Horthy - kor társadalma

KISPOLGÁRSÁG A kispolgársághoz tartoztak az önálló vállalkozást vezető kisiparosok és kiskereskedők, továbbá egyes állami hivatal­nokok is (postás, rendőr, csendőr, hivatalsegédek, kalauzok)A kispolgári rétegbe tartozók jövedelme egy-egy sikeresebb vállalkozó esetében elérhette a középosztályi szintet, jelentős részük azonban csak a „havi 200 pengő fix”-et kereste meg, ami a közismert mondás ellenére kimondottan szerény keresetnek számított. A kispolgárság tagjai városi bérlakásokban, az ekkor elterjedő garzonokban, szerényebb családi házakban éltek. Étkezési igényüket a kisvendéglők és kantinok kedvezményes menüi szolgálták ki. „Tisztes szegénységben” éltek, de az előrejutás vágya hajtotta őket. A kor számos játékfilmjében jelent meg e vágyott társadalmi felemelkedés. Nem volt ritka azonban a lecsúszás sem. A kispolgárság és a középosztály alsó rétegében meglehetősen magas volt emiatt az öngyilkosságok száma.

Figyeld meg a táblázatot! 1. Melyik ágazatban dolgoznak a legtöbben Magyarországon? 2. Mekkora volt Magyarország lakossága 1941-ben? 3. Nőtt-e a 0-5 holddal rendelkező gazdaságok területe 1935-re?

ARISZTOKRATÁKA legnagyobb presztízsű csoportot a néhány száz arisztokrata család alkottaIdetartoztak a Habsburg-család Magyarországon élő tagjai, akik a főherce­gi­ rangot viselték, és rajtuk kívül a her­cegi, grófi és bárói családok. A világ­háború, Trianon, majd a gazdasá­gi válságok hatására az arisztokrácia kezében lévő földbirtokterület csökkent. Ennek ellenére a Horthy-korszakban még mindig közülük kerültek ki az ország legnagyobb birtokosai és leggazdagabb emberei. Olyanok is voltak azonban közöttük, akik elvesztették birtokukat, és lényegében jómódú középosztálybeliként éltek. Mindeközben az arisztokraták tudatosan zárkóztak el a többi társadalmi csoporttal való keveredéstől, a rangon aluli házasságot mindenáron igyekeztek elkerülni. Ez az életmódjukban is megfigyelhető: vidéki kastélyaikban és fővárosi palotáikban éltek, saját klubjaik voltak, rendezvényeik­re (bálok, vadászatok, va­csorák) csak rokoni és baráti körből invitáltak társaságot.

Indul a bakterházPARASZTSÁG A legnépesebb társadalmi csoport a parasztság volt, az ország lakosságának mintegy fele tartozott ideJelentős különbségek mutatkoztak e csoporton belül is, hiszen voltak közöttük birtoktalan napszámosok és uradalmi cselédek, törpebirtokosok, kis-, közép- és gazdag parasztok. A különböző csoportok életkörülményei is jelentősen eltértek. Egyáltalán nem volt mindegy, hogy ki hol élt: mezővárosban, faluban vagy tanyán. Az sem volt mellékes, hogy valaki a falu közepén található takaros házban vagy egy faluszéli viskóban lakott. A legszegényebbek nem is birtokoltak saját házat, ezért a háztulajdon a paraszti társadalom egyik státuszszimbólumává vált. Az 1920. évi földreform elsősorban a törpe- és kisbirtokosok számát növelte, de még így is magas maradt a földnélküliek vagy csak konyhakerttel rendelkezők aránya. E rétegekből vándoroltak el a legtöbben a városokba. A nincstelen parasztság körében volt a legnagyobb a nyomor az országban. A rászorulók egy részének (a munkaképes nagycsaládosoknak) a helyzetén úgynevezett ínségmunkával próbáltak segíteni, főleg a mezővárosokban. Az ínségmunkáért élelmiszert adtak. A parasztság jelentős részének étkezése egyébként is szegényesnek mondható: fő táplálékuk a kenyér, a zsír, a szalonna és a kolbász, a hagyma és a paprika, valamint a leves volt. Többfogásos ebédet (levest és tésztát) csak a módosabbak ettek, húsételt pedig csak vasárnap. Az ünnepek jellemző ételei a húsleves és a főtt vagy kelt tészták voltak.

