi mondás
Köszönöm a figyelmet!