Őskor zenéje

Az őskor zenéje

A zene története egyidős az emberiség történetével. Az őskorról kapott ismereteinket a feltárt barlangrajzoknak, a régészeti munkák eredményeinek és a primitív népek körében végzett kutatói megfigyeléseknek köszönhetjük. Az őskor embere igyekezett megismerni az őt körülvevő világot: a természeti jelenségeket, az állatokat, növényeket.Az állathangokat utánozva kialakult egy hangzórendszer, melynek segítségével hívták egymást, elijesztették és űzték az ellenséget, óvták társukat a veszélytől, de vigasztalást is nyújthattak. Az ősemberek munkavégzésük során olyan hangokra lettek figyelmesek, amelyek új jelentéstartalmakat hordoztak: a fa reccsenése, két kő összekoccantása, a megsuhintott faág rezgő hangja, az üres farönk mély „morrantása”.Így a hang az ember mindennapi életének szerves részévé vált, a munkavégzéssel és a különböző szertartásokkal szoros kapcsolatba kerülve zenévé fejlődött, melynek elengedhetetlen velejárója a mozgás, a tánc lett.

A zene története egyidős az emberiség történetével

Ének munkavégzés - munkadal állathangok utánzása a ritmikus mozgás, tánc, testütögetés, taps, lábdobogás

Mongol sámánének

Lapp farkasidéző ének

Lapp medve-ének

Hangszerek Az ősember hangszerei kezdetben a természetben talált tárgyak, majd maguk készítették őket.A húros hangszerek őse a megfeszített íjAz ütőhangszerek elódje lehetett a kivájt, kidőlt fatörzs, farönk, az agyagedényeken kifeszített állati bőr, üreges csontA fúvós hangszereké az üreges csontok, az állatok szarva

A feladatok egy-egy kis 5 érnek. Az első kettőt végén fotozd le és küldd el a tanteremben.

Vége