MUNKÁSSÁG A munkássághoz a fizikai munkát végző dolgozókat soroljuk: gyári munkásokat, bányászokat, útépítőket stb.Ők lehettek akár jól képzett szakmunkások is, akik kispolgári nívón éltek, sőt egyes szakmák esetében (például a nyomdászoknál) kimondottan értelmiségi jelleg is megfigyelhető. Mások azonban inkább csak alkalmi munkások voltak. A munkásság létszáma a Horthy-korban folyamatosan nőtt: a foglalkoztatottak 25%-áról 30% fölé. A munkásság elsősorban a városokban élt, így több munkalehetőség, jobb közszolgáltatások álltak rendelkezésükre, mint a vidéken élőknek. Ezért e réteg növekedése a falvakból érkező fiatalok elvándorlásának volt köszönhető. Lakáskörülményeik rendkívül változatosak voltak: az ágybérlettől (vagyis amikor többen laktak egy albérletben) és alkalmi munkásszállóktól a modern lakótelepi lakásokig.A legszegényebbek nyomortelepeken lévő barakklakásokban tengették életüket. A fővárosban az 1920-as években mintegy 40 ezren éltek tartósan nyomorban. A gazdasági világválság idején tömegesen sújtotta a lakbért fizetni képtelen munkásokat a kilakoltatás veszélye, így még tovább nőtt a szükséglakótelepeken élők száma.

Hogyan köszöntek egymásnak az emberek akkoriban?A társadalmon belül jelentős vagyoni különbségek léteztek. Az egyes csoportok egymástól elkülönülve éltek, és alig érintkeztek egymással. Ha netán mégis, akkor már a köszönéssel és a megszólítással is egyértelművé tették, hogy elválaszthatatlan szakadék húzódik közöttük. Két ember találkozásakor már a köszönésükből is sokat meg lehetett tudni társadalmi hovatartozásukról, ha esetleg a ruházatuk alapján ez nem lett volna egyértelmű. A falusiak Adj’ Isten!-nel vagy Dicsértessék!-kel köszöntek. Jó napot!-tal vagy Jó napot kívánok!-kal a kispolgárok és a munkások üdvözölték egymást, illetve az urak a nem urakat. A szobalányok Kezicsókolom!-mal köszöntötték a ház urait. Az urak egymás között Szervusz!-t mondtak, de ha nagy volt köztük a rangbéli vagy a korkülönbség, akkor az alacsonyabb rangú, illetve a fiatalabb még hozzátette, hogy Kérlek! vagy Kérlek alássan! A köszönésekhez járult a megszólítások bonyolult rendszere, ami attól függött, hogy a megszólítani kívánt személy milyen rendű, rangú ember volt. E szabályrendszert a kortársak közül sokan tartották elavultnak és körülményesnek, a „cím- és rangkórság” megnyilvánulásának. A címek és rangok használatát a második világháború után törölték el véglegesen. Hasonló értelmű rendelkezést egyébként 1944-ben a Szálasi-kormány is hozott. FőméltóságúA kormányzó, a hercegprímás és a hercegNagyméltóságúÉrsek, a felsőház elnöke, a királyi kúria elnökeMéltóságosA püspök, a képviselőház elnöke, a főispán és az alispán, a III., IV. és V. fizetési osztályba sorolt magas rangú állami hivatalnokok (pl. államtitkárok, igazgatók)NagyságosA plébános, az országgyűlési képviselő és a VI. fizetési osztályba sorolt állami hivatalnokok (pl. osztályvezetők)TekintetesÁltalában a köznemes és minden érettségizettNemzetesA vitézi rend tagjaFőtisztelendőKatolikus papKend vagy magaAlsóbb rétegek